Isten népe szívesen eltávolodik az Úrtól a világiasság lehetősége láttán. Ferenc pápa az első olvasmányból, a Makkabeusok I. könyvének egy részletéből indult ki homíliájában (1Mak 1,10-15.41-43.54-57.62-64), hogy a világiasság „perverz gyökeréről” elmélkedjen. A nép vezetői nem akarják, hogy Izrael többé elszigetelt legyen más nemzetektől, ezért elhagyják saját hagyományaikat, hogy a királlyal egyezkedjenek. „Tárgyalni” mennek és nagy a lelkesedésük. Mintha azt mondanák: „progresszisták vagyunk, haladjunk a fejlődéssel, amelynek irányába minden ember megy”. A „serdülőkorúak progresszista szellemiségéről” van itt szó, „amely úgy gondolja, hogy bármilyen döntés irányába előre haladni jobb, mint a hűség szokásaiban megmaradni”. Ezek az emberek alkudoznak a királlyal a „mindig hűséges Istenhez való hűségről”. Ezt úgy nevezik, hogy aposztázia, hitehagyás, a hűség megszegése. Valójában nem egyes értékekről alkudoznak, hanem a létezés lényegéről: az Úrhoz való hűségről.
Ez egy ellentmondás: nem az értékekről, hanem a hűségről alkudozunk – állapította meg a pápa. Ez az ördög, az evilág fejedelmének műve, aki a világiasság szelleme szerinti előrehaladásra buzdít. Majd aztán megláthatjuk ennek a következményeit. A zsidók átvették a pogányok szokásait, és egy további lépést tettek: a király előírta birodalmában, hogy mindenki alkosson egy népet és mindenki hagyja el saját hagyományait. Nem a minden nemzet egységének szép globalizációja ez, amelyben mindenki a saját hagyományai megtartásával alkot egységet, hanem a hegemonikus egységre törekvő globalizáció, amelyet az egyedüli, kizárólagos gondolkodás (pensée unique) jellemez. Ez a fajta kizárólagos gondolkodás pedig a világiasság gyümölcse – mutatott rá Ferenc pápa.
Ezt követően minden nép alkalmazkodott a király parancsaihoz, sokan hajlottak szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot. Lassanként haladtak előre ezen az úton. Végül a király „vészthozó undokságot épített Isten oltárán”.
„Atya, ma is ez történik?” – tehetjük fel a kérdést. Igen, mert a világiasság szelleme ma is jelen van, ma is arra buzdít bennünket, hogy a kizárólagos gondolkodás progresszistái legyünk – állapította meg a Szentatya. A bibliai történetben, ha valakinél megtalálták a Szövetség könyveit és, ha valaki megtartotta az Úr Törvényét, a király ítéletével megölték. Ilyenről olvastunk az újságokban az utóbbi hónapokban is. Az emberek alkudoztak az Úrhoz való hűségről, saját identitásukról, egy néphez való tartozásukról, amely népet Isten nagyon szerette és, amelyet saját népének tartotta.
Ferenc pápa utalt egy XX. század eleji regényre, Verne Gyula: „A világ ura” c. könyvére, amely éppen a világiasság szelleméről szól, amely aposztáziához, hitehagyáshoz vezet. Ma azt gondoljuk, hogy „olyanoknak kell lennünk, mint mindenki, normálisabbnak kell lennünk, és úgy kell cselekednünk, mint mások a serdülőkori progresszista gondolkodást követve” – jegyezte meg a Szentatya. Majd ahogy a bibliai történetben volt, következnek a halálos ítéletek, az emberi áldozatok. Azt gondoljátok, hogy ma nincsenek emberi áldozatok? – tette fel a kérdést. Számos emberi áldozat van! – válaszolta.
Ami vigaszt nyújt számunkra – folytatta a pápa –, az az, hogy a hűtlenség, a világiasság szellemének és az evilág fejedelmének útja előtt mindig ott áll az Úr, aki nem tagadja meg önmagát, Hűséges: Ő mindig vár ránk, nagyon szeret bennünket és megbocsát, amikor a világiasság szellemében elkövetett lépéseink után bűnbánóként Hozzá fordulunk. Isten hűséges hűtlen népével szemben is. Az egyház gyermekeinek szellemében imádkozzunk az Úrhoz, hogy jóságával, hűségével mentsen meg bennünket a világiasság szellemétől, amely mindent tárgyalás, megegyezés kérdésévé tesz. Óvjon meg bennünket és segítsen előre haladni, ahogy népével tette a sivatagban, kézen fogva őket, ahogy egy édesapa teszi gyermekével. Az Úr kezét fogva biztosan haladunk előre – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése