Csík benépesítése a 10–11. században indult meg. A 12. században már szervezett vármegyei és egyházszervezete kimutatható. A Nagysomlyó-hegy nyugati csúcsán monostor állott. A tatárjárás mindenkit, világiakat és egyháziakat egyaránt lesújtott. Sokan keresik a lelki felemelkedés útját, ezért vannak, akik a remeteélet fele fordulnak. A Gondviselés ekkor tárja fel Boldog Özséb esztergomi kanonok előtt, hogy Istennek szentelje egészen életét úgy, hogy közösségbe szervezze mindazokat, akik a magányban társalognak az egyedülvaló Istennel. A 14. század elején pápai elismerést kap az Első Remete Szent Pálról nevezett rend. Királyaink pártfogása alatt már az egész országban, sőt az ország szélein jelen van a keresztes vagy pálos remeterend. Károly Róbert, de legkésőbb 1352-ben, Nagy Lajos király alatt a Szálvátor-hegyi kápolna körül élik Istennek szentelt életüket a hozzuk csatlakozott ispotályosokkal, akik már a 12. század második felétől a Hargita tetőn és a közelében levő Kereszthegyen teljesítették küldetésüket. Az 1421-ben a törökök által lerombolt csíksomlyói pálos monostort feladják, és a remeteségbe húzódtak vissza. A romos monostort 1442-ben Hunyadi János és Újlaki Dénes pápai követ az obszerváns ferenceseknek adta. Ez nem zavarja a remetéket. Mindenki a maga karizmája szerint szolgálja Istent és a népet.
A pálosok világosan látják az országot fenyegető török veszedelmet, ezért a Szent István-i felajánlás alapján is kérik a Magyarok Nagyasszonyának segítségét. 1484-ben VIII. Ince pápa a pálos templomok részére pünkösdszombatjára és vasárnapjára teljes búcsút engedélyezett. Ennek eredményeként fellendült a székelyföldi búcsús zarándoklat a Szálvátor-hegyi kápolnához. Ugyanakkor a székely ifjakat vonzotta a Csíksomlyón alapított ferences konvent iskolája is, ahol középfokú oktatásban részesültek. Itt készültek fel hitben és tudásban népünk szolgálatára. 1567-ben az erőszakos hittérítéssel szemben imádsággal és elszántsággal, közös népi fellépéssel, „vérükkel és véres fegyvereikkel” védekeztek. A Tolvajos tetői győzelmet a Segítő Máriának köszönték meg. Ettől kezdve a pünkösdszombati búcsút fogadalmi ünneppé is nyilvánították.
Amíg a Tatros melletti pünkösdi búcsú előbb a szerzetesek, majd a hívek elfogyásával feledésbe ment, addig a csíksomlyói pálos búcsú összeolvadt az 1567-es hitvédelmi eseménnyel, és olyan mélyen ívódott a vidék közeli és távoli katolikusainak lelkébe a ferencesek szolgálata által, amelyet sem II. József búcsújárást eltiltó rendelete, sem a román diktatúra négy évtizedes harca nem tudott megszüntetni. Éppen ezért töretlennek, kibontakozónak, megtartónak és gazdagítónak mondhatjuk a csíksomlyói pünkösdszombati búcsújárást.
Sajnos, egyéniségeket, szellemet, a múlt lelkét annyira elénk villantó adatokat, mint a török-tatár nem dúlta nyugat-európai kegyhelyeken, itt csak részben ismerünk.
„Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.” (Reményik Sándor: Lefelé menet.)
Amint egykor nagyjaink a zászlós kereszt és labarum alatt vonultak pünkösdszombatján és vasárnap, úgy vonulunk mi is évente fel a Szálvátor-hegyére, katolikusok és katolikus gyökerekkel rendelkezők – akiknek felmenői a reformáció előtt mind katolikusok voltak – hogy lelkünk megteljen Isten szeretetével és egymás megbecsülésével.
Köszönetet mondunk Nagyasszonyunknak, Szűz Máriának közbenjárásáért, az oltalmában megélt 1000 évért. A búcsú kegyelmeit elnyerve, a nemzetegyesítés vágyával szívünkben, szeretetünk jeléül lábát megsimítjuk nyírfaágainkkal és zászlós kereszt alatt indulunk haza, zengőének s katonás léptekre sarkalló csengőszó kíséretében. Otthon pedig szívesen osztjuk meg várakozó ismerőseinkkel a rituális dráma búcsús élményét, a szívek-lelkek egységének pünkösdi örömét.
A búcsúág, a nyírfaág mindennap emlékeztessen arra, hogy a Lélektől vezérelve – mi katolikusok és katolikus gyökerűek – találkoztunk Nagyasszonyunk Képe körül egymással és a minket összegyűjtő Isten Fiával, akinek se kezdete nincs, se VÉGE.
***
A könyv csak Magyarországon kapható a pálos templomoknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése