Elmélkedő emberek voltak őseink is. Erről tanúskodnak a 9. és a
10. századi arab és görög utazók feljegyezései, továbbá szavaink, a ház és
telekrendszer, a családi szokások, a székely kapu, mind-mind őrzik eleink
felfogását a nagy világról (makrokozmosz) és a családról (mikrokozmosz). Az élő
világ a mennyből, az égből és a földből állt, mint egy piramis, melynek csúcsán
a menny lakója – az ég és föld Ura – az egy Isten van, akit imádtak és akinek
áldoztak. A világkép középső része az ég, két nagy világító testtel, a nappal
és a holddal meg apró csillagokkal, melyeket tiszteltek, mivel a földön a
növények, állatok és az emberek életét szolgálják. Áldottnak mondták a napot és
szépnek (babbának) a holdat, de nem imádták.
A család volt őseink mikrovilága, melynek csúcsán az egy Isten állt. Ő a
szeretet szálaival kötötte össze a férfi és a nő életét. A házassággal új állapotba léptek
át, a "földi világból" az "égibe", és az új család egén úgy tündökölnek, mint a
nap, s a hold. A férfi úgy jár-kel a családjáért, mint a nap az égen. A feleség
úgy gondozza kis világát, mint a fényes hold, melynek udvara van. Az asszony is
ki-kitelik (áldottá válik) és a szüléssel megújul, mint a hold. A férj és a
feleség így teljesítik hivatásukat, szolgálják az életet: gyermekeknek adnak
életet és őket nevelik, a megélhetés végett állatokat tartanak és a földet
művelik. A tisztességben leélt élet jutalmaként átmenet a mennybe
(Istenországába). Annyira tiszta volt eleink isten hite és a családról vallott
felfogása, hogy Luitprand cremonai püspök, történetíró azt írta a 10. század
közepén, hogy „a magyarok majdnem keresztények.”
A regensburgi esketési rituálé (10. század) a házasság kegyelmi hatását a
gyűrűk megáldásával és felhúzásával emelte ki. A megáldott gyűrűk átadásakor
végzett cselekedet és kérő ima szintén egy hármas tagoltságot fejezett ki. Az
eskető pap a következőt tette és mondta: az egy Isten (ekkor a gyűrűvel
megérintette a hüvelykujjat) fűzze össze a két szívet (ekkor a második, azaz
mutató ujjat érintette meg): hitben, reményben és szeretetben (a három isteni
erény mondásakor megérintette a harmadik, vagyis a középső ujjat) és ennek
megpecsételését jelentette, amikor a gyűrűs ujjra felhúzta. A legkisebb
közösség, tehát a család élete, az Isten színe előtt kötött házassággal
kezdődött. Jó családként élve számíthattak arra, hogy a mennybe, Istenhez
fognak érni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése