Milyenek a gondolataink?

A gondolat, emberi elképzelés, föltevés. Másképpen mondva a gondolat az emberi értelem valamit gondolásának az eredménye. Mi, emberek büszkék vagyunk  értelmünkre, joggal, mert ez tesz bennünket a Föld urává. De tisztában kell lennünk azzal, hogy megismerőképességünk roppant korlátozott. Ahány ember annyi gondolat – tartja a mondás, mert az objektív valóság közvetett és általánosított megismerésére törő értelmi működésünk egyénenként is különbözik. Nagyon, nagyon keveset tudunk felfogni, megérteni a világból. Ha erről megfeledkezünk, értelmességünk átfordul ostobaságba. Mégis gondolataink gazdagsága színessé, sőt játékossá is tehetik közlésünket. Ilyen például, Robert Frost derűlátó gondolata: „A világ tele van készséges emberekkel. Az egyik fele kész dolgozni, a másik fele kész hagyni őket dolgozni.” 

A világ, sőt mi magunk is, örök rejtély marad számunkra. Sok mindent  megismerünk, megértünk belőle, de ez a sok minden a teljes valósághoz képest alig valami. Ebből az következik, hogy nem szabad a mindentudót, de még a minden megismerésre képeset sem játszanunk. Az értelmesen megteremtett, de számunkra a maga teljességében örökre felfoghatatlan világ léte egy magasabb Értelemre utal, amelyik létrehozta gazdag világunkat és annak titkait, törvényeit. Ez az Értelem biztosan ég és föld távolságban áll felettünk. Éppen ezért sok mindenre megtaníthat bennünket, mert az Isten gondolatai mások és magasabbak, mint az ember gondolatai (Iz 55,6-9). Nem azt kell keresni, mit kívánok én Istentől, hanem azt, amit ő akar nekem adni, mert az válik javamra. 

Jézus példabeszéde a gazdáról – aki reggel 6 órától, majd 9, 12, 15 sőt 17 órakor, az utolsó órában is szőlőmunkásokat fogad fel –, megvilágítja, hogy más Isten gondolata, mint a munkásoké. Mindent kegyelemből kaptunk: az életet, képességeinket, világunkat, stb. Az Isten és az ember nem szerződő felekként állnak egymással szemben, ahogy a farizeusok gondolják. Isten atyánk, minden ajándékát nem érdemünk szerint  adja, hanem kegyelem. Ezért nem szabad senkitől semmit sem irigyelni (Mt 20,1-16a). Ha Isten hívását követjük, akkor éppen úgy részesei lehetünk az örök életnek, mint az előttünk járó szentek. 

Örüljünk annak, hogy már az Úr szolgálatában állhatunk. Bízzuk Istenre, mint Szent Pál, hogy meddig kívánja szolgálatunkat (Fil 1,20c-24, 27a). Az a fontos, hogy sem az élet örömei, sem a halál ne szakíthasson el bennünket Krisztustól. 

G. Washington elnöki tevékenysége előtt 1787-ben 55 társával  tanácskozásra gyűlt össze, hogy az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát kidolgozzák. Mivel egy ország sorsáról kellett határozniuk, ekkor az idős Franklin Benjamin, Pennsylvania kormányzója felkelt és így szólt: "Uraim! Imádkozzunk! Nagy életkort értem el, de minél tovább élek, annál inkább átlátom, hogy az emberiség sorsát Isten intézi. Ha a háztetőről nem eshetik le egy veréb az Ő tudtán kívül, hogyan erősödhetnék meg egy ország az Ő segítsége nélkül?!"  

Milyenek a gondolataink?

 

„Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan!” Fil 1,27

Darvas-Kozma József