Ady Endre és a szabadkőművesség

Ady Endre

A Magyar Demokratában 2013. nov. (A kettős Ady-kultusz… 25-27.o.) Raffay Ernő történész nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg Szabadkőműves béklyóban – Ady Endre és a szabadkőművesség című könyve. Elmondta, hogy a költő és a szabadkőművesség kapcsolatáról két további kötetet tervez, s azokban „azt mutatom be, hogy a történelmi keresztény magyar állam elpusztítására törő szabadkőművesek miként kötötték magukhoz Adyt, hogyan és mire használták őt.” Raffay kutatásai alapján azt állítja, hogy a dualizmus időszakában a nagy befolyásra szert tevő szabadkőművesek közül sokan „élharcosai lettek az úgynevezett progressziónak, ami valójában azt jelentette, hogy a befogadó keresztény magyar társadalmat lehetőség szerint átformálják, saját képükre alakítsák… közéleti harcot indítottak a történelmi Magyarország pilléreit jelentő katolikus főpapság, a római katolikus egyház, illetve a hagyományos arisztokrácia ellen, de a vidéki nemesség is gyakran vált támadásaik célpontjává…” Ady Endre pedig eleget téve kenyéradó gazdái kívánalmainak, „ragyogó tehetséggel megírt, ellenben rendkívül igazságtalan, durván sértő és kártékony publicisztikákban támadta a korabeli keresztény magyar államiságot, és olyan jeles katolikus személyiségeket, mint Prohászka Ottokár vagy gróf Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári megyéspüspök.
Hangvételére jellemző volt a durva keresztényellenesség, illetve saját hazájának az a gúnyos, szinte megvető lesajnálása, ami a magyar ugar metaforájában foglalható össze.”

Magyar Kurír (bd)