Az I. világháború centenáriuma: a háborúk nem a múltról, hanem a jövőről szólnak
Ha a mai szemszögből nézzük meg az első világháborút,
akkor – bármennyire is ijesztően hangzik – a tragikus eseményt megelőző
körülmények tekintetében ez a háború sokkal közelebb van hozzánk, mint a
második világháború. Csak ma már nem a Balkán forr, hanem Ukrajna. Azt a
háborút erőforrásokért és a világ újraelosztásáért folytatták. A modern
nyelven szólva, geopolitikai befolyási övezetek újraelosztásáért.
Délkelet-Ukrajna a „nép nélküli területért” folytatja a háborút: a népre
alig van szükség ott, csak az erőforrások kellenek.
Végre
meg kell tanulnunk az I. világháború leckéjét, és nem szabad a helyi
konfliktusokat világ konfliktusokká változtatni – mondta az Oroszország
Hangjának Angelo Segrillo ismert brazil történész, a Sao Pauloi Egyetem
tanára. Különben, Brazília 1917 őszén lépett be az első világháborúba.
Ferenc Ferdinánd főherceg 1914 júniusában történt gyilkossága csak ürügy
volt a háborúhoz. A háború egyik okának nagy, kölcsönösen ellenséges
szövetségek létrehozását tartják. Ugyanezt látjuk most is - mondja Angelo Segrillo.
Csaknem
minden történész az első világháború egyik legfőbb okának katonai
szövetségek létrhozását tekinti. És most is egy szövetségi rendszerben
élünk. Vegyük csak a NATO-t, ami a nagyhatalmak közötti konfrontáció
során alakult ki. Az után, hogy véget ért a hidegháború, ennek a
szervezetnek is csökkentenie kellett volna tevékenységet, vagy akár fel
is oszlatni azt: annak már nem volt semmi értelme. De éppen az
ellenkezője történik, az Észak-atlanti Szövetség, a NATO növekszik.
Pedig az első és a második világháború története mutatja, hogy a katonai
blokkok megerősítése veszélyes.
Ukrajnában
minden áron meg kell állítani a konfliktus eszkalációját. Azonnal véget
kell vetni a szembenállásnak ott, ahol folyik a vér. Remélem, ezt meg
tudjuk tenni – mondja Martin Drobnjak, neves szlovák történész, a Kassai Safarik Egyetem vezető tudományos kutatója.
A
politikusok nem vonták le a tanulságot sem az első, sem a második
világháborúból. Bár a múlt keserű tapasztalatából meg kellett tanulniuk
az alapvető dolgot. Azt, hogy
csak a diplomácia lehet hatékony még a legélesebb konfliktus
megoldásában. Akkor, 1914-ben a diplomaták úgy döntöttek, hogy
fegyverrel gyorsan biztosíthatják saját országuk érdekeinek
megvalósítását. Ez milliók életébe került! Elképesztő, hogy valaki ma is
reméli, hogy erőszakkal, és nem a tárgyalóasztalnál érheti el célját.
És ismét halnak meg katonák, az ártatlan nők, a gyermekek és az idős
emberek. A Kelet-Ukrajnában folyó háborúra gondolok.
OH
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése