Magyarország az egyik legesélyesebb arra, hogy visszanyerje a
befektetésre ajánlott hitelminősítői osztályzatot – kürtölte világgá
tegnap a Fitch Ratings a Londonban ismertetett tanulmányával. Jó
reggelt, csakhogy fel tetszett ébredni! – mondhatnánk erre cinikusan.
És, hogy szándékosan ne hazai szakértőket, netán
kormánypárti politikusokat idézzek, nézzük meg, mit mondtak a minap a
Morgan Stanley globális bankcsoport londoni befektetési részlegének
elemzői. Egyszerűen azt, hogy „már ideje lenne” a pozitív hitelminősítői
döntésnek. Mégpedig azért, mert „bőségesen lenne indok” arra, hogy
visszaemeljék az országot a befektetésre ajánlott kategóriába. Ráadásul
ugyanezt egy évvel ezelőtt is elmondták, azaz a piac már jóval korábban
megadta a bizalmat hazánknak.A hitelminősítők malmai jóval lassabban őrölnek; ezt a Fitch tanulmánya sem titkolja. Abban az is szerepel, hogy a korábbi tapasztalatok szerint ha egy országot bóvlinak minősítenek, akkor átlagosan mintegy hat esztendőt kell várnia, mire újra „megkegyelmeznek” neki, tegyen bármilyen intézkedést is.
Ha tetszik, ha nem, a tapasztalatok mást is mutatnak. Erős a gyanú, hogy a hitelminősítőket nem csak a „rideg szakmai tények” érdeklik, és előszeretettel tévednek politikai mezsgyére. Nem kell olyan távoli múltba tekinteni, hogy erre példát találjunk.
A nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság október 25-én megnyerte a lengyelországi választást, ám mielőtt az ünneplés véget ért volna, a Standard& Poor’s állandóan résen lévő szaktekintélyei figyelmeztetésként már fel is mutatták az ujjukat. Közölték: romolhat Lengyelország államadós-osztályzati kilátása, ha az új kormány visszafordítja az eddigi reformokat. A kabinet még fel sem állt, már megkapták a fenyegetést, persze tudjuk, miért. A hitelminősítő valódi ügyfele a pénzügyi szektor. Így az a kormány, amelyik pluszterhet rakna a bankokra, biztosan dugába dönti a reformokat. Köszönjük szépen, de van, aki ezt másképp gondolja. Elég szűk látókörű az, aki pusztán annak alapján mond ítéletet a gazdaságpolitikáról, hogy mekkora a pénzügyi szféra jövedelmezősége. A gazdaságpolitikának ugyanis nem a bankokat, hanem a közjót kell képviselnie. Ezt az utat választotta 2010-ben az Orbán-kormány, amelynek intézkedéseit szinte azonnal nemzetközi össztűz alá vették. A lengyelek legalább tudhatják, adott esetben mi várhat rájuk. Van itt azonban más is.
Ne felejtsük el, hogy mennyire megégették magukat a hitelminősítők a 2008-ban kirobbant pénzügyi válsággal. Valamiért nem vették észre, hogy „mérgezett” értékpapírokat, hiteltermékeket minősítettek kiválónak. A leglátványosabb mellélövésük az volt, hogy a Lehman Brothers kötvényeit nem sokkal a befektetési bank bedőlése előtt még a legjobbak közé sorolták. Hogy a hitelminősítők visszaszerezzék hitelességüket, nyilván óvatosabbak lettek, így csak hosszabb idő után döntenek a felminősítés mellett, holott az adott ország már korábban megérett arra. Azaz: más kárán próbálják javítani a renoméjukat. Ezt is köszönjük szépen, és majd annak is örülünk, ha Magyarországot újra befektetési sorba teszik. Noha a piac jó része már egyáltalán nem a hitelminősítők alapján mond ítéletet hazánkról, mégis bővülhet az ország finanszírozásában részt vevők köre, így növelhető a pénzügyi mozgástér.
Végezetül csak annyit: nem nehéz elképzelni, mit érezhetnek a hitelminősítők döntéshozói, akiknek a mutatók alapján előbb-utóbb mégiscsak javítani kell a magyar besorolást. Nem olyan sokára ők is aláírásukat adják ahhoz, hogy az a gazdaságpolitika is működhet, amelyet Magyarország választott.
magyaridok.hu
Kiss Gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése