Dacian Cioloş miniszterelnöki kinevezése tényleg jó választás.
Nem azért, mert afféle Messiásként berobban majd a hazai közéletbe,
mindenütt rendet teremt, szűk egy év alatt olyan pályára állítja az
országot, amely hosszú távon megalapozza majd fejlődését, azért sem,
mert egyszeriben tejjel-mézzel folyó Kánaánná változik az ország, egy
csapásra megszűnik majd a korrupció – mindez, jól tudjuk, lehetetlen.
Dacian Cioloş felkérése szakértői kormány alakítására mindenekelőtt a
jelölt hitelessége és a lakosságnak, a nemrég még utcára vonult
polgároknak szánt üzenet miatt fontos: végre olyasvalaki irányíthatja
Romániát, aki saját érdemeinek, tanulmányainak, szorgalmának, munkájának
köszönhetően került az egyik legmagasabb tisztségbe, nem pedig jó
kapcsolatainak, politikai körökben való agilis mozgásának,
talpnyalásnak.
Valamiképpen tehát megtestesítője annak, ami eddig jobbára álomnak tűnt,
hogy Romániában is lehet érvényesülni a legmagasabb szinten, kizárólag
olyan érdemek alapján, mint a tudás, szakértelem.
Dacian Cioloşra mindezek ellenére elképesztően nehéz feladat vár. Nem
kormánya beiktatása ütközik majd akadályokba – a pártok vélhetően alig
várják már, hogy az összes felelősséget ráruházzák, maguk pedig
nyugodtan kampányolhassanak. Igazán nehéz az új kormányfő számára éppen a
pártok, a régi bűnbandák által állított csapdák elkerülése, az ő
halálos ölelésükből való kikerülés lesz. A parlamenti alakulatok ugyanis
csakis és kizárólag saját érdekeiket nézik majd a választások
közeledtével, és előreláthatólag igen gyakran hozzák majd lehetetlen
helyzetbe a szakértői kabinetet.
Az egyik időzített bombát éppen tegnap dobták le, amikor hatalmas
éljenzés, tapsvihar közepette a parlament elsöprő többséggel szavazta
meg a közalkalmazottak bérének újbóli tízszázalékos emelését. Sem egy
hatástanulmány, hogy mindez mennyi pénzbe kerül majd, honnét rá a
fedezet, ki fogja mindezt megfizetni, sem komoly vita gazdasági
szakértők, civilek bevonásával, csak a felelőtlen, populista
szavazathajhászás. Utánuk majd úgyis az özönvíz...
És előreláthatólag ez csak az első betartás a parlament részéről:
számtalan eszköz áll még választottjaink rendelkezésére, hogy Cioloş
munkáját akadályozzák, a közös érdek pedig felülírja a
párthovatartozást, az esetleges ideológiai véleménykülönbségeket.
Ráadásul azért is érdekük Cioloş kudarca, mert azzal hosszú időre
hiteltelenítenék a szakértői kormány gondolatát, maradna hát övék
mindörökkön a hatalom.
Eme ádáz küzdelemben pedig Dacian Cioloşnak egyetlen fegyvere lehet: a
közvélemény támogatása. A jelenlegi felfokozott hangulatban ez többet
érhet a pártok parlamenti szavazatainál is – ezért oly fontos, hogy
munkatársai, miniszterei kiválasztása során ne a politikusoknak tegyen
engedményeket, hanem saját elképzeléseit érvényesítve a szakértelemre és
a hitelességre alapozza programját és a miniszteri névsor
összeállítását.
Farcádi Botond
Háromszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése