A mai Belgium egyik nyugati tartománya,
Hainaut a középkorban önálló fejedelemség volt, Mons város székhellyel.
Clusius |
A
kormányzó Sivry Fülöp kitűnő diplomata, aki a belgiumi pápai legátus révén jó
kapcsolatot ápolt V. Sixtus pápával (1585-1590). Történt, hogy a spanyolok
1560-1570 között Dél-Amerikából behozták a krumpligumót (Solanum tuberosum) és
termeszteni kezdték, amiből remek krumplis rántottát készítettek. Egy Redi nevű
úr 1584-ben Spanyolországból Rómába is vitt néhány gumót. Termeszteni kezdte és
egy-két év után V. Sixtus pápának is adott ajándékba, amit a szentatya továbbküldött
Mons kormányzójának, Sivry Fülöpnek. Mint valami új dolgot a kormányzó elküldte
a Bécsben élő híres botanikusnak, Charles de L’Écluse-nek (Clusiusnak), aki
mohón csapott le az ismeretlen gumókra. Ez egyébként még kicsi, kerekded alakú,
amit piros színű héj borított.
A tudós 1588. január 26-ra már el is készült a
burgonya első növénytani rajzával. A burgonya indián neve pappa,
Spanyolországban viszont patata néven árulták a piacokon. Sivry kormányzótól a pápától
kapott gumók Németországba is kerültek, és 1599 táján már Franciaotrszág
Bourgogne nevű hegyvidékén termesztették. Magyarországra innen is került az addig
ismeretlen élelmiszer, a “burgonya”. A
spanyolok révén pedig a patata-pataka-pitaka-pityóka változata vált ismertté.
Máskülönben az angolok és mi fogadtuk be legkésőbb a burgonyát. Az angolok annyira
idegenkedtek tőle, hogy a sussexi ifjak katolikus ellenességük hangoztatásakor azt
ordítozták: „Le a pápával meg a burgonyával!”
Mi, magyarok csak Mária Terézia idejében
kezdtünk jobban megbarátkozni a burgonyával. Ezt árulja el közmondásunk: „se
jó, se rossz, mint a krumpli”. 1789-ig csak két
fajta krumpli volt ismeretes: a fehér vagy lókrumpli, és a hosszukó veres
krumpli.
Robert Warthmüller: Nagy Frigyes porosz király a pityókaföldön (olaj, 1886) |
Végül V.
Sixtus pápa burgonya gumói termesztésének folyamatában odáig jutottunk, hogy ma
Európa legnagyobb krumplievői vagyunk, kb. 130 kg/fő évente.
In: Krisztus világa, 2014. november, 4. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése