Hajnali mise

Az advent igazi ízét, hangulatát a hajnali mise, latinosan a roráté adja meg. A hajnali sötétben készülünk a misére, közben várjuk lelkünkbe a fényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. 
Nem esik nehezünkre a korai felkelés, a hóval és hideggel járó áldozat, mert boldog, meghitt állapotra, a kegyelem és igazságosság állapotába vágyakozunk. 
Le akarjuk győzni magunkban a bűnt, ami szakadékot jelent köztünk és Isten között. Mi a magunk erejéből képtelenek vagyunk az Isten szentségébe felemelkedni. Csak Ő segíthet rajtunk: „Aki a hűséget összetörte, az nem hozhatja azt helyre, csak úgy, ha a hűséget újból felkínálják neki.” (H. Pfeifer).

Isten, hogy megtegye, amire az ember képtelen, vagyis hogy kiszedje a belénk gyökerezett bűnt és visszaadja a kegyelmet, ezért Üdvözítőt ígért. A századokon keresztül hangzó ígéret nem korlátozódott csak egy népre, hanem kiterjedt az egész emberiségre. Ezt hirdeti Izajás próféta: „Számos nép tart felé és így szól: Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira” (Iz 2,3). A nemzetek Isten felé tartanak, akit Jeruzsálemben imádnak. Tőle jön az igazságosság és a béke. Kinyilatkoztatásának fényében majd meglátják, hogy a kardokból érdemes ekevasat készíteni. Jézus pedig nyíltan kijelentette: „Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában” (Mt 8,11). A pogány százados szolgájának meggyógyítása már elővételezi a pogány népek felkarolását és az egyetemes megváltást. Isten áldását és segítségét őszinte alázattal és hittel kell fogadni, ahogy a kafarnaumi százados tette: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”… A kegyelem ott működik, ahol az ember Isten mindenhatósága elé járul.

A hajnali misén Isten elé járulunk, kitárjuk szívünket és az én-központúságból a Krisztus-központúságba lépünk. Őbenne testvéri közösséget alkotunk egymással és környezetünkkel, mert a közösségben Krisztus él. A Krisztusban élő közösség élete mindig vonzó a kívülállók számára. Te is, amikor megtértél, befogadott téged egy vonzó közösség. Különben nem léteznél, mert elvész a megtért ember, ha nem talál élő közösségre. A kegyelemben élő emberek közösségének éltetője Krisztus.

Környezetünk átalakítása végett szükségünk van erre a „mikrokörnyezetre”, amelyben elveink megvalósulnak, és amely véd bennünket a külvilág negatív befolyásától. Vagyis szükségünk van a csoportra. A csoport éltet, feltölti és pótolja erőnket, amit elveszítettünk vagy meggyengítettünk a mindennapi életben. Közösségünkben senki sem tökéletes, de ha egymást segítjük, biztosan vándorolhatunk az örök otthon felé.

Advent van, ébredj fel! Krisztus számít rád! 

D-K. József