946 Az apostoli hitvallás, miután
megvallotta "a szent, katolikus Egyházat", hozzáteszi "a szentek
közösségét". Ez a hitcikkely bizonyos módon kifejti az előzőt: "Mi
más az Egyház, mint az összes szentek gyülekezete?" A szenteknek ez a
közössége az Egyház.
947 "Mivel az összes hívő egyetlen
testet alkot, az egyik javában részesülnek a többiek is. (...) Így többek
között hinnünk kell (...) , hogy az Egyházban létezik a javak közlése (...). A
legfőbb tag Krisztus, mert Ő a Fő. (...) Krisztus javaiban tehát minden tag
részesedik; és ez a közlés történik az Egyház szentségei által." "A
Lélek egysége ugyanis, aki az Egyházat vezeti, teszi azt, hogy amiben az Egyház
részesül, az mindenki közös kincse."
 |
| Fra Angelico: Krisztus előfutárai szentekkel és mártírokkal (15. sz.) |
948 A "szentek közössége"
kifejezésnek tehát két jelentése van: "közösség a szent dolgokban
(sancta)" és "közösség a szent személyek között (sancti)".
Sancta
sanctis! 'Szentség a szenteknek!' -- mondja a legtöbb keleti liturgiában a
celebráns, mikor fölemeli a szent adományokat az áldoztatás előtt. A Krisztus-hívők
(sancti) Krisztus Testével és Vérével (sancta) táplálkoznak, hogy növekedjenek
a Szentlélek közösségében (koinónia) és azt közöljék a világgal.
949 Az első jeruzsálemi közösségben a
tanítványok "(...) állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és
közösségében, a kenyértörésben és az imádságban" (ApCsel 2,42).
Közösség
a hitben. A hívők hite az Egyház apostoloktól kapott hite, az élet kincse, mely
gazdagodik, ha továbbadják.
950 A szentségek közössége. "Az összes
szentségek gyümölcsei minden hívőhöz tartoznak; e szentségekkel mint szent
kötelékekkel Krisztushoz kapcsolódnak és kötődnek, leginkább a keresztséggel,
mellyel mint egy ajtón át belépnek az Egyházba. A "szentek közösségén" a
szentségek közösségét kell értenünk (...). E név (közösség) minden szentségre
érvényes, mert Istennel kötnek minket össze (...); leginkább mégis az
Eucharisztiát illeti meg, amely létrehozza ezt a közösséget."
951 A karizmák közössége. Az Egyház
közösségében a Szentlélek "sajátos kegyelmeket is szétoszt minden rendű és
rangú hívőnek" az Egyház építésére. "A Lélek ajándékait pedig ki-ki
azért kapja, hogy használjon vele" (1Kor 12,7).
952 "Mindenük közös volt"
(ApCsel 4,32): "Egy igazi keresztény semmit nem birtokol úgy, hogy ne
tekintené közjónak is. Ezért a keresztényeknek mindig készen kell lenniük arra,
hogy enyhítsék a rászorulók nyomorúságát". A
keresztény az Úr javainak intézője.
953 A szeretet közössége: a szentek
közösségében "egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának" (Róm
14,7). "Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha
tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi. Ti Krisztus
teste vagytok, s egyenként tagjai" (1Kor 12,26--27). "A szeretet nem
keresi a magáét" (1Kor 13,5). A legkisebb, szeretetből végzett
cselekedetünk is mindenki javára szolgál. Ez történik a minden élő és elhunyt
emberrel való szolidaritásban, ami a szentek közösségére alapszik. Minden bűn
árt ennek a közösségnek.
954 Az Egyház három állapota. "Amíg
tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok, és a halál
szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden, addig tanítványai közül
egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak,
ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és "tisztán látják magát a háromszemélyű
egy Istent, amint van."
"Más
fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát
ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek.
Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy
Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne."
955 "Az úton levők egysége tehát a
Krisztus békéjében elhunyt testvérekkel a legkevésbé sem szakad meg, sőt az
Egyház mindig vallott hite szerint a lelki javak kölcsönös közlésétől
erősödik."
956 A szentek közbenjárása. "Abból következően ugyanis,
hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét
megszilárdítják a szentségben (...). Szüntelenül közbenjárnak értünk az
Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus,
Isten és az emberek egyetlen közvetítője által. (...) Nagy segítséget nyújt
tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk": "Ne sírjatok, hasznosabb leszek
számotokra ott, ahová megyek, mint itt, ahol voltam." "Mennyországomat
azzal akarom tölteni, hogy jót teszek a földön."
957 Közösség a szentekkel. "Az égiek emlékét azonban
nemcsak a jó példájuk miatt tiszteljük, hanem még inkább azért, hogy
megerősödjék az egész Egyház egysége a Lélekben a testvéri szeretet gyakorlása
által. Mert miként az útonlevők keresztény közössége közelebb visz bennünket
Krisztushoz, úgy a szentekkel való közösség ahhoz a Krisztushoz kapcsol, akiből
mint forrásból és főből minden kegyelem és Isten népének élete árad."
"Őt
(Krisztust) ugyanis mint Isten Fiát imádjuk; a vértanúkat pedig, mint az Úr
tanítványait és követőit, méltán szeretjük Királyuk és Mesterük iránti páratlan
odaadásuk miatt; bárcsak sorstársaik és tanítványtársaik lehetnénk!"
958 Közösség a megholtakkal. "Jézus Krisztus egész misztikus
testének e közösségét nagyon jól ismerve, a zarándok Egyház az első keresztény
időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, és mivel "szent és
üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől"
(2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük." A megholtakért
végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat
is hatékonnyá teheti.
959 Isten egy családjában. "Valamennyien, akik Isten
gyermekei vagyunk és Krisztusban egy családot alkotunk, miközben a kölcsönös
szeretetben és a Szentháromság egy dicséretében megosztjuk javainkat egymás között,
válaszolunk az Egyház lényegi hivatására."
960 Az Egyház a "szentek
közössége": e kifejezés elsősorban "a szent dolgokat" (sancta)
jelöli, főként az Eucharisztiát, mely által "megjelenik és megvalósul a
hívők egysége, akik Krisztusban egy testet alkotnak".
961 A kifejezés a "szent
személyek" (sancti) közösségét is jelenti Krisztusban, aki
"mindenkiért meghalt"; úgyhogy amit bárki Krisztusban vagy
Krisztusért tesz vagy szenved, az mindenki számára gyümölcsöt hoz.
962 "Hisszük az összes
Krisztus-hívő közösségét, tudniillik azokét, akik a földön zarándokolnak, akik
az életből kilépve tisztulnak és akik élvezik a mennyei boldogságot, és
valamennyien egy Egyházat alkotnak; hasonlóképpen hisszük, hogy e közösségben
velünk van Isten és az Ő szentjeinek irgalmas szeretete, akik könyörgéseinkhez
mindig odahajtják fülüket."
963 Már volt
szó Szűz Mária szerepéről Krisztus és a Szentlélek misztériumában. Itt a helye
annak, hogy az Egyház misztériumában szemléljük őt. "A Szűzanyát ugyanis
(...) mint Isten és a Megváltó igazi Anyját ismerjük el és tiszteljük (...),
sőt Krisztus tagjainak is anyja, (...) mert szeretetével közreműködött, hogy
hívők szülessenek az Egyházban, akik tagjai ama Főnek." "Mária
(...), Krisztus Anyja, az Egyháznak is Anyja."
964 Mária
Egyházzal kapcsolatos feladata nem választható el Krisztussal való egységétől,
közvetlenül belőle fakad. "Az anyának ez a mély kapcsolata Fiával az
üdvözítés művében megmutatkozik Krisztus szűzi fogantatásától egészen a
haláláig." Különösen nyilvánvaló szenvedésének órájában:
"A Boldogságos Szűz is a hit
zarándokútját járta. Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a
keresztig, mely alatt az isteni terv szerint ott állt, meggyötört szíve eggyé
forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai lélekkel
csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati Bárány
föláldozásába; végül maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva anyául adta őt
a tanítványnak e szavakkal: "Asszony, íme a te fiad!" (vö. Jn 19,26--27)
965 Mária Fia
mennybemenetele után "imádságaival ott állt az Egyház kezdeteinél". Az
Apostolokkal és az asszonyokkal együtt ott látjuk "Máriát is, amint
imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor őt már
beárnyékolta".
966 "Végül
a szeplőtelen Szüzet -- az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben
megőrzötten -- földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei
dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy
tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál
legyőzőjéhez." A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia
föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának:
"Szülésedben megőrizted a
szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülő:
visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élő Istent, aki imáid
által megszabadítod lelkünket a haláltól."
967 Szűz
Mária, mert az Atya akaratához, Fia megváltó művéhez és a Szentlélek minden
indításához teljesen hozzásimult, az Egyház számára a hit és a szeretet
példaképe. Ezért ő "az Egyház kiemelkedő és páratlan tagja", "példaszerű
megvalósulása" és az Egyház "előképe" is.
968 Szerepe az
Egyházzal és az egész emberiséggel kapcsolatban még ennél is több.
"Engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével --
egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti
életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk."
969 "Máriának
ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor
hittel adott beleegyezésétől kezdve -- melyben a kereszt alatt is vonakodás
nélkül kitartott -- egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt
az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen
közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. (...) Ezért
nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak,
Közvetítőnek."
970 "Mária
anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt
az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos
Szűz minden hatása az emberekre (...) Krisztus közvetítésén alapul, teljesen
ettől függ és minden hatékonyságát belőle meríti". "Nincs ugyanis teremtmény, akit a
megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként
Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő
nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a
teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem
életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő változatos
részvételt."
971 "Íme,
mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék" (Lk 1,48).
"Az Egyház Mária-tisztelete a keresztény kultusz természetéhez
tartozik." A Szent Szüzet "méltán tiszteli az
Egyház különleges tisztelettel. Már a legősibb koroktól fogva ťIstenszülőŤ néven
tisztelik, és a hívők minden veszedelmükben és ínségükben az ő oltalma alá
futnak könyörgésükkel (...). Ez a tisztelet (...) teljesen egyedülálló ugyan,
mégis lényege szerint más, mint az imádás, mellyel a megtestesült Igét,
valamint az Atyát és a Szentlelket imádjuk, s melyre a Mária-tisztelet nagyon
is ráhangol;" ez a tisztelet fejeződik ki az Isten Anyjának szentelt
liturgikus ünnepekben és a Mária-imádságokban, mint például a szentolvasóban,
mely "az egész evangélium breviáriuma".
972 Az
Egyházról, eredetéről, küldetéséről és rendeltetéséről mondottakat nem
fejezhetnénk be jobban, mint hogy tekintetünket Szűz Máriára irányítjuk, hogy
benne szemléljük, mi az Egyház a maga misztériumában a "hit
zarándokútján", és mi lesz az eljövendő hazában, útjának végén, ahol
"a szent és oszthatatlan Szentháromság dicsőségében" és "minden
szentek közösségében" várja
az, akit az Egyház mint Urának Anyját és tulajdon Anyját tisztel.
"Amint Jézus Anyja a mennyben
testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak,
melynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a
földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja, a biztos remény és vigasztalás
jeleként ragyog Isten zarándok népe számára."
973 Mária, aki
az angyali üdvözletkor kimondta a "legyen"-t és így beleegyezését
adta a megtestesülés misztériumához, már akkor együttműködik az egész művel,
melyet Fiának kell végrehajtania. Mária Anya mindenütt, ahol az Ő Fia Üdvözítő
és Feje a misztikus testnek.
974 A
Boldogságos Szűz Mária földi pályafutását befejezve testével-lelkével
fölvétetett a mennyei dicsőségbe, ahol már részese Fia föltámadásának,
elővételezvén az Ő teste minden tagjának föltámadását.
975 "Hisszük,
hogy a szentséges Istenanya, az új Éva, az Egyház Anyja a mennyből Krisztus
tagjait anyai gondoskodással veszi körül."
(részlet A Katolikus Egyház Katekizmusából: http://www.katolikus.hu/katek/kek00946.html#N94)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése