Szegény özvegyasszony.
E jelző hallatán számtalan történet jutott az eszembe, mesékből, regékből, írók
műveiből és a Bibliából. A szegény szó kapcsán közmondásaink is beugrottak. Ezután
kíváncsiságból be írtam a keresőbe: szegény özvegyasszony. És láss csodát, pillanatok
alatt 19500 találatot hozott. Sokat, sokat, mintha a világ szegény vidékeit
számlálná. Szegény özvegyasszony – a vasárnapi olvasmány és evangélium szereplője
is. Az a „szegénység” azonban, amelyről a szentírás beszél, nemcsak gazdasági
és társadalmi állapot, hanem belső, lelki magatartás is lehet. Az ószövetség
feltárja előttünk a szegénység szellemi gazdagságát, és az újszövetség az igazi
szegényekben ismeri fel az Isten országának kiváltságos örököseit. A szegénység
gyakran a csalás, az átverés és a hanyagság következménye.
A próféták védelembe
veszik a szegényeket, jogaikat hangoztatják: a szegények kiáltása Isten füléig
hatol. Létük a gazdagok vádoló Isten előtt. Az özvegység is a szerencsétlenség
tipikus esete. Kettős gyásznak tekinti az ókor, hacsak új házasságot nem
köthet: elvesztette termékenységének reményét és senki sem oltalmazza. Az özvegy
is, akárcsak az árva és idegen a Törvény és Isten különös oltalma alatt áll,
aki meghallgatja panaszát, védelmezője és bosszúállója lesz. Az újszövetség
elismert értéknek tekinti az özvegységet Anna próféta asszonytól kezdve, Jézus
végrendelkezése alapján az özvegyek intézményének létjogosultságáig. Az
özvegyeknek életük utolsó korszakára javasolt eszményét tehát az imádságban, a tisztaságban
és szeretetben lehet összefoglalni.
Az „Illés ciklus”
egyik epizódja a száreptai szegény özvegy esete (1Kir 17,10-16). Az
elcsigázódott próféta Kr.e. a 9. század közepén a Szidon melletti Száreptába
menekül. Előbb vizet kér a szegény özvegytől, majd azon nyomban kenyeret is. A
száreptai özvegyasszony drámai helyzetét szavai ecsetelik: egy marék lisztem és
kevéske olajam van. És ekkor vállalja a hit kockázatát, nem kételkedik Isten
ígéretében, hanem lehetőséget ad Istennek, hogy életébe avatkozzék. Illésnek
adja elkészített utolsó kenyerét. Nagylelkűségét Isten csodával jutalmazta. Ő
és fia megmenekült az éhhaláltól.
Jézus megdicséri a templom perselyébe a két
legkisebb pénzdarabot dobó özvegyasszony lelkületét (Mk 12,38–44). A szegény
özvegyasszony mindene nem a pénz, hanem Isten, akit hittel és egész szívvel
szolgál. Ez a szívből fakadó lelkület az újszövetség lelkülete, amely felül
múlja az írástudókét és a farizeusokét. Vállald a hit kockázatát! Vállald Isten
szolgálatát! Vállald a testvéri közösséget, válj te is áldozattá! (Zsid
9,24-28). Szent Bonaventura int: „Ha aranyat, kincset látsz, mondd megvetéssel,
ezeknél drágább Istenem, ki önmagát ígérte nekem.”
„Boldogok, akik
lelkükben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3).
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése