Sok évszázados,
esetenként évezredes tapasztalat áll erdélyi magyar történelmi
egyházaink mögött: biztos gazdasági hátterük a legnehezebb korokban is
mentsvárat jelentett. A lélekszámban fogyatkozó egyházközségek mai nagy
gondja mégis az, hogy miként tudják jövőbe mutatóan hasznosítani az
elődök által rájuk testált vagyont?
A 45 év kommunizmus nem csak egyházi vagyont kobozott el, hanem az emberi tudatot is alaposan átformálta. Ezzel hozható összefüggésbe az a szomorú felfedezés, miszerint az előző évszázadok gazdálkodó, a kor követelményei szerint vállalkozó egyház helyett ma egy gazdaságilag sokkal kiszolgáltatottabb egyház keresi a továbblépés lehetőségeit. Az egyházközségekben indult egyházi vállalkozások általában rosszul sültek el, a gyülekezet tagjai között háborúskodást, nézeteltéréseket okoztak, ezért az egyház vezetősége nem bátorítja az egyházi keretben létesített helyi cégek működését. Kató Béla, református püspök ezt azzal magyarázza: a közösség nem arra való, hogy vállalkozást vezessen. Ez vállalkozó szellemű emberek feladata, akinek ehhez tehetsége van, az általában létrehozza saját vállalkozását. A farmgazdálkodással, gépparkkal, tejgyárral, sajtfeldolgozással vagy pékséggel próbálkozó egyházközségek cégei sorra megbuktak. A püspökség ezért azt szorgalmazza, hogy amely gyülekezetnek hasznosítható vagyona van, inkább adja bérbe, és az abból származó jövedelmet használja. Kevesebb kockázattal jár, kisebb, de biztosabb jövedelmet ígér.
A teljes írás az Erdélyi Napló március 13-án megjelenő 10. lapszámában olvasható.
székelyhon.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése