Szembe az árral! Áron püspök öröksége

Bíró János (P. Antal):

Szembe az árral! 

Áron püspök öröksége

ÁRON PÜSPÖK: Erdély fia,
Szikla jellem a javából,
Csodát fakaszt minden szava,
Akár Mózes a sziklából.

Pisztrángoktól megtanulta,
Sosem úszna ők az árral,
Mindig szembe, mindig fennebb,
Rendületlen kitartással.

Egyik szirt a másik után
Sziklát görget az útjába,
Csak előre, soha hátra:
Ez a hősök életútja.

Sokat mond, hogy a bölcsőjét
Székely fenyőből faragták,
Jellemét az ellenszelek
Márvány keménnyé formálták.

Félszázad bő viharában,
Mindig árral szemben úszott,
Így hagyott az utókorra,
Kifényesült lábnyomokat.

Történelem tűzpróbáját,
Állta, mint a hős mártírok,
Nem törték meg sem a börtön,
Sem a vörös Pilátusok.

Bámulatos bátorsága,
Áttörte a hallgatást is,
Illyés Gyula mondta róla:
Ő egy „emberkatedrális”.

Az a hal, mely árral úszik,
Hassal ég felé fordulva,
A hullámok játékszere,
Nem pisztráng az, csak egy hulla.

Napsütésben, langy melegben,
Élvelegni ja de jó!
Összeroppansz, ha a nyarat,
Elsepri a téli hó!

Ki vagyok én? Hadúrfia!
Embernek is nagyon ronda,
Ki Istentől beleoltott,
Természetét megtagadja.

Meg ne alkudj! El ne csüggedj!
Pisztráng lélek lakjék benned!
Mindig büszkén nézzen fel rád
Tőled sokat váró néped!

Állandó szél ellenében,
Hullámárral megbirkózni,
Hív a nagy tét, az egyetlen:
Megmaradni! Megmaradni!

„Ember küzdj és bízva bízzál!”
Fel a fejjel! A magasba!
Ezt hirdette, zengte, zúgta
Erdély ország prófétája.

Legyen hát a jelmondatunk:
„ÁRRAL SZEMBEN MINDEN ÁRON”
Ezt hagyta ránk örökségül
A nagy püspök MÁRTON ÁRON!