Egész szívvel szolgálni Istennek - É. 24.A.

Az ősi időkben a megbocsátást a királyok erényének tartották. A világhódító Nagy Sándor is gyakorolta. Hatalmas gyertyát állított fel palotája udvarán, és hírnökeit szétküldte  birodalmában, hogy üzenetét tegyék közhírré: „Aki vétkezett királya ellen, jöjjön el hozzá  bátran, míg a gyertya ég; a király megbocsát neki, ha vannak is vétkei. Aki azonban nem jelenik meg és szintén vétkezett, nyomorult halállal fog lakolni, ha elalszik a gyertya.” Mikor a birodalom népei meghallották ezt a kegyes hírt, sokan eljöttek az udvarba, kegyelemért könyörögtek és elnyerték a király bocsánatát. De sokan semmibe vették a hírt, s megvetették a király szavát. Mikor a gyertya elaludt, a király erőszakkal elhozatta őket maga elé, s megölette valamennyit. A világ eseményeiből a bölcs ember mindig tanul. Isten is elvárja ezt tőlünk. Életünk Ura megígérte, hogy mindenkit üdvözít, aki hozzá fordul. Amíg életünk fénye lobog, járuljunk mindig színe elé. Most vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy örömteli legyen a mai találkozásunk Istennel.

**

Egy strasbourgi zsidó család nagyobbik fia, Theodor Ratisbonne fiatal korától kereste a teljes igazságot, így jutott el Jézus Krisztusig. Őbenne ismerte fel az Ó- és az Újszövetség folytonosságát. 25 éves korában, 1827-ben megkeresztelkedett. 1830-ban pappá szentelték. Életét tudatosan a zsidók üdvössége szolgálatába állította. A családja kitagadta. Alphonse nevű öccse, banki tisztviselő 1842-ben Rómában tartózkodott, és barátját elkísérte a Szent András templomba egy temetés intézése végett. Alphonse amíg a templomban várakozott, megjelent neki a Szűzanya. Ő önkéntelenül térdre borul az áldoztatórácsa előtt, barátja csak ennyit hallott amikor visszatért: “Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek!” A Szent Szűz közbenjárására Alphonse is megkapta a hit kegyelmét és megkeresztelkedett. Megtérése után jezsuita pap lett. Bátyjával 1848-ban megalapították a Notre Dame de Sion kongregációt és kolostoriskolát a zsidó leánygyerekek nevelésére. Jeruzsálemben azon a helyen, ahol Pilátus háza állt, megépítették az Ecce homo templomot, ahol az a szép szokás él ma is, hogy minden mise alatt eléneklik Üdvözítőnknek kereszten elmondott szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34)

A Miatyánkban mi is állandóan kérjük Istent: „Bocsásd meg a mi vétkeinket” – mert nehéz a sértéseket megbocsátani. Ha nem bocsátunk meg, akkor tönkremennek a családok, szétesnek a vállalkozások, egymás ellen fordulnak az emberek és a nemzetek.

Kr. K. T.! 1.A megbocsátásra int bennünket az olvasmány: bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál és neked is megbocsátják vétked. (Sir 27,30–28,7) Jézus Sirák fia, Kr. e. 180 körül írta művét „mindazoknak, akik okulni vágynak”. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a zsidó életfelfogás magasabb rendű a hellenisztikus kultúránál és annak minden csillogásánál. A megbocsátás csírája és az igazi bölcsesség Jeruzsálemben és nem Athénben található. Így a jó ember nem engedhet annak a csábításnak, amit a görög életmód jelent. A rosszindulat, harag, bosszú utálatos az Isten és az emberek szemében. A megbocsátás kötelezettsége az Istennel kötött szövetségből forrásozik. „Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársadat, gondolj az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.” Bocsáss meg embertársadnak, ha vétett, imádkozzál és neked is megbocsátják vétked. E szöveg annyira ismerősnek hangzik, hogy önkéntelenül is a Miatyánk kérésére gondolunk, és az evangéliumi példabeszédre.

Isten megkívánta a megbocsátást, mert népe iránt számtalanszor kimutatta türelmét és megbocsátó irgalmát. Sirák fia Isten irgalmára mutat, hogy tanuljunk Istentől. Az emberek Krisztus előtt is ismerték a türelem és a megbocsátás erényét, amit népközösségük keretén belül próbáltak gyakorolni. Inkább a jogos önvédelemet az un. „lex talionis” elvet hangoztatták: „szemet szemért, fogat fogért”. A bűntetés ne legyen nagyobb a sértésnél. Az irgalom és a megbocsátás az Újszövetségben Jézus Krisztus által virágzott ki. Világosan felismerhető, hogy az újszövetségi kinyilatkoztatás Istene azonos az Ószövetség Istenével, s Jézus a törvény és a próféták kiteljesítője. 

Kr. K. T.! 2. Jézus tanítja, hogy bocsánatot nyer Istentől, aki maga is megbocsát embertársának. (Mt 18,21-35) Az evangélumi szakaszt úgy is tekinthetjük, hogy az Úr imáját világítja meg. Jézus nekünk szóló szentírásmagyarázata, Péter és Jézus párbeszédével indul: Ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Jézus fokozással válaszol, és hozzá kapcsolója a mennyek országáról szóló példabeszédet. A rabbinikus magyarázat szerint a feleségnek egyszer, a testvérnek ötször, stb. kell megbocsátani. Péter apostol arra gondol, hogy a megbocsátásnak is van egy mértéke, amelyen túl már nem köteles senki megbocsátani. Jézus megsokszorozza a Péter mondta számot, és ezzel a megbocsátást korlátlannak mondja, és Isten irgalmas szeretetének túlcsordulását emeli ki. A mennyek országáról szóló példabeszéd szemlélteti, hogy Istennel szemben világraszóló mindnyájunk adóssága. A reménytelenül eladósodott szolga, tízezer talentummal tartozik. 1 talentum 40 kg ezüstnek felelt meg, ami egy római katona 26 évi zsoldja. Heródes király évi jövedelme kilencszáz talentumot tett ki, ami egy tizede sem az adós tartozásának. A tízezer talentum óriási összeg, megfelel a világ államadósságának. Mi emberek vagyunk Istennél így eladósodva, de egymással szemben is. Jézus azzal hökkent meg minket, hogy kifizethetetlen adosságunkat, kérésünkre mennyei Atyánk szeretetből elengedi. Az irgalmas Isten bocsánata nem ismer határt. Bánatunk láttán Isten még a legnagyobb bűnadósságot is elengedi. Így tesz velünk Ő, és ezzel tudtunkra adja elvárását: úgy bocsássunk meg az ellenünk vétőknek, ahogyan Ő megbocsát nekünk. Az isteni bocsánat határtalan, ilyen határtalannak kell lennie az emberi megbocsátásnak is. Jézus Krisztus a kereszten tökéletesítette a megbocsátás törvényét, és kiterjesztette minden emberre, minden sértésre. A kereszten vérével lemosta bűneinket és minden embert testvérévé fogadott. Bizonyította életével, hogy a rosszat csak a jóval lehet legyőzni. Ezért is szőtte imába: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ezzel a megbocsátást követői alapkötelességévé tette.

Kr. K. T.! 3. Az irgalmas és megbocsátó Isten visszafogadott szeretetébe: akár élünk, akár meghalunk, mindig az Úréi vagyunk. (Róm 14,7-9) A földi élet és a halál után közös rendeltetésünk az örök élet és a feltámadás. E zarándok úton nagy segítségünkre van Jézus bűnbocsátó hatalma, amit az Egyház által gyakorol. A megbocsátás ezen isteni útján akar bennünket szabaddá, gyermekeivé fogadni. Jézus az irgalmat és a megbocsátást akarja köztünk megvalósulva látni, hogy úgy ne járjunk, mint a tízezer talentummal tartozó szívtelen szolga.

Hogy bűneink bocsánatát elnyerjük, ennek egyetlen feltétele van, szeressük embertársainkat, mert Isten is szeret; bocsássunk meg, mert Isten is megbocsát; gondoskodjunk róluk, mert Isten is gondoskodik rólunk. Nagy Szent Leó pápa mondta: „Az irgalmas Isten irgalmasnak, az igaz Isten igaznak akar téged látni, hogy benned, az ő teremtményében lássák meg az emberek a Teremtőt, és amikor így bizonyos mértékben Istenhez hasonló leszel, a szívedben, mint tükörben ragyogjon az Isten képe” (Sermo 95, LH IV. 166. o.). Testvéreim! Vagy megbocsátunk és akkor mi Istentől bocsánatot nyerünk, vagy megtagadjuk a bocsánatot és akkor Isten minket is elítél. Jézus ezt mondja: „Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének”. Értsük meg, hogy nincs harmadik út. Naponta visszhangozzék lelkünkben Jézus kérése: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 13,34). Ámen.