„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” - kérdezi Szent Pál. Isten velünk és értünk van, vele egyesüljünk (Róm 8,31b-34). Az Atya nem akar elítélni, mert Fiát adta mindnyájunkért áldozatul. A Fiú sem ítél el, mert értünk áldozattá lett. A keresztségben megigazulttá és mások számára áldássá tett. Mivel Szentlelkét is átadta, ezért képesek vagyunk minőségileg Istennek tetsző áldozatot bemutatni, mások számára áldássá lenni.
Kereszténynek lenni annyi, mint Krisztus életét élni. Feladatunk kettős: a keresztségünk óta istengyermek vagyunk, Jézusba oltódtunk, az ő élete áramlik bennünk. Felvissz néha a hegyre, „csendesen és váratlanul átölel”, megmutatja magát, de utána levisz a mindennapi életbe, hogy vállaljuk vele a szeretet áldozatát. A szeretet-áldozat titkában átszellemül a böjt és a vezeklés, a kín és a szenvedés, s akkor jövőnket Isten akaratára bízzuk, legyőzzük a bennünk levő és körülvevő sötétséget.
Szent István király életrajzából ismerjük, hogy éjszak egy orvgyilkos akarta megölni. Amikor a felbérelt a király arcát meglátta megrémült szándékától, a tört kiejtette kezéből. A zajra felébredő király első szava: Ha Isten velem ki ellenem? Később Bethlen Gábor fejedelem is jelmondatául választotta: Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Atyánk Jézusban mindent nekünk ajándékozott. Bűnösként se bizonytalankodhatunk, hogy mi lesz velünk? Van közbenjárónk, a bűntől meg tud szabadítani. Hallgassuk Őt és kérjük bocsánatát, mert akkor elkezdődik az Istenben való csend állapota, amikor életünket Őrá bízzuk. Ő eléggé hatalmas ahhoz, hogy mindenkit részesítsen húsvét örömében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése