Az autonómia és a régiósítás megfér az egységes nemzetállam gondolatával
Ha holnap a Hivatalos Közlönyben megjelenik, hogy létrejött egy új
község, arra a községre a 2001. április 23-ai 215-ös törvény fog
vonatkozni – tudni akarod, hogy mi áll az 1. cikkelyben? „Jelen törvény a
helyi autonómia általános keretét, valamint a helyi közigazgatás
hatóságainak szervezetét és működését szabályozza.”
Nézzük meg a 2. cikkely 1. bekezdését: „A közigazgatási-területi
egységek közigazgatása a helyi autonómia, a közszolgáltatások
decentralizálása, a helyi közigazgatás hatóságainak választhatósága,
törvényessége és a polgárok a különleges érdeklődésre számot tartó helyi
ügyekkel kapcsolatos megkérdezésének elvei alapján szerveződik meg és
működik.”
Aztán a 2. bekezdésben ez áll: „Az elvek alkalmazása nem sértheti Románia egységes és oszthatatlan nemzetállami jellegét.”
Még tovább, a 3. bekezdésben: „Helyi autonómia alatt a helyi
közigazgatás hatóságainak azon joga és effektív képessége érthető, hogy
az általuk képviselt helyi közösségek nevében és érdekében megoldják és
kezeljék a közügyeket, a törvény keretein belül.”
4. cikkely: „A helyi autonómia csak közigazgatási és pénzügyi, a törvény keretein belül.”
Oké – és ha lesznek majd régiók? Ezek szintén közigazgatási-területi
egységek lesznek, szintén az – ezúttal regionális – autonómia elvei
alapján kell majd működniük: és mindezen területi és autonómiaelemek
tiszteletben tartásával semmilyen módon nem sérül majd Románia egységes
és oszthatatlan nemzetállami jellege, mint ahogy a helyi hatóságok sem
sértik azt. Mindezeket azért mondom, mert a bukaresti tévékkel nagyon
elszaladt a ló: hol azt mondják, hogy szétesik Románia, hol azt, hogy
Putyin elküldte embereit, hogy elszakítsák Erdélyt, hol azt, hogy…
Mindenféle hülyeséget: gyakorlatilag ők ott, a fővárosban kérdőjelezik
meg a nemzeti egységet, nem Székelyföldön, nem Erdélyben vagy
Dobrudzsában. (Miközben Romániában vannak az autonómiát egyértelműen
rögzítő törvények – a helyi autonómiától az egyetemiig, s miközben a
kormányon lévők úgy tíz éve elismerik, hogy muszáj végrehajtani a
régiósítást.)
A – helyi vagy regionális – közigazgatás gyakorlatilag mindig is autonóm
alapokon és igen, többek között területi elven is működött.
Végső soron mit jelent a regionális autonómia?
Elsősorban, ahogy az a 2001/215-ös törvényben is szerepel, „a hatóságok
jogát és effektív képességét arra, hogy az általuk képviselt közösségek
nevében és érdekében megoldják és kezeljék a közügyeket”.
Másodsorban ez a periféria nyereségessé tételének egyik módja – minden
szempontból. Konkrétan: jelenleg a – helyi vagy regionális – fejlesztési
politikákhoz Bukarestnek muszáj beleegyezését adnia.
Năstase „épít nekünk” sportcsarnokokat, Dragnea „ad nekünk” pénzt vagy
Udrea „csinál nekünk” libegőket. A közösségek talán másra vágynának:
talán egy sportcsarnok helyett jobb lett volna egy terményraktár, hogy a
parasztok krumplija ne maradjon a földeken.
Talán a politikában kevesebb botrány és kevesebb zsarolás lenne, ha
többé nem Dragnea osztogatná a pénzt, hanem a közösségek közvetlenül
kezelnék saját adóikat és járulékaikat.
Lehet, hogy Udrea asszony szerepe az kellett volna legyen, hogy átlássa
az idegenforgalomra vonatkozó makropolitikát, és nem Câmpinán kellett
volna uszodáknál pántlikákat vagdosnia.
Ha decentralizálták volna Romániát, sok ostobaság nem történt volna meg.
El ne felejtsem: a hírcsatornák azt dörögték, hogy az RMDSZ elnököt akar
Székelyföld élére: valójában egyes egységes és nemzeti és mit tudom
még, milyen államokban a régió vezetőjét elnöknek nevezik: például
Olaszországban, ahonnan az RMDSZ a dél-tiroli modellt vette.
Lengyelországban, egy másik egységes és nemzeti és stb. államban a
régió vezetőjét vajdának hívják – na, próbáld csak meg azt mondani, hogy
vajdát akarsz Erdély régióba vagy Moldva régióba, mert azonnal
Kolozsvárra vagy Jászvásárra költözik a Honvédelmi Minisztérium…
Szerintem a kormányzói intézmény jobb: van ilyen a Deltában, a Zsil völgyében, Erdélyben ezeréves hagyománya van…
De a román politikusnak vagy nincs semmilyen – szakmai, kulturális,
erkölcsi – képesítése, vagy semmi érdeke nem fűződik annak megértéséhez,
hogy a helyi vagy regionális autonómia nem jelenti az ország
feldarabolását. Az itteni politikus számára hasznosabb, ha ki van téve a
központi főnökök kényének-kedvének – így elfedheti az előbb említett
képességek hiányát: csak el kell fogadnia a beosztott szerepét, és talán
egy szép napon ő lesz a Központban: teljhatalommal, limuzinnal és
titkárnővel, tisztelten és rettegetten, akire igazi legendaként
gondolnak otthoni tanyáján.
Ez a politikus egy másik nagy gondját is megoldja: nem baj, ha nincs
elképzelése Romániáról – azért bekerülhet helyi tanácsosi programmal a
parlamentbe, és ahelyett, hogy lényegi dolgoknál asszisztálna, iskolák
kimeszelése vagy kórházi ablakok kicserélése után vághat át ünnepi
szalagokat.
A román politikus e tekintetben a szeparatizmus pólusa
A Központé az ország többi részével szemben, az országé az Európai
Unióval szemben – és a nemzetellenes politika gerjesztője: mert
nemzetellenes évtizedekig elutasítani egy ország korszerűsítését,
nemzetellenes a választási kampányokban a 25 százaléknyi román
analfabétára számítani, nemzetellenes Romániát egy korrupt rendszerrel
behálózni, ahol párttagkönyv nélkül még takarítónő sem lehetsz a
Hidroelektrikánál…
Másrészt a regionális autonómia nem tejjel-mézzel folyó Kánaán: senki
sem szavatolja a korrupció vagy a munkanélküliség eltűnését, de – és ez a
legfontosabb – ezek a hiányosságok már nem képeznek önálló rendszert,
és a közösség könnyebben kijavíthatja őket.
Egyes régiókban jobb lesz az élet, másokban rosszabb – de mindenképp
jobb a mostani egységes szegénységnél. Egyes régiókban a
számítástechnika fog fejlődni, másokban kukoricát termesztenek majd – de
egy egészséges gazdaság számítástechnikából és kukoricából is áll,
tehát nem kellene attól megijedni, hogy nem fog az egész ország irodában
ülni.
Tudom, egyesek szidnak az írásaimért és gondolataimért, de tizenöt évvel
ezelőtt minden politikus azért gyalázott, mert régiósítást akartam –
most ők is akarják, de fogalmuk sincs, hogyan valósítsák meg.
És azt is tudom, hogy ez a régiósítás hamarosan feltétel lesz (ezért sem
mondok többet), és amikor az állam elég okos majd ahhoz, hogy közelebb
hozza magához a polgárokat, amikor megérti, hogy ezt az országot azok az
állampolgárok viszik vállukon, akik sorban állnak, hogy befizessék
adójukat, nem pedig a több száz milliós adósságoktól megszabadított
külföldi cégek, amikor a forrásokra úgy tekint, mint a jövő
biztosítékára és nem úgy, mint egy autóbuszon talált pénztárcára, akkor
ez az egységes és nemzeti (és nevezd még, ahogy akarod) állam egyenlő
partnered lesz, nem pedig azoknak a politikai komisszároknak a
kiszolgálója, akik habzó szájjal hőzöngenek a nemzeti egységről.
Sabin Gherman
Háromszék / Vocea Transilvaniei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése