Pálos nagykáptalan Częstochowában

2014. március 1-én kezdődött Lengyelországban, Częstochowában, Jasna Górán Első Remete Szent Pál Rendjének, a Pálosoknak a Nagykáptalanja.

Böjtös tál

A hatévenként összehívott testület a megválasztott képviselőkből és a hivatalból jelenlévő szerzetesekből áll. Elsődleges célja, hogy a rendi legfőbb vezetést megválassza és a pálosok életét szabályozó Konstitúció és Direktórium esetleges módosítását, kiegészítését megtárgyalja, amennyiben arra szükség van. 

A magyarországi tartományt Bátor Botond pálos tartományfőnök és Csóka János pálos atya képviseli. 

Imádkozzunk értük.

**

 A nagykáptalanról részlet, Darvas-Kozma József: A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján c. könyvéből (75-76. old.)

4.1.        Az általános káptalan

Az általános káptalanon, amelyet pünkösd vigíliáján kezdtek, nemcsak a vikáriusoknak, hanem a kolostorok összes perjelének meg kellett jelennie. Aki nem tudott részt venni, annak megfelelő helyettest kellett küldenie.   

A rendfőnökválasztó káptalanra a nagyobb kolostorok, ahol vikárius székelt, egy-egy, a kisebbek többen egy discretust, vagyis küldöttet választottak a perjel és a vikárius részvétele nélkül. A küldötteket az általános káptalanon alapos vizsgálat alá vetették, hogy mindenben megfelelnek-e a rendi elvárásoknak (nem hiányzik a fogadalma, nincs-e kiközösítés alatt, stb.) és legalább subdiaconus-e, különben a küldöttnek dicséretes életű és a titoktartásban kipróbált sacerdos atyának kellett lennie. A káptalanra hívatlan nem mehetett senki.  

Először elénekeltek a Szentlélek segítségét kérő misét, majd a választás helyére vonultak. A Szentírásból olvastak fel egy részletet, amit buzdító beszéd követett. A választás előtt a generális vikárius felolvasta a konstitúciókat. Ezt követve bejelentették a választást, amelyen csak a fogadalmas atyák voltak jelen. Az isteni megvilágosításért elénekelték a Veni Creator spiritus himnuszt és a Mindenszentek litániáját a könyörgésekkel együtt. A halott testvérek feloldozása után a generális lemondása jeleként letette a pecséteket, majd cellájába vonult. Ez alatt a generális vikárius vezetésével alaposan megvizsgálták a rendfőnök egyéves tevékenységét. Ennek megtörténte után visszahívták és a generális vikárius ismertette a vizsgálat eredményét, és ott a felmerült kérdésekre a generálisnak válaszolnia kellett egészen addig, amíg az egész közösség fel nem oldozta. A káptalanon a definitorok választhattak, akik két vagy több monostort irányító vikáriusokkal voltak azonosak. A generálist a tisztségviselők közül választották (vikáriusok, perjelek és mások). A választás elején három perjelt választottak szavazatvizsgálónak, akik a választáson megjelenteket összeírták.    

A kánonjogilag megfelelő személyekre leadott szavazatokat nem összeszámolták, hanem mérlegelték. A középkori általános európai elv szerint cselekedtek, vota non numerantur, sed ponderantur[1], s hogy a pars sanior, a józanabb fél határoz.[2] A „pars sanior” szavazatai döntöttek, hacsak a többi szavazat nem múlta felül kétszeresen a tekintélyesebb és érdemesebb szavazók szavazatát. Ha két személy között oszlottak meg a pars sanior szavazatai, a választást addig folytatták, amíg az egyik „pars sanior” szavazatai a másikat felül nem múlták. Ezután a definitorokat választották meg, akik a vikáriusokkal voltak azonosak. Az eredmény kihirdetése után Te Deumot énekeltek, amelyet versiculus követett és két könyörgés.   

A megválasztott rendfőnököt munkájában sociusa, titkára és egy szervitor atya segítette. A vizitációkat többnyire ők végezték évente kétszer: Mindenszentek után a szerzetesek regula szerinti életét vizsgálták, Húsvét után a szerzetesi öltözéket és az ellátást. A rendtartomány ügyeit az egyes országokban a tartományfőnökök intézték a rendi tanáccsal karöltve. Ha a rendfőnök vagy személyes megbízottja tartott vizitációt, ilyenkor a terület irányítójának kellett elkísérnie őket.[3]

---

[1] A szavazatok nem számíttatnak, hanem mérlegeltetnek.

[2] Ferdinándy Gejza: A választói jog történeti fejlődése. In: Magyar Társadalomtudományi Szemle. 1909. december. II. évf. 909–910.

[3] Spekner Enikő: Pálosok és domonkosok az ágostonos regula és a konstitúciók tükrében. In: Decus sollitudinis... i.m. 319–320.