
Bregantini érsek elmélkedik még Krisztus törékenységéről: „Ezzel a belső erővel, amely az Atyától származik, Jézus abban is segít bennünket, hogy befogadjuk mások törékenységét, hogy ne sújtsunk le azokra, akik elestek, ne legyünk közömbösek azokkal szemben, akik elbuknak. Erőt ad nekünk ahhoz, hogy ne zárkózzunk el azok elől, akik otthonunk ajtaján kopogtatnak, menedéket, méltóságot, hazát kérnek. Tudatában saját törékenységünknek, fogadjuk be a bevándorlók törékenységét, hogy bizonyosságra és reményre találjanak.
A Cenákulum mosdótáljának piszkos vizében, vagyis törékenységünkben tükröződik vissza Istenünk igazi arca. Itt gyógyulunk ki valójában önzésünkből, amely mindig lesben áll. A másokkal való kapcsolat meggyógyít bennünket és olyan misztikus, szemlélődő testvériséget eredményez, amely képes arra, hogy minden emberben felfedezze Istent, Isten szeretetébe kapaszkodva képes elviselni az élet nehézségeit. Csak ha megnyílunk az isteni szeretetnek, csak akkor vagyunk képesek arra, hogy keressük mások boldogságát az önkéntesség számos gesztusában: egy éjszaka a kórházban, egy uzsorakamat nélküli kölcsön, egy feltörölt könnycsepp a családban, az ingyenes őszinteség, a közjó iránti elkötelezettség, a kenyérben és a munkában való osztozás, minden féltékenység és irigység leküzdése.
Ismerjük fel Jézusban minden börtönlakó keserű tapasztalatát, a börtön minden embertelen körülményével együtt” – írja többek között nagypénteki keresztúti elmélkedésében Giancarlo Maria Bregantini érsek.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése