A Székelyföldért sokan
sokféle módon próbálnak tenni valamit. Tudományos konferenciákat tartanak, vizsgálódnak,
javaslatokat tesznek és fejlesztési irányokról beszélnek gazdasági, pénzügyi
szempontok szerint; és megfeledkeznek a nép szellemi-lelki-erkölcsi vizsgálódásáról.
Erre is kell figyelni, mert a leggazdagabb és legtehetségesebb embert is megkísérti
a Gonosz, majd a kétségbeesés örvényébe taszítja, ha sikerült megfosztania
hitétől és bizalmától. Ezért mondotta Publilius Syrius ókori bölcs: „Hitet veszítve, már nincs mit veszítened!”
A búskomorság kútjából olyan lépcső vezet a felszínre, amelynek a legfelsőbb
fokára lépve lehet kijutni abból; és ez az isteni kegyelem állapota. Hogy
jobban megértsük állításunkat – írja Zsédely Gyula –, szemléljük meg az emberi
létezés különféle fokozatait. Amilyen különbség van a kő és a fa között;
amilyen különbség van a fa és az állat: az egyik él, a másik már ért is;
amilyen különbség van az állat és az ember: az egyik ösztöneivel él, a másikat
öntudata és halhatatlan lelke vezeti; ugyanolyan különbség van a természetes
síkon álló emberi lét és az isteni kegyelemben élő közt: az egyik megállapodik
„a test és a szemek kívánságánál” (1Jn 2,16), míg a másik az isteni természet
szoros részesévé lett, és Krisztus testének élő tagja.
A húsvéti esemény a hit
lényegéhez tartozik. Szent Péter levelében rámutat, hogy az Atya örök terve
volt az emberek megváltása. Ezért a Fiút műve befejeztével megdicsőítette, s
tőle kapjuk a hit kegyelmét meg a reményt, amit életünknek tükröznie kell. (1Pt
1,17-21)
– Hogyan alakul ki az éltető hit?
A két reményvesztett emmauszi tanítvány történetében szemlélhetjük.
Útközben, fájó szívvel a jeruzsálemi történtekről beszélgetnek, amikor Jézus
melléjük társul. Sőt, feltárja az Írások értelmét, hogy a Messiás engesztelő
áldozatával bűnbocsánatot és örök életet hoz. A tanítást követte a tanítványok
felajánlása: asztalukhoz hívják. Jézus elfogadja és a kenyértörésben önmagát
adja, megismerteti magát, majd eltűnik. „Hát
nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat –
mondták.” És még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe.
Jézus azt tette, amiről beszélt: Ti majd
sírni és szomorkodni fogtok, de a ti szomorúságtok örömre változik, s akkor
majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. (vö. Jn16,20-23) 
Ez a történet segítette Ady Endrét, hogy megismerje Az Úr érkezését.
Rembrandt, Krisztus
Emmauszban képén, Jézusra, mint központra, rögzülnek a tekintetek. A belőle áradó fény bensőséges és szentséges atmoszférát teremt
körülöttük, amikor a kenyeret megtörő, átszellemült
férfiban felismerik a feltámadt Krisztust. Hitvallás ez, akár
énekünkben: „Hogyha enyém Jézusom, enyém
lesz az élet!” Igen, a földi és a mennyei élet! Akkor a szomorúság örömre
változik.
„Maradj velünk,
Urunk, mert esteledik.” (Lk 24,29)
Ajánló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése