A húsvéti ünnepkör liturgikus színe a fehér. A napokban a Vatikáni Rádió rövid interjút készített egy szlovén jezsuita, nemzetközi hírű mozaik-és festőművész, teológus, lelkipásztor P. Marko Ivan Rupnikkal. 1991 óta él és dolgozik Rómában, a Pápai Keleti Intézet művészeti központjának igazgatója. Tanít a Pápai Liturgikus Intézetben. Rupnik atyától megkérdezték, hogy számára milyen színű a Feltámadás? „Valószínűleg fehér – válaszolta a művész –, mert a Jelenések Könyvében olvassuk, hogy az Úr dicsőségének a színe fehér. Ezért van az, hogy az ősi keresztény ikonográfiában is a Tábor-hegy fényét, a Feltámadás fényét fehérrel és arannyal ábrázolják.” Ezzel egybecseng Pályi Gyula akadémikus, a modenai és Reggio Emilia-i egyetem professzora, a Torinói lepelkutatás nemzetközi szaktekintélyének nyilatkozta, hogy “a Torinói Lepel képe fotográfiai negatív jellegű. Ilyen képet „fényérzékeny” anyag felületén közvetlenül alkalmazott sugárzás hagy. Sajátsága, hogy ott lesz sötétebb, ahol a fénykép tárgya világosabb és fordítva is: világosabb lesz a sötétebb részeknek megfelelő képmezőben. A feltámadást régóta úgy ábrázolja a keresztény ikonográfia, hogy Jézus fénysugárzás közepette jelenik meg. Lehet, hogy a művészek „ráéreztek” a lényegre?”
P. Rupnik már többször megjelenítette az üres sírt, azt a jelenetet, amikor a jámbor asszonyok megérkeznek a sírhoz, és nem találják Jézus Testét. Már többször ábrázolta a fehér ruhába öltözött Angyalt, aki az üres sírra mutat, amelyben csak a halotti leplek láthatók. Pontosan úgy ábrázolta, ahogy Szent János szemtanú írta le ezt a jelenetet, amikor a testet beborító gyolcsok alaktalan halmazként tűnnek fel. Előzőleg valamit körülvettek, betakartak, de most az a valóság, amit körülvettek, szertefoszlott, eltűnt. Mivel a bennük lévő test már nem volt jelen, nem volt térfogatuk, lehullottak, szerteszóródtak. Így vall erről: „Rendkívülinek tartom azt a valóságot, hogy minden, amit szeretet ölel át, már megmenekült a haláltól a Feltámadás révén, mert a szeretet örökké tart.”
Ezekben a napokban készült el egy képpel, fejezte be a jelenetet, amely két angyalt ábrázol Szent János leírása szerint. Amikor Mária Magdolna a sírhoz érkezik, két angyalt lát ott, ahol Jézus teste feküdt. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál, tehát a test két végleténél. Hadd szóljon maga a művész: „Ez egy rendkívüli kép, mert a két szélen lévő angyal a Frigyláda fedelét díszítő két angyal mása. Mózes határozott parancsot kapott Istentől, hogy hogyan készítse el a Frigyládát. A két szélén legyen egy-egy angyal és Isten a Frigyláda fedelén fog szólni Mózeshez. Ez egy csodálatos kép, mert a Frigyláda őrizte Izrael egész történetének tanúságtételét, mindent, amit Isten tett Izraelben. Tehát Isten nem elvontan szól hozzánk. Isten beszél minden személy, minden nép történetében. Minden nemzet, minden ember kifürkészheti Isten csodáit, jeleit, tetteit. Isten legnagyobb tette Fia Feltámadása. A Jézus által magára vett emberségünk megdicsőül, valóban egyesül Istennel. És Isten ide, az üres sírhoz hív meg bennünket, mert ez a valódi Frigyláda. Számomra ez rendkívül fontos: megmutatni, hogy ebben az Európa, a világ, az egyház számára olyan furcsa, nehéz időszakban, hűségesnek kell lennünk és el kell mennünk oda, ahová Isten hívott meg bennünket, ahol szólni fog hozzánk. Fia tragédiája, drámája révén szól hozzánk, amely magába foglalja a világ összes drámáját, de amely olyan ragyogó fényben végződik, amelybe nem tudunk belenézni, amelyet nem bír el emberi tekintetünk.”
Ezekben a napokban készült el egy képpel, fejezte be a jelenetet, amely két angyalt ábrázol Szent János leírása szerint. Amikor Mária Magdolna a sírhoz érkezik, két angyalt lát ott, ahol Jézus teste feküdt. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál, tehát a test két végleténél. Hadd szóljon maga a művész: „Ez egy rendkívüli kép, mert a két szélen lévő angyal a Frigyláda fedelét díszítő két angyal mása. Mózes határozott parancsot kapott Istentől, hogy hogyan készítse el a Frigyládát. A két szélén legyen egy-egy angyal és Isten a Frigyláda fedelén fog szólni Mózeshez. Ez egy csodálatos kép, mert a Frigyláda őrizte Izrael egész történetének tanúságtételét, mindent, amit Isten tett Izraelben. Tehát Isten nem elvontan szól hozzánk. Isten beszél minden személy, minden nép történetében. Minden nemzet, minden ember kifürkészheti Isten csodáit, jeleit, tetteit. Isten legnagyobb tette Fia Feltámadása. A Jézus által magára vett emberségünk megdicsőül, valóban egyesül Istennel. És Isten ide, az üres sírhoz hív meg bennünket, mert ez a valódi Frigyláda. Számomra ez rendkívül fontos: megmutatni, hogy ebben az Európa, a világ, az egyház számára olyan furcsa, nehéz időszakban, hűségesnek kell lennünk és el kell mennünk oda, ahová Isten hívott meg bennünket, ahol szólni fog hozzánk. Fia tragédiája, drámája révén szól hozzánk, amely magába foglalja a világ összes drámáját, de amely olyan ragyogó fényben végződik, amelybe nem tudunk belenézni, amelyet nem bír el emberi tekintetünk.”
A Föltámadt Krisztus első igehírdetője Szent Péter apostol volt Jeruzsálemben, majd Rómában. Az ő utódja és szolgálatát folytató XVI. Benedek pápa így buzdít minket: „Ma is a Feltámadt Jézus betér hozzánk, házainkba, szívünkbe, hogy örömet és békét hozzon nekünk, életet és reményt adjon, amelyekkel megvalósulhat emberi és spirituális újjászületésünk...” Akarjunk találkozni a feltámadt Jézussal, aki velünk halad utunkon, hogy irányt mutasson és felnyissa szemünket. Utána az emmauszi tanitványokkal kérnünk kell az Urat, hogy maradjon velünk. Ezt követően mikor asztalhoz ültek Jézus kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a tanítványok szeme és felismerték Jézust (vö. Lk 24,30-31). Ez az esemény két helyszínt is megmutat számunkra, ahol a Feltámadottal találkozhatunk. Elsőként a Tanítás meghallgatása által Krisztussal szeretetközösségben, és a kenyértörésnél. Ez a két dolog mélyen kapcsolatban áll egymással: a Tanítás és az Eucharisztia.
Amikor a szentmisét bemutatjuk, akkor megvalljuk, hogy a Feltámadott jelen van köztünk Igéjében és az Eucharisztiában.
Templomunk szárnyas tabernákuluma is egyszerre emlékeztet az ószövetségi frigyládára és az Úr Jézus sírjában megjelent két angyalra, hogy a Feltámadt itt van köztünk az Oltáriszentségben.
Templomunk szárnyas tabernákuluma is egyszerre emlékeztet az ószövetségi frigyládára és az Úr Jézus sírjában megjelent két angyalra, hogy a Feltámadt itt van köztünk az Oltáriszentségben.
A húsvéti idő legyen alkalom a hit forrásainak felfedezésére az emmauszi tanítványok nyomán, vagyis Isten Szava és az Eucharisztia által. Találkozzunk mi is a feltámadt Jézussal, aki velünk együtt halad utunkon, hogy irányt mutasson és felnyissa szemeinket. A belé vetett hit átváltoztatja életünket: megszabadít a félelemtől, reményt ad hozzá, és Isten szeretete által élteti azt, aki valódi értelmet ad életünknek.
Jézus feltámadása a feltétel nélküli remény szabadságát adja nekünk. Nincs külső emberi-társadalmi feltételhez kötve a jövőnk. És senki sem ragadhat ki az Ő kezéből. A halált győzte le! Fölötte senkinek sincs hatalma. Így bátorít: „Ne féljetek hát azoktól …”! (Mt 10,28) Ez a szabadság tesz képessé az „önzetlen-önkéntes” szolgálatra testvéreinkért. Az Élet szolgálatára. Ez mindennapjainkban azt jelenti, hogy nincs tökéletes adórendszer, egészségügyi-, oktatásügyi törvény, de senki nem tilthatja meg nekünk, hogy „kiegészítsük” a törvények hiányosságait és segítségére siessünk a „hátrányos helyzetű” embereknek. Az „önkéntes önzetlenség” elkötelezettségét jelenti a keresztségünk vállalása.
Ma Jézus diadalát a nyugati kereszténység hirdeti Európának és a nagyvilágnak, vasárnap ugyanezt teszik a görögkeleti testvéreink is.Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése