A Karácsony éjféli mise liturgiája elsősorban Isten Fiának időben való születését ünnepli. A hit szempontjából a világtörténelem legdöntőbb eseménye. Az Ige emberségünk törékeny mivoltát vette fel, hogy isteni életével megajándékozhasson. Az első Karácsony óta az Isten és az ember története összefonódik és szétválaszthatatlanul eggyé válik. Az első „Jézus-keresők” ajándékot vittek magukkal (Lk 2, 1-14).
És mi, akik a szentestén misére megyünk, hogy Jézussal szentségi módon találkozzunk, hozunk-e neki valamit? Most a legkedvesebb ajándékunkat adjuk neki: az adventi készületünket, és ha Őt megtisztult lelkünkbe fogadjuk „kedvesebb az neki, mint az arany.”
Szent Pál ujjongva hirdeti: Megnyilvánul Isten üdvözítő kegyelme (Tit 2, 11-14). Kivétel nélkül minden ember számára megjelent az üdvözítés kegyelme Krisztusban, s ez megköveteli a bűnnel való szakítást, és értelmet ad az életnek. Reménnyel várhatjuk Urunkkal való találkozásunkat, ha jótettekben töltjük ki életünk idejét.
Boldog Kalkuttai Teréz anya mondta el: „Egyszer egy kisgyermek jött házunkba. Éjfél körül. Nagyon sírt. Lementem hozzá. »Elmentem anyukámhoz. Anyukámnak nem kellettem. Elmentem apukámhoz. Neki sem kellettem. Ugye, magának kellek?! «Mindenütt vannak emberek, akik senkinek sem kellenek. Akiket senki sem szeret. Ezek az emberek az övéi. Krisztuséi. Ezek Ő maga. És a miénk. Fivéreink és nővéreink.” Teréz anya szintén az Istenbe vetett hit révén, Isten ígéreteibe kapaszkodott és Krisztushoz igazította tetteit és szent lett.
Jézus születését éjszaka ünnepeljük, jelezzük ezzel is, hogy magunk mögött hagyjuk a sötétséget, és a hajnal világossága felé indulunk. Mögöttünk a terhelt múlt és előttünk az Istentől jövő világosság, az új és szent élet. Az örök jövő.
Mi jövőt akarunk, ezért naponta éljük meg Karácsony misztériumát:
- hittel fogadjuk el, hogy velünk van az Istenember,
- ígéreteire építsünk, és életünket „új parancsa” szerint éljük.
Ekkor az Úrban való örömünk, a mi erősségünkké lesz.
Gondoljunk vissza életünk eseményeire is, azokra az erős élményekre, amikor megtapasztaltuk, hogy velünk van az Isten, és a jövőben arra is építsünk.
A karácsonyi ünneplésnek, amely egyben isteni történés, mindannyian részesei vagyunk. Egyben azt is vállaljuk, hogy Istent és embert, embert és embert összekötő folyamatban hittel befogadjuk az Istenember üzenetét, remélve ígéreteiben türelmesen dolgozunk, és szeretetétől átitatva élünk.
Így a Megtestesült élete és a mi életünk a világ számára örömhír, evangélium lesz. Ez mindnyájunk örömteli küldetése.
„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Lk 2,14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése