 |
| Remete Szent Antal és R. Szent Pál |
Január 15-én Remete Szent Pál, 16-án Remeték Királynője, 17-én Remete Szent
Antal, 20-án Boldog Özséb ünnepe. A 2. század közepén a világot elhagyva, az
anyagiaktól függetlenné válva, a pusztaságba vetette magát az egyiptomi remeték
ősképe, thébai Szent Pál (228–343). A külső magánytól körülvéve, nekivágott a
belső magány ismeretlen tájainak és felfedezte a már szavak nélkül elmélkedő
imádságot, és az Istenbe való félelmetes és édes elmerülést. Akadt egy-két
társa, akiknek átadta a lelki életben megtapasztaltakat. Élete végén isteni
indíttatásra maga Remete Szent Antal kereste fel. Így lett Isten
gondviselésének és Pál életszentségének tanúja.
A húszéves Antal (251–356)
fülében visszhangzottak a gazdag ifjúnak szóló jézusi szavak, aki a legnagyobb
hatást tette a későbbi remeteéletre. Antal az Isten jelenlétében élt, ezért
szerette a remeteséget. Az örökkévalósággal való misztikus összeköttetésének
köszönheti Antal, hogy a lélek vidámsága arcára is rányomta az öröm bélyegét. Sivatagi
élete sok keresztényre olyan mély hatást tett, hogy tanítványaivá szegődtek.
Közösséget hozott létre. Ő lett a remete eszmény továbbfejlesztője.
Magyarhonban
ennek gyümölcse a pálos rend, amely alapításától kezdve a Boldogságos Szűz
Máriát, a Remeték királynőjét, védőasszonyát tisztelte. De ismerkedjünk meg a
rend megszervezőjével, Boldog Özsébbel.
 |
| Boldog Özséb |
Neve görög eredetű, aminek jelentése:
istenfélő, jámbor. Özséb (1200 – 1270. jan. 20.) nemesi származású, esztergomi
kanonok, a kánonjog tudósa volt. Már a tatárjárás előtt kapcsolatba került a
Pilisben élő remetékkel, de csak 1246-ban hagyta el városát, hogy két társával
együtt remeteéletet folytasson. Barlangja elé letűzte a szent Keresztet. A
Keresztben az üdvösség, ez volt életelve. Isteni látomás figyelmeztette, hogy
gyűjtse össze a szétszórtan élő remetéket. Özséb felkereste a Pécs környéki, a
bakonyi, a pilisi, a mátrai rengetegben élő remetéket, és megszerezte a többi
remete közösség támogatását is. Buzgósága mellett meg volt a kellő tudása, hogy
társait együttlakó társasággá szervezze, szerzetbe egyesítse. Pilisen káptalant
tartottak, ahol a remeték Özséb rendfőnökükké választották. Ilyen értelemben a
pálos rend alapítójának tekintjük. Kicsi vagyonából hat remetével
Klastrompusztán, a „hármas barlang” mellett, felépítette a Szent Kereszt
monostort és 1250-ben a templomot. Ez lett a pálos rend bölcsője.
A regulát,
amit Bertalan pécsi püspök adott a közös életre vonatkozóan, továbbá a
mindennapi munkát és az alázatos magatartást komolyan vette. Isten segedelmével
és kétkezi munkával tartották el magukat. Az 1256. évi esztergomi zsinaton
Özséb, mint első remete Szent Pál rendjének prior provinciálisa vett részt.
Első teendőjének tartotta rendje megerősítését. Ezért IV. Orbán pápa
jóváhagyását kérte, ami azonban elhúzódott. Özséb élete végéig tanította, segítette
közösségben élő remete társait a kánonok és a szentatyák határozatainak
megtartásában. A rend gyorsan terjedt, majd 1308-ban megkapták a pápai
elismerést.
A nép keresztúri remete barátoknak, máskor ágostonos barátoknak,
veres barátoknak, majd 1341-től fehér barátoknak nevezte. A királyoktól és
főuraktól kapott helyeken az imádságnak kápolnát, kolostort építettek.
Magyarországon a 15. század végén 170 rendházban több mint 3000 pálos szerzetes
élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.
D-K. József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése