Élet a halál után

Az embereket mindig foglalkoztatta a halál utáni élet. A vértanúság és az igazak feltámadásáról (2Makk 7,1-2.9-14) világos tanítást az Ószövetségi szentiratok közül a késői judaizmusban keletkezett Dániel prófétánál (Kr.e. 167-164) és a Makkabeusok második könyvében (Kr. e. 124) találunk. Ennek fontos tételei a halottak feltámadására (7,9; 14,16), a túlvilági életre (6,26), a halottakért való imára (12,41-46), a vértanúk érdemeire (6,18-7,41), a szentek közbenjárására (15,12-16) vonatkoznak. A két szentirat célja, hogy fenntartsa a hitet és a reményt azokban, akiket üldöznek. Tény, hogy Antiochusz Epifánész zsarnok király — Kr. e. 2. század közepén — erőszakkal terjesztette a pogány vallást, s akik nem hódoltak be, azokat halállal büntette. Természetes, ahol küzdelemről van szó, ott a hős vagy hősök küzdelmeinek kiszínezésével is találkozunk. A sugalmazott író, az édesanya és hét gyermeke halált megvető ellenállása és tanúságtétele által hatni akar az olvasóra, kiemelve azt, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik becsülettel, tisztességgel szolgálnak neki a földön, ugyanakkor megbünteti azokat, akik törvényei ellen cselekednek. A földi igazságszolgáltatást félre lehet vezetni, ki lehet játszani. Az Isten előtti számadást azonban senki el nem kerülheti. Az Isten adta reménység azonban átsegít a földi nehézségeken. 

Az Úr ugyanis a mi igazi vigasztalásunk – valljuk Szent Pállal (2Tessz 2,16-3,5). Isten, aki szeret minket, megvigasztalja szívünket és megszilárdít minden jó tettben és szóban. Éppen ezért a keresztény, mivel előtte áll Krisztus föltámadása, még inkább vállalja a hit szerinti életet. Az Egyház története igazolja, hogy milliók vállalták a vértanúságot a hittagadás helyett. Így lett „a vértanúk vére a kereszténység magvetése”. Az örök életre támadunk fel, szellemi testtel. Jézus megerősíti övéit az örök élet hitében (Lk 20,27-38). 

A feltámadást tagadó szadduceusok és a mai szószólóikkal szemben Jézus érthetően mondja: a feltámadottak élete egészen más lesz, mint a földi élet. „Meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, s az Istennek fiai, mivel feltámadtak.” A feltámadtak visszaveszik testüket, de ez már megdicsőült test lesz, nem lesz alávetve a test törvényeinek. A föltámadás az Úr ajándéka, melyben megszűnnek az ön- és fajfenntartás kötöttségei. A keresztségben kapott istengyermekség kegyelme akkor teljesen kibontakozik bennünk, átkarolja az egész embert, s így a test is átalakul. A túlvilági élet részesedés lesz Isten életéből. „Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

„Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog!” (Jn 11,25)