Új nap virrad ránk

2000-ben megünnepeltük a keresztény magyar államiság Millenniumát, 2009-ben az Erdélyi püspökség alapításának ezredik évfordulóját. A magyar Országgyűlés 2010. május 26-án elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvényt. Május 31-én törvénybe iktatta a Nemzeti Összetartozás Napját (június 4.). 2014. április 6-án újra lehetőségünk van – 100 év után – a magyarországi választásokon részt venni és szavazni. Támogatni azt a kormányt, amely felelősséget vállalt értünk és szeretettel keblére ölelt. Prohászka püspök mondta: „Őshazájából hozta népünk a szabadság lángoló szeretetét, de fönnmaradásának biztosítékait nem hozta el, azokat kapta a kereszténységtől; ragaszkodott a múlthoz, nemzeti hagyományokhoz és szokásokhoz, de a haladás vágya és ereje a keresztvíztől pezsdült föl benne. Megvolt a nemzeti lélek jó, rossz tulajdonságaival, de ápolás alá csak az ezredik évben foglalták; ekkor támadt igazi Mózesünk, Szent Istvánunk, aki az ígéret földjét nemcsak a Nebo hegyéről nézte, hanem népét oda be is vezette. Ez az új haza a szent keresztség új világa, amelyben a magyar keresztény művelt népcsaládok tagjává lett. Új napok virradtak reá, melyek a hitre világosították és az erényre melegíték a nép szívét. Hazát akkor nyertünk, mikor a keresztvíz kezdte megtermékenyíteni a rögöt; mikor templom köré kezdtünk építkezni; azóta lett drága, édes a haza, mióta szent lett, s minden jelvényén a keresztény áldás szent olajcseppje reng. Hazát tulajdonképpen a hit adott.” 

A történelem zivataraiban Isten vezetett: „Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem” (Kiv 23,20). Gráciel, nemzetünk angyala őrködött felettünk. Az Egyház Krisztus igéjével és szentségeivel ápolt, hogy maradandó életünk legyen; a Szentlélek megvilágosított és megerősített, hogy az örök élet útján maradjunk. Isten a megtartás és megújulás véghezvivője (Ez 37,12b-14). Az ószövetség népe megtapasztalta, de mi is az utóbbi ezer esztendőben. Mindenki számára a lelki megújulást Jézus Krisztus hozta el, és elindította az új istentiszteletet. 

Lázár feltámasztásakor kinyilatkoztatta magát Mártának úgy, mint a szamariai asszonynak és vakon születettnek: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11,1-45). Jézus teremtő szava nemcsak létbe hívó, hanem létezésünket átváltoztató, a bűn állapotából az örök életbe emelő szó is. Ezeket az életadó szavakat Jézus önmagában bírja, és abban akar részesíteni bennünket, amely az övé, és amelyet húsvétvasárnap fog kinyilvánítani. Jézus megdicsőült élete, amely túl van a halál határán, nem látható, mégis Szentlelke által életcsíraként bennünk van (Róm 8,8-11). Ezért mindenki életre támadhat a lelki halálból, ha hisz és újjászületik a szentségek által. Jézus megdicsőül bennünk, ha életünket átadjuk neki, és Ő a maga dicsőségével megdicsőít az utolsó napon.

„Sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.” Jn 11,45

"Hiszek Magyarország feltámadásában!" 


Ajánló: Igaz magyaroknak 2004-ből és 2014-ből
Egy EP-képviselő nyilatkozata
A választások kapcsán