Egy szent mellett éltem címmel jelent
meg Stanisław Dziwisz krakkói bíboros érsek, II. János Pál egykori
személyi titkára és Gianfranco Svidercoschi újságíró beszélgető könyve.
Az írásban feltárulnak a szentté avatás előtt álló pápa hétköznapjai,
hangsúlyt kapnak az egyház szerepéről, feladatáról, útjáról vallott
gondolatai.
A héten Rómában a Szent Szaniszló templomban mutatták be az Egy szent mellett éltem (Milano,
Rizzoli Kiadó, 2013) című könyvet, melyben Stanisław Dziwisz krakkói
érseket, II. János Pál pápa személyi titkárát kérdezi Gianfranco
Svidercoschi olasz újságíró. A bemutatón jelen volt Camillo Ruini
bíboros, Msgr. Kurii Rzymskiej és Andrea Riccardi egyháztörténész. A
catholica.ro és a Radio Vatican beszámolóiból készítettünk
összefoglalót.
A
román portál Dzwisz érseket idézi: „Szívemben, emlékeimben, de egész
valómban kitörölhetetlen jellé vált a pápával együtt töltött 27 év. Ez
nem is lehet másként. Életem leghosszabb és leglényegesebb
tapasztalatáról van szó. Természetes, hogy nosztalgiával emlékszem
vissza rá. Nosztalgiával az emberre, és arra az időre, amikor mellette
lehettem. A visszaemlékezés épít és ösztönöz engem, elmélyíti egyházi
szolgálatomat. Az a remény hat át, hogy a világ még jobban megismerheti
II. János Pál szentségét. Figyeljünk fel a pápa sírhelyénél kígyózó
végeláthatatlan sorokra! Az emberek azért keresik fel, hogy kifejezzék a
személyével való kapcsolatukat, hogy megosszák gondjaikat és
közbenjárását kérjék megoldhatatlannak látszó élethelyzeteikre. Számukra
a Szentatya nem halt meg. Jelen van a mindennapi lelki életükben és
tetteikben is.” – fogalmaz az érsek a könyvben.
Gianfranco
Svidercoschi II. János Pál halála utáni időszakra visszaemlékezve ezt
mondja: „Halálakor és temetésekor sokan azt mondták, hogy az
embertömeget szentimentális rajongás vitte a sírhoz. Meg voltak győződve
arról, hogy miután minden szertartás lezajlik, visszatér az élet a régi
kerékvágásba. Aztán annak lehettünk tanúi, hogy az emberek tömegesen
újra felfedezték keresztényi hivatásukat, de legalábbis más szemmel
nézték a történéseket, életüket.” Dziwisz bíboros ezekkel a szavakkal
folytatta: „Azokban a napokban az emberek az elmúlás tényét közösségi
élményként tapasztalták meg, és rádöbbentek arra a végtelen valóságra,
ami a történések mélyén rejlik. Azzal a meggyőződéssel folytatták
életüket, hogy a pápa személyében a halálát követően is kézzel fogható
marad Isten közelsége. Hiszen Karol Wojtyła hitével, életével és
küldetésével közel hozta az evangéliumot, és szorosan összekapcsolta azt
az ember életével.”
A
Radio Vatican kérdéseire válaszolva Gianfranco Svidercoschi azt emelte
ki, hogy II. János Pál pápa számára kiemelten fontos volt, hogy az
egyház ne mint intézmény, hanem mint a közösség egyháza jelenjen meg a
világban. Ezt mutatja például a világiak szerepéről alkotott felfogása,
amit már krakkói érsekként következetesen képviselt. A világiakat a ma
egyháza főszereplőinek tekintette, azt vallva, hogy az egyház változások
előtt áll, és ehhez szüksége van új főszereplőkre. Ehhez kapcsolódik
II. János Pál kiállása az ifjúság mellett, fellépése a világifjúsági
találkozókon. Gianfranco Svidercoschi szerint az is iránymutató, milyen
nézeteket vallott a lengyel pápa a nő szerepéről az egyházban és a
társadalomban. „A nő zsenije” – ezzel a kifejezéssel írta le a nő
kiemelt rangját. Az az elkötelezettség, ahogyan síkra szállt a nő, a
házasság és az élet méltóságáért, védelméért, sokkal többet tesz, mint
arra az új feminizmus valaha képes lenne. Magyar Kurír
(te & ki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése