Titok és tanúskodás

„A legszebb tapasztalat, ha titkot élhetünk meg” – mondta Einstein. Húsvét nagy eseményében Jézus tanítványai a legnagyobb titkot élték meg. A feltámadt Jézus felragyogtatta előttük a feltámadást és az örök életet. A húsvéti titokból fakad az Egyház hite, reménye és öröme, vagyis az evangélium. Jó hír számunkra, hogy ami Jézussal történt, az ránk is vonatkozik. Jézus harmadszori megjelenésével segít nekünk, hogy az általa választott apostolokról és rájuk alapított egyházról világos képet kapjunk. Az apostolokra épült Egyház közvetíti az üdvösséget, de nem az emberi erőfeszítés alapján, hanem a jelen lévő Krisztuson keresztül (Jn 21,1-19). A hét tanítvány halászni ment a Tibériás-tóra. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. Ilyen sikertelen helyzetben őket a fel nem ismert Jézus szólítja meg, érdeklődik, hogy fogtak-e valami. A nemleges válasz után így utasította: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.”  Az ismeretlen szavára kivetik a hálót, és alig tudták visszahúzni a tömérdek haltól. Ekkor ismerik fel Jézust. Mi is hányszor Isten nélkül indulunk el munkánkat végezni, s mégsem haladunk. Ferenc pápa int: „Mindig fennáll annak a kísértése, hogy Istent félre tegyük, és saját magunkat helyezzük életünk középpontjába. Ezért szükségünk van a hit bátorságára, arra, hogy ne engedjünk az olyan gondolkodásnak, amely azt hangoztatja: ’Istenre nincs szükség, nem fontos számodra’. Éppen ellenkezőleg: csak akkor újul meg életünk, akkor telik meg örömmel, ha Isten gyermekeiként viselkedünk, nem bátortalanodunk el bukásaink láttán, hanem érezzük, hogy Isten szeret bennünket. Isten a mi erősségünk! Isten a mi reménységünk!” 

Jézus a tó partján is gondoskodott róluk: megvendégelte, utasította őket. Miután ettek, megbocsát Péternek és megerősíti hivatalában: legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat. És nyomban hozzáfűzi, hogy tisztsége halálba viszi, vagyis olyan hivatás, amelyre rámegy az élete (Kr.u. 64. jún.29), de ez a halál Isten dicsőségét szolgálja.  A feltámadt szavára történt első csodától kezdve az apostolok tanúságtétele nyomán sok csodajel történt  a nép között. Jézus igazolta őket. A főtanács előtt Péter így beszélt: „Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbja fejedelemmé és Megváltóvá emelte, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek tanúi vagyunk a Szentlélekkel egyetemben”. (ApCsel 5,27b-32. 40b-41) Arra int első levelében, ha „reménységetekről kérdőre vonnak titeket” (vö. 1Pt 3,15), mutassátok fel a feltámadt Krisztust. Mutassunk rá Szava hirdetésével, de főleg istengyermeki életünkkel. Mutassuk meg az istengyermekség örömét, a szabadságot, amelyet a Krisztusban való élet ad nekünk.  Ez az igazi szabadság, a rossz, a bűn, a halál rabszolgaságától való szabadság! Tekintsünk a mennyei hazára, ahol az angyalok és a teremtmények a Bárány dicsőségét éneklik (Jel 5,11-14). Akkor új fény és erő tölti el majd mindennapi elkötelezettségünket és fáradozásainkat.

„Kövess engem!” Jn 21,19

Darvas-Kozma József