Ki az év első embere? Csakis a szeptember – tréfálkozzunk egy kicsit. De a leggazdagabb is, mert megtölti a raktárakat, pincéket és kamrákat. Ugyanakkor kapukat nyit, lehetőségeket kínál. Vele szemben az év másik két embere egyszerűen csak utász, ahogy a diktatúra idején viccesen és halkan kérdezgettük egymástól: mikor javítják meg mifelénk az utakat? A válasz így hangzott: amikor megjön a két ember, vagyis a november és december.
Az első ember, a szeptember egyházi ünnepekben is
bővelkedik. Szűz Mária három ünnepét is tartjuk. 8-án Szűz Mária születése,
Kisboldogasszony – amikor a fecskék útra kelnek. 12-én Szűz Mária Szent Neve
ünnepe, amely Bécs 1683. évi felszabadulását juttatja eszünkbe. Szent Kereszt
felmagasztalása másnapján, 15-én a Fájdalmas Szűzanyára tekintünk. A szentek
közül közkedvelt Nagy Szent Gergely pápa, Kalkuttai Boldog Teréz, az első
erdélyi kanonizált és társai: a kassai vértanúk, az apostol és evangélista
Szent Máté, a közkedvelt Szent Pió atya, Szent Gellért vértanú püspök, a
főangyalok és a Szentírás nagy szerelmese: Szent Jeromos.
A mindennapi élet szintjén majdnem mindenkit
valamilyen formában érint: kezdődik az iskola. És az iskola fogalma szinte elválaszthatatlan
Nagy Szent Gergely pápa (590 – 604), a középkor egyik legnagyobb hatású
egyházi vezetője nevétől, akit IV. Gergely pápa (827-844) az iskolák, diákok
védőszentjévé nyilvánított. A középkorban a tanév nyári és téli félévre
oszlott. Gergely pápa napja – március 12. – volt a tanévkezdés időpontja. A
régi diákok fejükön bokrétás kalappal, kezükben szalagos pálcával elindultak
azokhoz a házakhoz, ahol az új deáknak valók laktak. Beköszöntőjük az ősi Szent
Gergely-énekből már ritmikus prózává oldódott. „Szent Gergő Urunknak, híres
tanítónknak nevenapján / Régi szokás szerint ma megyünk először iskolába. / Hol
íratnak szépen, olvastatnak, s úgy tanítanak / Emberséget, bölcs, kegyes
tudományt mindenki számára, / Mert nem jó tudatlan felnőni a földi világba. /
Ezért készüljetek iskolatársak, mind jöjjetek már! / Jó mesterünk vagyon, kit
Isten megáldjon, ki minket vár. / Ha nem adhattok új iskolást az idén
házatokból, / Adjatok adományt színes jókedvvel javaitokból.” A szülők a
bokrétás toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az
iskolába érkezve, terített asztal várta őket. Másnap kora reggel jöttek az
iskolába. Két szolgálatos gyerek várta őket. A tanulók belerakták a magukkal
hozott tojást, csülköt, ezt-azt a kántortanító kosarába. Ekkor a szolgálatos
harangozott a templomba menésre, majd megkezdődött a tanítás. Ez volt a
gergelyjárás, gergelyezés, amely régi hazánkban is virágzott. Én is mint
csíkszentsimoni kisiskolás Gergely pápa napján tojást vittem a tanítónéninek,
majd az osztályfőnöknek is.
Az iskolakezdés gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak
egyaránt okoz némi szorongást, de sok örömöt is jelent, amennyiben jól
döntöttek, és megfelelő időben történt a gyermek beiskolázása is.
Legfontosabb,
hogy a gyermek iskolaérett legyen. A fizikai alapok mellett egyfajta pszichés
érettség, a feladattudat és feladattartás is számítanak.
Az új környezet, új
problémák a gyermek szociális érettségét különösen próbára teszik: mennyire
képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival
együtt élni?
Az iskolakezdés és az iskolai előmenetel talán egyik legfontosabb
eleme a mentális érettség, a megfelelő tudásszint, a hozott tudás, melyre az
iskolai tanulmányokat építeni lehet.
Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott
figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményeit, és észleljék a viselkedésében,
magatartásában megmutatkozó legkisebb változásokat. Beszélgessenek rendszeresen
a gyermekkel, hogy kibeszélhesse problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban
adódó konfliktusait, örömeit. Ha a szülők negatív változásokat észlelnek, akkor
beszéljék meg a teendőket a pedagógussal, az iskola pszichológusával, vagy
forduljanak más szakemberhez.
A pedagógus pedig úgy viszonyuljon a
gyermekekhez, hogy megérezzék: velük van, őket akarja felemelni, gazdagítani.
Az egyik tanár iskolakezdéskor feltette a kérdést: Mire
akarjuk tanítani a gyerekeket – arra, hogy boldoguljanak, vagy arra, hogy
boldogok legyenek? Minden ember boldog akar lenni. Ehhez szükségünk van a
másikra. S hogy boldogok lehessünk, ebben nagy szerepe van a pedagógusnak.
Ha a gyermek megtapasztalja, hogy vele vagyok, érte vagyok, nyert ügyem van. Az egyházi iskolákban van egyfajta jó szellemiség, melynek lényege: fejlődni akarunk, teljesedni akarunk, és szolidárisak vagyunk azokkal, akik ránk vannak bízva. Külön-külön és együtt, mindannyian alkalmasak vagyunk valamire. Egy pedagógus abban segít, hogy a gyermek azzá váljon, amivé ő lehet. Amilyennek Isten is akarja, vagyis jó és boldog ember!
Ha a gyermek megtapasztalja, hogy vele vagyok, érte vagyok, nyert ügyem van. Az egyházi iskolákban van egyfajta jó szellemiség, melynek lényege: fejlődni akarunk, teljesedni akarunk, és szolidárisak vagyunk azokkal, akik ránk vannak bízva. Külön-külön és együtt, mindannyian alkalmasak vagyunk valamire. Egy pedagógus abban segít, hogy a gyermek azzá váljon, amivé ő lehet. Amilyennek Isten is akarja, vagyis jó és boldog ember!
Krisztus világa, amely az ötödik évébe lépett, szintén
ezt a célt szolgálja, amiért hálás köszönetet mondok munkatársaim nevében is.
Tisztelettel, dr. Darvas-Kozma József főszerkesztő
Ajánló:
Krisztus világa - 2014. szeptember - Szemle
Ajánló:
Krisztus világa - 2014. szeptember - Szemle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése