Tisztelt Emlékező Testvéreim!
Itt állunk a székelyföldi Thermopülai-nél.
A nemzeti emlékezésekben
látszólag a múlt megbecsülése a tét, valójában a jelen önbecsülése
és a jövő lehetősége. Ott rejtőzik benne a tragédia: a jövőbeli perspektívák
elhalványulása, majd elvesztése a
múltbeli értékek „hűtlen kezelésével” kezdődik.
A nemzet, ha nem érzi múltját,
elveszti jelenét. „A múlt tiszteletén, a jelen munkásságán, a jövőbe
vetett hiten nyugszik a társadalom, az állam és az egész emberiség” –
figyelmeztetett Gyulai Pál.
Nyergestetőn, a történelmi küzdelmek színhelyén ma
meghatódva állunk.
– Itt verték
szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldvai vajda
testvérének moldvai és tatár seregét, aki a porta által küldetett Fráter György
megtámadására.
– Itt álltak ellen a csíkiak 1660-ban Barcsai
Gáspárnak, aki Háromszéket nérói kegyetlenséggel feldúlta.
– Itt állította fel védekezésre 1849. július
31-én Tuzson János
honvédezredes a megmaradt nyolc gyalogszázadot, egy lovas századot s néhány
ágyúval rendelkező tüzérséget, mintegy ezer, ezeregyszáz fős alakulatot. Számolt
az orosz-osztrák tízszeres túlerővel, melynek több órás rohamát augusztus 1-jén
a székely honvédek és haláltosztó ágyúik mindig visszavertek. Az oroszok és osztrákok ágyukkal jöttek ezen az úton, de ide feljutni nem
tudtak.
Ma Pontan miniszterelnök nem ágyukkal jött, hanem az európaiság, a
demokrácia és a szubszidiaritás (autonómia) útján. Nem ágyukkal jött, mert
tudja azt, amit egy becsületes politikusnak tudnia kell: sólymokra ágyukkal nem
lövünk!
Itt a Székelyföld 17 és 26 éves korú „sólymai” küzdöttek. A honvédek a mai
Sírkertben temették el, ezután Nyergestetőről Mitács felé vonultak. Ez volt a
szabadságharc utolsó székelyföldi csatája 165 évvel ezelőtt.
A csatában elesett hősök emlékét a látható emlékoszlop őrzi, amely a
Bukarestben dolgozó „hon leányok” adománya. Az emlékművet 1897. augusztus 8-án
avatták föl 5.000 ember részvétele mellett. Az eseményen jelen volt a kis
székely sereg vezére, Tuzson János ezredes is.
Tisztelt Emlékező
Testvéreim!
Salamon
király példabeszédében mondja: „Jövőkép
nélkül elpusztul a nép!” Az ember igényli a jövőképet, ha szabadon akar
munkálkodni, de ehhez az emlékezésnek kell társulnia. A nemzet, ha nem érzi múltját,
elveszti jelenét.
Milyen a jelenünk, milyen a Székelyföld múltja?
A jelenünk olyan, mint a XIX. század végén volt: a
helyi tőke hiánya, az ipar fejletlensége, a közlekedési viszonyok
elmaradottsága – a miniszterelnök úr mondta az előbb, hogy az út amely érkezett
javítást igényel. A mezőgazdasági rendszer pedig elavult volt. Ha látná a
földeket, akkor a fejét is fogná.
A székelység problémája a XIX. század végén
túllépte a helyi és állampolitikai kereteket és az egész magyarság nemzeti
problémájává vált. A Székelyföldre úgy tekintettek a kortársak, mint a
magyarság legkeletibb védőbástyájára és aggódva figyelték a székely kivándorlás
növekedését a Kárpátokon túli román területekre. A Kivándorlási Bizottság
elhatározta, hogy 1902-ben az ország négy különböző vidékén kivándorlási
kongresszust szerveznek: Felvidéken, Dunántúlon, Délvidéken és Székelyföldön.
Így került sor 1902. augusztus 28–30-án a tusnádi Székely kongresszusra,
amelynek célja a kivándorlás okainak feltárása volt. A kongresszus küldöttei –
élén Darányi Ignác földművelésügyi miniszterrel – a székely térség gazdasági és
társadalmi problémáinak feltárásán munkálkodott és ennek hatására a magyar
kormány lépéseket tett a fennálló problémák orvoslására. Így került sor a
Székely Akció beindítására, a székelyföldi miniszteri kirendeltség
megszervezésére. A földművelésügyi minisztérium irányításával gazdakörök
alakultak, mezőgazdasági tanfolyamok szerveződtek. Támogatták a székely
fiatalok képzését a nagyobb ipari központokban. Megszervezték a háziipari
oktatást, népkönyvtárakat létesítettek, ingyenes jogi tanácsadást indítottak
be, amelyek célja a székelység felvilágosítása volt. Az első világháború, majd
az új román állam keretei nem tették lehetővé a magyar kormány által elindított
székelyföldi gazdasági modernizációs program kiteljesedését, így a tusnádi
Székely Kongresszus által megfogalmazott követeléseknek ma is van aktualitása.
Ezt igazolja, hogy a székely ifjak Angliába, Hollandiába, Magyarországra vándorolnak ki, akár csak a néhány millió román honfitársunk Itáliába, Spanyolországba vagy más nyugati országba, akik nem térnek vissza. Ezzel a problémával országosan kell foglalkozni.
Ezt igazolja, hogy a székely ifjak Angliába, Hollandiába, Magyarországra vándorolnak ki, akár csak a néhány millió román honfitársunk Itáliába, Spanyolországba vagy más nyugati országba, akik nem térnek vissza. Ezzel a problémával országosan kell foglalkozni.
Most is a kivándorlás és a
munkanélküliség a fő baj, mint akkor. Nekünk székelyeknek szükségünk van egy új
Székely Kongresszusra, amelyen a székelyföldi politikai tömörülések: RMDSZ,
MPP, EMNP, SZNT, MNT mellett legyenek
jelen a történelmi egyházak, továbbá a gazdasági, a kulturális szervezetek,
egyesületek, az erdélyi, a budapesti és bukaresti képviseletek, hogy együtt keressük
a fennálló problémák megoldását.
Egy kis keserűség van a lelkemben, mert a nép között
élek és naponta hallom panaszukat. A székelyek sorsa sok szempontból aggasztóbb,
mint az ország más régióinak sorsa. Éppen ezért nem elég a Tusványos, nekünk határozottan egy új Székely Kongresszus
kell. Erre szeretném most felhívni az ország vezetőinek és mindannyiuknak a
figyelmét.
Szent
István királyunk a Kárpát-medencét a boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel, így
lett a Kárpát-medence Szűz Mária Virágoskertje. Akik itt születtek, itthon
kellene boldoguljanak. Szent II. János Pál pápa Bukarestben tett látogatásakor
azért imádkozott, hogy Szűz Mária Virágoskertjében mindenki otthon érezze
magát.
Alapvetően
fontos az a vélemény, amelyet N. Bălcescu fogalmazott meg majdnem 165 évvel
ezelőtt: „Majd meghasad a szívem, amikor
látom a bátor magyarokat és lelkesedésüket, és amikor arra gondolok, mily süllyedésben vagyunk, és mily
csúnya szerepet játszottunk mi, románok eddig”.
Bălcescu véleményének kifejezését látom Ponta
miniszterelnök úr meglepő és megtisztelő jelenlétében. Szűz Mária
Virágoskertjében ne egymás ellen, hanem együtt dolgozzunk Istennek tetsző, szolidáris
és szubszidiáris világért.
Ezért itt, a Nyerges-tetőn anyaszentegyházunk
imájával kérjük égi édesanyánk közbenjárását:
Üdvöz légy, Mária...
Dr. Darvas-Kozma József esp.-plébános beszédének szerkesztett változata
Sajtóhír:
„Ezt tudjuk tenni a székely népért” szekelyhon.ro
Székely kongresszust javasol Darvas-Kozma József - Krónika
Ajánlás:
Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!
A székely hősiességet méltatta Nyergestetőn Victor Ponta
Victor Ponta a székely hősiességet méltatta
Sajtóhír:
„Ezt tudjuk tenni a székely népért” szekelyhon.ro
Székely kongresszust javasol Darvas-Kozma József - Krónika
Ajánlás:
Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!
A székely hősiességet méltatta Nyergestetőn Victor Ponta
Victor Ponta a székely hősiességet méltatta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése