Kedves Barátom, mielőtt a Bérmálkozóknak szóló 3. részt elolvasod, fogadd szeretettel egy jezsuita gondolatfüzérét. Figyelj, suttogva mondott szavaira, és időt nyersz :-)
Sajgó Szabolcs: Legyen időd...
Legyen
időd gondolkodni...
ez az
erő eredete.
Legyen
időd játszani...
ez az
örök fiatalság titka.
Legyen
időd olvasni...
ez a
bölcsesség forrása.
Legyen
időd imádkozni...
ez a
legnagyobb erő a Földön.
Legyen
időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...
ez
Isten adta kiváltság.
Legyen
időd barátságosnak lenni...
ez az
út a boldogság felé.
Legyen
időd nevetni...
ez a
lélek muzsikája.
Legyen
időd adni...
túlságosan
rövid a nap, ahhoz hogy önző legyél.
Legyen
időd dolgozni...
ez a
boldogulás ára.
Legyen
időd cselekedni tiszta szeretetből...
ez a
mennyország kulcsa.
Figyelj
a Mára!
a
Tegnap csak egy álom,
a
Holnap csak egy látomás:
a
helyesen megélt Ma tesz
boldog
álommá minden Tegnapot,
és
minden Holnapot reményteljes látomássá.
Bérmálkozóknak 1. és 2. részt itt találod: 2015-ben bérmálkozó ifjaknak 1-2.
Bérmálkozóknak 3.
11. Mik a
szentségek? Minden szentség
valamilyen külső cselekmény, valamilyen jel és eszköz, amelyet Jézus Krisztus
rendelt, s amely által megszentelő kegyelmet ad nekünk, vagy ha ez már megvan,
akkor növeli bennünk. (SzSz 33.)
12. Ki adhat
kegyelmet? Ki rendelhet szentséget? Kegyelmet csak Isten adhat, ezért szentséget csak ő
rendelhet. A hét szentséget, amit az Egyház használ, mind Jézus Krisztus
rendelte. (SzSz 33. old.)
13. Miért van
szükség szentségekre? Miért van éppen hét? Mert Krisztus ennyit rendelt –
felelhetjük rá. De a krisztusi rendelésnek van valamilyen oka, vagyis alapja. A
szentségek azért vannak, hogy megszenteljék életünk fontosabb fordulatait: - a
keresztség a születést, az életbe való belépést; - a szentkenet a minket
próbára tevő súlyos betegséget; - az egyházi rend és a házasság az élethivatást,
amelyet választottunk; - a bűnbocsánat hogy helyreállítsa bennünk azt, amit a
bűnnel elrontottunk; - az oltáriszentség hogy naponta vagy legalább
időközönként kegyelmi erőt adjon ahhoz, hogy magunkat és egész életünket
Istennek szenteljük (vö. KEK 1210-1211.; SzSz 33.)
14. A bérmálás
is egy fontos életfordulót szentel meg. Kiléptünk a gyermekkorból, elkezdtünk
önállóan gondolkozni és cselekedni. Készülünk belépni az életbe, vagy már benne
is vagyunk. Most kell eldöntenünk, hogyan akarjuk leélni életünket? A döntés
nem könnyű, mert bennünk is dolgozik az önzés és a szenvedélyek. A bérmálásban
a Szentlélek ajándékaival segít, hogy helyesen döntsünk. Vállaljuk a hittel, a
vallásos élettel járó kockázatot, hogy bérmálási ígéreteink ne legyenek üres
szavak.
15. Jézus
Krisztus embersége szerint, akkor kapta a Szentlelket, amikor megkeresztelésével
megkezdte messiási működését. Az
apostolok akkor kapják a Szentlelket, amikor meg kell kezdeniük az
evangélium hirdetését, pünkösdkor. Mi pedig
a bérmálásban kapjuk a Lélek ajándékait, hogy öntudatos hitünkkel és keresztény
életünkkel tanúságot tegyünk a világ előtt Krisztusról.
16. Mikor
rendelte Krisztus a bérmálás szentségét? Krisztus az utolsó vacsorán mondott
búcsúbeszédében ismételten megígéri apostolainak a Szentlelket: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok
hozzá elég erősek. De amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket
a teljes igazságra” (Jn 16,12k). Az első pünkösdkor Jézus teljesíti
ígéretét: a Szentlélek szélzúgás és tüzes nyelvek alakjában eltöltötte az
apostolokat (SzSz 35.)
17. Ki
szolgáltathatja ki a bérmálás szentségét, és kik vehetik fel? A római
katolikus egyházban a püspök bérmál. Rendkívüli esetben a keresztelő pap a
keresztelés után meg is bérmálja azt, aki felnőtt korban veszi fel a
keresztséget. (SzSz 35.) Bérmálkozhat,
aki felkészült és tudja mit jelent a keresztény élet, és saját elhatározásból
vállalja a velejáró kötelességeket. Alsó korhatár a 9. osztályos ifjú. (SzSz
37.)
18. A bérmálás
az Egyházhoz szorosabban kapcsol. Elfogadjuk az Egyház erkölcsi elveit, egyéni és
hivatásbeli, valamint családi életünkben azonosulunk az Egyház álláspontjával,
és részt veszünk az ő életében. Az Egyház elsősorban abban az egyházközségben
vagy egyházi közösségben jelentkezik számunkra, amelyben élünk. Magunkévá
tesszük gondjait, feladatait, és ezekben tehetségünk szerint segítjük.
- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József
Sajgó Szabolcs: Legyen időd...
Legyen időd gondolkodni...
ez az erő eredete.
Legyen időd játszani...
ez az örök fiatalság titka.
Legyen időd olvasni...
ez a bölcsesség forrása.
Legyen időd imádkozni...
ez a legnagyobb erő a Földön.
Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...
ez Isten adta kiváltság.
Legyen időd barátságosnak lenni...
ez az út a boldogság felé.
Legyen időd nevetni...
ez a lélek muzsikája.
Legyen időd adni...
túlságosan rövid a nap, ahhoz hogy önző legyél.
Legyen időd dolgozni...
ez a boldogulás ára.
Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...
ez a mennyország kulcsa.
Figyelj a Mára!
a Tegnap csak egy álom,
a Holnap csak egy látomás:
a helyesen megélt Ma tesz
boldog álommá minden Tegnapot,
és minden Holnapot reményteljes látomássá.
Bérmálkozóknak 1. és 2. részt itt találod: 2015-ben bérmálkozó ifjaknak 1-2.
Bérmálkozóknak 3.
11. Mik a
szentségek? Minden szentség
valamilyen külső cselekmény, valamilyen jel és eszköz, amelyet Jézus Krisztus
rendelt, s amely által megszentelő kegyelmet ad nekünk, vagy ha ez már megvan,
akkor növeli bennünk. (SzSz 33.)
12. Ki adhat
kegyelmet? Ki rendelhet szentséget? Kegyelmet csak Isten adhat, ezért szentséget csak ő
rendelhet. A hét szentséget, amit az Egyház használ, mind Jézus Krisztus
rendelte. (SzSz 33. old.)
13. Miért van
szükség szentségekre? Miért van éppen hét? Mert Krisztus ennyit rendelt –
felelhetjük rá. De a krisztusi rendelésnek van valamilyen oka, vagyis alapja. A
szentségek azért vannak, hogy megszenteljék életünk fontosabb fordulatait: - a
keresztség a születést, az életbe való belépést; - a szentkenet a minket
próbára tevő súlyos betegséget; - az egyházi rend és a házasság az élethivatást,
amelyet választottunk; - a bűnbocsánat hogy helyreállítsa bennünk azt, amit a
bűnnel elrontottunk; - az oltáriszentség hogy naponta vagy legalább
időközönként kegyelmi erőt adjon ahhoz, hogy magunkat és egész életünket
Istennek szenteljük (vö. KEK 1210-1211.; SzSz 33.)
14. A bérmálás
is egy fontos életfordulót szentel meg. Kiléptünk a gyermekkorból, elkezdtünk
önállóan gondolkozni és cselekedni. Készülünk belépni az életbe, vagy már benne
is vagyunk. Most kell eldöntenünk, hogyan akarjuk leélni életünket? A döntés
nem könnyű, mert bennünk is dolgozik az önzés és a szenvedélyek. A bérmálásban
a Szentlélek ajándékaival segít, hogy helyesen döntsünk. Vállaljuk a hittel, a
vallásos élettel járó kockázatot, hogy bérmálási ígéreteink ne legyenek üres
szavak.
15. Jézus
Krisztus embersége szerint, akkor kapta a Szentlelket, amikor megkeresztelésével
megkezdte messiási működését. Az
apostolok akkor kapják a Szentlelket, amikor meg kell kezdeniük az
evangélium hirdetését, pünkösdkor. Mi pedig
a bérmálásban kapjuk a Lélek ajándékait, hogy öntudatos hitünkkel és keresztény
életünkkel tanúságot tegyünk a világ előtt Krisztusról.
16. Mikor
rendelte Krisztus a bérmálás szentségét? Krisztus az utolsó vacsorán mondott
búcsúbeszédében ismételten megígéri apostolainak a Szentlelket: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok
hozzá elég erősek. De amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket
a teljes igazságra” (Jn 16,12k). Az első pünkösdkor Jézus teljesíti
ígéretét: a Szentlélek szélzúgás és tüzes nyelvek alakjában eltöltötte az
apostolokat (SzSz 35.)
17. Ki
szolgáltathatja ki a bérmálás szentségét, és kik vehetik fel? A római
katolikus egyházban a püspök bérmál. Rendkívüli esetben a keresztelő pap a
keresztelés után meg is bérmálja azt, aki felnőtt korban veszi fel a
keresztséget. (SzSz 35.) Bérmálkozhat,
aki felkészült és tudja mit jelent a keresztény élet, és saját elhatározásból
vállalja a velejáró kötelességeket. Alsó korhatár a 9. osztályos ifjú. (SzSz
37.)
18. A bérmálás
az Egyházhoz szorosabban kapcsol. Elfogadjuk az Egyház erkölcsi elveit, egyéni és
hivatásbeli, valamint családi életünkben azonosulunk az Egyház álláspontjával,
és részt veszünk az ő életében. Az Egyház elsősorban abban az egyházközségben
vagy egyházi közösségben jelentkezik számunkra, amelyben élünk. Magunkévá
tesszük gondjait, feladatait, és ezekben tehetségünk szerint segítjük.
- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József
©Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése