Miközben
Marosvásárhelyen emblematikus műemlék épületek megmentéséért folyik a
harc, a megye távolabbi övezeteiben található, a magyar arisztokrácia
által ránk hagyott gyönyörű épületek válnak az enyészet martalékává.
Nemrég az ősei erdővidéki birtokára visszatelepedett Kálnoky Tibor gróf
egy interjúban azt állította, hogy az 1990-es évek utáni időszak többet
ártott az erdélyi kastélyoknak, mint a kommunista éra, mert miután a
kollektív gazdaságok, iskolák, állami intézmények kiköltöztek, a
visszaszolgáltatás nem történt meg, s az épületek közprédává váltak.
Téglát, cserepet, faanyagot, minden mozdíthatót elvittek, maradtak a
csupasz és beázott falak, közel az összeomláshoz. Hasonló sors jut-e a
mezőzáhi Ugron-kastélynak, vagy magyar vonatkozású építészeti
örökségként, a mezőségi szórvány reprezentatív létesítményéről
beszélhetünk róla az elkövetkező években?
Több évszázados múlt
Az Ugron család mezőzáhi ága Ugron Istvánra és nejére, báró Bánffy
Annára vezethető vissza, ők telepedtek a 18. század második felében a
feleség hozományát képező mezőzáhi birtokra. A birtok apáról fiúra
szállt, az 1860-as évektől Ugron Sándor és felesége, malomvízi Kendeffy
Rozália tulajdonát képezi. Négy gyermekük volt, Ugron Miklós volt a záhi
uradalom várományosa, de korai halála miatt testvére, István örökölte,
aki 32 éven át – Alexandriában, New Yorkban, Moszkvában, Varsóban,
Bukarestben, Belgrádban – volt diplomata, éppen akkor Tbilisziben az
Osztrák-Magyar Monarchia konzuljaként teljesített szolgálatot. Az első
világháború után számos közéleti tisztséget is betöltött, az EME elnöke,
az Erdélyi Református Egyházközség főgondnoka volt. A záhi birtok 1908.
évi átvétele után Ugron István Varsóból irányította a kor legmodernebb
igényeinek megfelelő új kastély építését.
A kastély hátsó homlokzatán olvasható: „ÉPÍTETTE / ÁBRÁNFALVI UGRON
ISTVÁN / AUSTRIA MAGYARORSZÁG / R. K. KÖVETE ÉS M. H. MINISZTERE / CS.
ÉS KIR. KAMARÁS / SÓGORÁNAK / LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOSNAK / RAJZAI
UTÁN / MDCDXI.” Az eredeti tervet Pákei Lajos kolozsvári építész
dolgozta át. Az építkezés, melyet Koncz György kolozsvári építész
vezetett, 160.000 koronát emésztett fel. Az épület 1912-re elkészült, de
csak 1918-ra, Ugron István nyugdíjba vonulására rendezték be. Hét évre
rá a kastélyt átengedte unokaöccsének, báró Bánffy Istvánnak és nejének,
gróf Mikes Emmának. Báró Ugron István többet tartózkodott Kolozsváron, a
kastélyban csak egypár szobát tartott fenn magának. Kolozsváron
1948-ban egy idősotthonban hunyt el. Birtokát államosították. És ekkor
elkezdődött a kastély hányatott és pompájához méltatlan sorsa: 1954-ig
gabonabegyűjtő központ, 1954–1959 között iskola, 1959–1962 között
gazdasági líceum működött benne. Az épületben 1963-tól árvaház volt,
amelyet három éve számoltak fel.
És ezzel a hányatott sors újabb fejezete veszi kezdetét.
Romosodik az üres épület
A kastélyt nem szolgáltatták vissza az örökösöknek, a Maros Megyei
Tanács tulajdonában, de a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi
Igazgatóság kezelésében van. Az örökösök véglegesen elvesztették az
ingatlanért folyó pert, mert a visszaszolgáltatási kérelmet a törvényes
határidő után adták be. Schmidt Loránd, a szociális és gyermekvédelmi
igazgatóság igazgatója elmondta, hogy 2012 nyarán költöztették ki az
intézmény gondozásában levő gyermekeket, mert eleget kellett tenni a
nagy létszámú árvaházak felszámolását célzó elképzelésnek.
Ehhez igazodva a gyermekeket kisebb létszámú családi típusú otthonokban
helyezték el, s a kastély üresen maradt. Sorsa nem dőlt el, minimális
állagmegőrző munkálatokat végeztek rajta, ajtókat, ablakokat cseréltek,
csatornát javítottak. Valójában nem is végezhetnek nagyobb munkálatokat,
hiszen I. kategóriájú műemlék épületről van szó. Miután megszületett a
végleges bírósági döntés, tisztázódott a tulajdonjog, az igazgatóság
rádöbbent, hogy a „nyakukon maradt” egy nagyon értékes, de több millió
eurós befektetést igénylő romos épület, amelyet csak uniós projekt révén
lehet felújítani, hiszen a helyi, megyei költségvetésből ilyen tételre
nem lehet számítani. Az idei megyei költségvetésben viszont van
elkülönített pénz arra, hogy az előkészítő terveket elvégezzék.
Az igazgató szerint már az is pozitívum, hogy megoldották a kastély
őrzését, s ezzel megóvhatják a garázdálkodóktól. De ez az állapot sem
tartható tovább.
Valóban, minket is csak a kapun belül engedett be az őr, az épületbe nem
lehetett belépni. Minden termet bezártak és lepecsételtek.
Milyen rendeltetést talál a megyei tanács?
– Egyelőre tárgyalásokat folytatunk arról, hogy milyen rendeltetést
találjunk a mezőzáhi kastélynak. Mivel a Szociális Ellátási és
Gyermekvédelmi Igazgatóság nem használja az épületet, hiszen a
struktúrája, beosztása, a termek mérete sem olyan, hogy megfeleljen
például öregotthonnak, az lenne a javaslatom, hogy az épület kerüljön a
Megyei Múzeumhoz, s valamilyen módon a múzeum használatában találjunk
megfelelő rendeltetést neki. Sok mindent el lehet képzelni, viszont nem
klasszikus értelemben vett múzeumi létesítményre gondolok, mert Mezőzáh a
turisztikai „vér-keringésen” kívül esik. Bizonyos célcsoportoknak
képzési vagy konferenciaközpontot lehetne kialakítani. Soós Zoltán, a
Megyei Múzeum igazgatója elfogadhatónak tartja a javaslatot. Ki kell
találni egy stratégiát, amely valamilyen módon a kulturális szférában
történő hasznosítását szolgálná. A múzeumnak már van tapasztalata a
műemlék épületek felújításában, néhányat már rendbe tettek – mondta
Kelemen Márton, a Maros Megyei Tanács alelnöke.
A megyei tanácsnak mint tulajdonosnak mielőbb meg kell oldani a kastély
ügyének rendezését, ellenkező esetben csak egy romhalmaz marad belőle.
Kár lenne érte, hiszen egyike az utolsó történelmi erdélyi kastélyoknak.
Ugron István jelentős, külföldi utazásai és kiszállásai során
gazdagított műgyűjteménye, festményei, keleti iparművészeti tárgyai,
fegyvergyűjteménye, továbbá a kastély egykori berendezése szétszóródott.
Illetéktelenek tettek kezet rá. Az épület maradt csak, ami az egykori
magyar arisztokrácia létét tanúsítja. Olyan örökség, amit nem szabad
veszendőbe hagyni.
Mezey Sarolta
e-nepujsag.ro
**
A megoldás az lenne, ha az épületet egy minimális áron visszaadnák az örökösöknek.
Ez lenne a legjobb megoldást, hiszen az épület alatti területet és a hozzátartozó földeket és erdőket az örökösöknek visszaadták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése