Ha aranyat, kincset látsz

Szegény özvegyasszony. E jelző hallatán számtalan történet jutott az eszembe, mesékből, regékből, írók műveiből és a Bibliából. A szegény szó kapcsán közmondásaink is beugrottak. Ezután kíváncsiságból be írtam a keresőbe: szegény özvegyasszony. És láss csodát, pillanatok alatt 19500 találatot hozott. Sokat, sokat, mintha a világ szegény vidékeit számlálná. Szegény özvegyasszony – a vasárnapi olvasmány és evangélium szereplője is. Az a „szegénység” azonban, amelyről a szentírás beszél, nemcsak gazdasági és társadalmi állapot, hanem belső, lelki magatartás is lehet. Az ószövetség feltárja előttünk a szegénység szellemi gazdagságát, és az újszövetség az igazi szegényekben ismeri fel az Isten országának kiváltságos örököseit. A szegénység gyakran a csalás, az átverés és a hanyagság következménye. 

A próféták védelembe veszik a szegényeket, jogaikat hangoztatják: a szegények kiáltása Isten füléig hatol. Létük a gazdagok vádoló Isten előtt. Az özvegység is a szerencsétlenség tipikus esete. Kettős gyásznak tekinti az ókor, hacsak új házasságot nem köthet: elvesztette termékenységének reményét és senki sem oltalmazza. Az özvegy is, akárcsak az árva és idegen a Törvény és Isten különös oltalma alatt áll, aki meghallgatja panaszát, védelmezője és bosszúállója lesz. Az újszövetség elismert értéknek tekinti az özvegységet Anna próféta asszonytól kezdve, Jézus végrendelkezése alapján az özvegyek intézményének létjogosultságáig. Az özvegyeknek életük utolsó korszakára javasolt eszményét tehát az imádságban, a tisztaságban és szeretetben lehet összefoglalni.

Az „Illés ciklus” egyik epizódja a száreptai szegény özvegy esete (1Kir 17,10-16). Az elcsigázódott próféta Kr.e. a 9. század közepén a Szidon melletti Száreptába menekül. Előbb vizet kér a szegény özvegytől, majd azon nyomban kenyeret is. A száreptai özvegyasszony drámai helyzetét szavai ecsetelik: egy marék lisztem és kevéske olajam van. És ekkor vállalja a hit kockázatát, nem kételkedik Isten ígéretében, hanem lehetőséget ad Istennek, hogy életébe avatkozzék. Illésnek adja elkészített utolsó kenyerét. Nagylelkűségét Isten csodával jutalmazta. Ő és fia megmenekült az éhhaláltól. 

Jézus megdicséri a templom perselyébe a két legkisebb pénzdarabot dobó özvegyasszony lelkületét (Mk 12,38–44). A szegény özvegyasszony mindene nem a pénz, hanem Isten, akit hittel és egész szívvel szolgál. Ez a szívből fakadó lelkület az újszövetség lelkülete, amely felül múlja az írástudókét és a farizeusokét. Vállald a hit kockázatát! Vállald Isten szolgálatát! Vállald a testvéri közösséget, válj te is áldozattá! (Zsid 9,24-28). Szent Bonaventura int: „Ha aranyat, kincset látsz, mondd megvetéssel, ezeknél drágább Istenem, ki önmagát ígérte nekem.”

„Boldogok, akik lelkükben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3).

Darvas-Kozma József