Tovább megyek és
így kérdezem: mit érne Karácsony vagy Nagypéntek Húsvét nélkül?
Jézus életének minden mozzanatát
feltámadásának fénye világítja be. Minden keresztény ünnep koronája a Húsvét,
mert Krisztussal feltámadva (a hit jelei, a szentségek által) istengyermeki
életet nyertünk.
A feltámadt Jézus élete az emberiség
nagy kincse, amit nemcsak magunkért kaptunk. Péter és János befogadták a
húsvéti öröm ajándékát, de egyben annak hirdetőivé is lettek. Péter apostol,
Kornéliusz pogány százados házában tanúskodik Jézus föltámadásáról. Ő is
eseményekre hivatkozik. Olyan eseményekre, amelynek számos szemtanúja volt.
Felidézi hallgatói előtt mindazt, amit Jézus tett és tanított. A tettek
csúcspontja pedig, a keresztre feszítés és a feltámadás.
Péter apostolt az
ószövetségi jövendöléseken és az üres síron kívül a megjelenések győzték meg a
húsvéti misztériumról, a természetfeletti eseményről. Jézus élő valóságában mutatkozott meg előttük
(vele együtt ettek!), de azt is igazolta, hogy már megdicsőült (a fizika
törvényei már nem vonatkoznak rá), az Atyánál van, és hatalommal rendelkezik.
Őt, mint embert az Atya ereje (a Szentlélek) támasztotta fel, s hatalmat adott neki, hogy ő
legyen majd az élők és holtak bírája. (ApCsel 10, 34., 37-43). Addig a napig,
amikor eljön újra megítélni a világot, az egyház feladata, hogy hirdesse az örömhírt.
A
világ nem, vagy csak nagyon nehezen ismeri fel Jézust. Ezért van szükség „az
Isten által előre kijelölt tanúkra”, akik alkalmasak arra, hogy egyszerű és
hiteles bizonyságot tegyenek a föltámadásról. 
Ma
mi vagyunk ezek az előre kiválasztott tanúk, akik a hitben találkoztunk
Jézussal. Nekünk kell megvinni hiteles igehirdetéssel és az élet tanúságával az
örömhírt embertársaink reményvesztett világába. Feladatunk nem kisebb és nem
kevesebb, mint az apostoloké volt. Az új pogányságot újra kell evangelizálni.
Az igazságra éhes világnak az igaz értéket kell adni. A gonosz minden módon
próbálja az igazat elhomályosítani, és helyébe a maga hamisságát értékként
bemutatni. Ezért mindennél inkább szükséges világunknak a húsvéti öröm és remény,
valamint minden értelmet megvilágító húsvéti fény. Ezt a fényt mi megkaptuk, és
testével-vérével táplálkozunk. Ez a Krisztusból táplálkozó élet tesz bennünket hitelessé,
és a húsvét üzenet hírnökeivé. Ilyen hiteles tanú volt 1962. április 28-án elhunyt, Szent Gianna Beretta Mola orvosnő. (szül. 1922-ben. Házasságot köt 1954-ben. 1962. április 20-án, nagypénteken bemegy a kórházba szülni. „Nővér, eljöttem - most meg kell halnom”. Férjének megismétli megmásíthatatlan akaratát:„Ha megkérdezik, hogy a két élet közül melyiket mentsék meg, ne feledd, Pietro: első a gyermek”. Másnap császármetszéssel születik meg a negyedik gyermeke. Édesanyja áldozatának emlékére az apa Gianna Emanuela nevet adta. Gianna Emanuela túl van már az ötven éven, de mikor az Úrangyalát imádkozza, édesanyjának is emléket állít: „Áldott a te méhednek gyümölcse!” Húsvétvasárnapján mi is ezt imádkozzuk: Üdvöz légy Mária, áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, aki szent keresztje és feltámadása által megváltott minket.
Kegyelemteljes húsvétot kívánok minden jóakaratú testvéremnek,
Darvas-Kozma József
Három kérdés:
1. Miért kívánjuk a húsvéti ünnepet?
2. Mikor ünnep nekünk a húsvét?
3. E cikk címe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése