Jubiláns házasok - 2025

Szentcsalád vasárnapján  a 12:30 órakor kezdett szentmisében  köszöntöttük a 25. és 50. éves jubiláns házaspárokat. Ennek keretében megújították a házassági ígéreteket és áldásban részesültek. A szentmise végén fotót is készítettünk. Isten éltesse nagyon sokáig közösségünkben és rokonságuk körében!

Szent Család - 2025

Ma minden gyorsan változik, semmi sem tart sokáig. A szeretet azonban egy olyan kapcsolat, egy olyan valóság, amely növekedik és úgy kell felépíteni, mint egy házat. A házat pedig közösen építik, nem egyedül. Építeni annyit jelent, mint segíteni a növekedést, hogy örökké együtt éljünk. 2014-ben Ferenc pápa ezt az imát javasolta a fiataloknak: „Urunk, mindennapi szeretetünket add meg nekünk ma.” Ma együtt mutatjuk be a 25. és 50. éves jubiláns házasokkal a szentmisénket, és köszönjük életpéldájukat, hogy életüket nem a futóhomokhoz hasonlító érzésekre építették, amelyek jönnek és mennek, hanem az igazi szeretet sziklájára alapoztátok, amely Istentől van.

A tegnap a Lateráni Szent János bazilika szent kapuját zárták be, ma Szentcsalád vasárnapján zárják be a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilika szent kapuját. A kapu alján ez a latin felirat olvasható: Ad sacram Pauli cunctis venientibus aedem – sit pacis donum perpetuoque salus. (Mindazoknak, akik Szent Pál szentélyébe jönnek, adassék a béke és az örök üdvösség ajándéka.) A gyulafehérvári főegyházmegyénk székesegyházában szintén ma zárul a Jubileumi Szentév. És január 6-án, vízkereszt ünnepén XIV. Leó pápa bezárja a Szent Péter-bazilika szentkapuját is. A Szentév rendes és rendkívüli kegyelmi idő, de a család a mindennapos megszentelődés lehetősége. Hogyan értékeljük-e a családunkat? – A családban a párbeszéd és a meghallgatás kulcsfontosságú-e? A családtagok között élő-e a kommunikáció, a kölcsönös tisztelet és megértés? - Bánjuk meg minden bűnünket, amellyel gyengítettük családunkat.

A család a szeretet civilizációjának központja és szíve

Szent II. János Pál mindig kihangsúlyozta, hogy: „Az emberiség jövője a család által valósul meg.” Rámutatott, hogy a család forrása az a szeretet, mellyel a Teremtő kezdettől átöleli a teremtett világot. Az evangéliumban Jézus végképp megerősíti ezt: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Az egyszülött Fiú, a család által lépett be az emberi történelembe. Ezért Egyházunk Urunk születését követő vasárnapot a Szent Családnak szenteli. XIV. Leó pápa mindjárt megválasztása után, júniusban szentmisét mutatott be a családok jubileumán. Az adventi időszakban a Szent Család vasárnapjára utalva és karácsonykor is, kihangsúlyozta a béke fontosságát, a családok és gyermekek jogait, valamint Szent József hűségét. A Szentírásból ismerjük, hogy Isten teremtette a családot és megáldotta. Az ősszülők megkapták Istentől a családtervet. A házasságban két másnemű, érett, független személy, szabad döntéssel, felelősséget vállal egymásért egy életre szólóan. Egy közösséget alkotnak, lesznek ketten egy test. Ez eddig természetes minden családalapításnál.

1. A Szent Család esete mégis más. Így mondjuk, hogy a Szentcsalád egyszerre emberi és isteni mű. A Szent Családban Istenre figyeltek. (Mt 2,12-15. 19-23) Nézzük meg közelebbről.

Az eljegyzett Mária az angyali üdvözletben kapja Isten megtestesülésének titkát, és szabad akaratú döntéssel elvállalja a Titok hordozását, szolgálatát. Ezután idős rokona, Erzsébet meglátogatására megy. Visszatértekor, már látszottak rajta az anyaság jelei. Ez Józsefet zavarba hozta, mert Mária titkát nem ismeri. Mihelyt megkapta Istentől a megtestesülés titkát, akkor szabad döntéssel igent mondott: magához vette Máriát. 

Így családot alapítva vállalta élethívatását, a Szent Család szolgálatát. Csak azt tudták, hogy Isten nem kíván tőlük lehetetlent és hogy velük lesz mindig. Ezt megtapasztalták Jézus születésekor, a bölcsek látogatásakor, a meneküléskor Egyiptomban és a hazatéréskor. A nevelés és az ácsmesterség gondos végzéséből direkt és indirekt nevelés értelmet nyert Jézusban, aki gyermekként „gyarapodott bölcsességben, korban Isten és emberek előtti kedvességben” (Lk 2,52).

Szűz Mária és Szent József házasságát maga az Atya akarta és a Szentlélek hozta össze Jézusban. Jézus lett a család élethívatása és éltetője. A Szentpár ajkára kívánkozik az igazság, amit Szent János evangélista írt: „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (Jn 1,16-18). A Szentcsaládot Isten hozta létre, és Jézus szentelte meg. Megváltó műve által a házasságot a kegyelem és az igazság rendjébe emelte, vagyis szentségi szintre, ahol az Ő szeretete, kegyelme állandóan áramlik. Ezért a családok számára a Szentcsalád igazi eszmény és erőforrás.

2. A család a szeretet civilizációjának központja és szíve. A családban tanulunk meg szeretni. Az ember az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart, akit szeretetből teremtett. Az ember csak akkor talál teljesen önmagára, ha szeretetben Istennek ajándékozza magát. A szeretetben teljesedik ki a személy azzal, hogy őszintén elajándékozza magát.

- Hogyan? …..

Szeretni annyit jelent, mint szabad és kölcsönös ajándékozással adni és kapni úgy, ahogyan vásárolni és eladni nem lehet. Ezt mutatja a házastársak esküje: „Szeretetből veszlek feleségül… szeretetből megyek hozzád feleségül…, őt el nem hagyom holtomig-holtáig semmiféle bajában…” Családom, ahol a társam az otthonom. Benne van a házassági esküben, ami a házaspár és a család közjava: a szeretet, a hűség, a megbecsülés Krisztusban. Ezek kettejük java, amelyeket egyenként is birtokolnak, később a gyermekek közjavává kell válniuk.

A közjó, miközben egyesíti a benne részesedő személyeket, természete szerint biztosítja minden egyes személy igazi javát. A menyasszony és a vőlegény nemcsak ajándékozzák és elfogadják egymást, hanem nyitottak elfogadni a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza őket, és ígéretük szerint keresztény módon fogják nevelni.

E szeretettől vezérelt élet-ajándékozás és életvállalás nem egyszerűen fizikai, hanem lelki természetű feladat is, melynek örök kezdete Istenben van és Hozzá kell vezetnie. Ezért a család a szeretet civilizációjának központja és szíve.

A civilizáció az emberi történelemhez tartozik, mert lelki és erkölcsi igényeinek felel meg: az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember a Teremtő kezéből megkapta a világot azzal a feladattal, hogy formálja át a saját képére és hasonlatosságára. E feladat végrehajtásából születik a civilizáció, mely nem egyéb, mint a „világ emberivé tétele.”

A szeretet civilizációja Isten kinyilatkoztatásából veszi kezdetét, aki a Szeretet (1Jn 4,8), és szorosan kapcsolódik a szeretethez, mely „kiáradt a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által” (Róm 5,5), és növekszik annak az állandó művelésnek köszönhetően, melyről a szőlő és a szőlőműves evangéliumi példázata beszél (Jn 15,1-2). „A keresztény család Isten Országát építi a történelemben azokkal a mindennapos dolgokkal, amelyek életének föltételei vagy annak meghatározói. … Éppen ezért a szeretet és az élet alkotja a keresztény család üdvözítő küldetésének lényegét az Egyházban és az Egyház javára” (FC 50).

A házasság szentségi kegyelme által, a keresztény család mindig Krisztus szeretetében él, és az Egyház küldetését teljesíti, amikor mindennapi életfeladatait végzi. A család az emberi és keresztény értékek iskolája. Ezért a család a szeretet civilizációjának a központja és szíve.

3. A házastársak boldog élete az egymás vállalásában rejlik. Az újpároknak szoktam elmondani ezt a történetet: Csíkban 1694. február 13-án és 15-én volt az utolsó tatár betörés! Tizenhét falut népével együtt pusztítottak el. A túlélők ezreit rabszíjra fűzték és a Krim félszigetre hajtották. Amikor a csíkszentsimoni Endes György rejtekhelyéből meglátta, hogy feleségét, Bors Annát is rabságba hajtják, nyomban feladta magát és követte feleségét, mert kettejüknek együtt könnyebb elviselni a rabságot, mint a feleségnek egyedül. Pár év elteltével kiváltották és hazajutottak. Eleink szép példát hagytak az utókorra a családi hűségről és felbonthatatlanságról.

Fiatal házasok! Maradjatok hűségesek Istenhez, a családhoz és a hazához. Tudjátok, hogy a keresztény család a III. évezred örömhíre. Ezért kérjük imában a Szentlelket, hogy Isten halmozza el szeretettel a szíveket és legyenek Szent István népének hű apostolai. Szárnyat bontó családok legyenek a nemzet tavasza; az emberi és keresztény értékek iskolája, és a III. évezred örömhíre! Magasztos hivatásban áldjon meg, és tegyen boldoggá bennetek Istenünk!  Ámen.

  

Szent István első vértanú – 2025

Karácsony. Isten szeretete a Gyermek Jézus szeretetre-méltóságában nyilvánul meg, hogy megérthessük, mennyire szeret bennünket. Hogy az isteni parancsok útján haladjunk, nekünk embernek szükségünk van Isten végtelen szeretetéről való meggyőződésre. Ezért kell elmélyednünk a karácsonyi misztériumban, amint Szent János írja: „Az Ige testté lett és közöttünk élt” (Jn 1,14), „Megismertük a szeretet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne (1Jn 4,16). Aki hisz Jézus szeretetében, az fenntartás nélkül, teljesen Istennek tudja adni magát, azzal meg is találja élete értelmét. Még emberi kapcsolatainkban is a leglényegesebb a szeretet. Szabó Dezső, Elsodort falu című hatalmas regényének Farkas Miklósa így fakad ki egyszer: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje, másképp elbitangol, elzüllik.”

Testvéreim, él-e bennünk a Jézusnak szóló odaadó szeretet? Bánjuk meg bűneinket.

Hit a szeretetben 

A 20. századi dráma egyik megújítója, Bertolt Brecht – A kaukátusi krétakör című drámájával a háború vége előtt, 1945-ben készült el. Ebben bemutatja, hogy a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. A történet Grúziában játszódik a polgárháború idején, amikor a kormányzó, Georgi Abasvili kivégzése után kitör a káosz, felesége, Natella fejvesztve, kincseivel menekül az országból, egyszülött fiát, a kis Michelt ottfelejti a felbolydult palotában. Gruse, a lelkiismeretes konyhalány – akinek aznap volt az eljegyzése – szíve megesik az elhagyott csöppségen, magához veszi és kimenekíti a felfordulásból. Menekíti a gyermeket, miközben rokonsága is kiutasítja, sőt saját életét veszélyezteti, mert szereti és menekíti a gyermeket. A gyermek, akit eleinte nyűgnek tart, egyre inkább a szívéhez nőtt. Így amikor a háború végén visszatérő és gyermekét visszakövetelő vérszerinti anya megjelenik a színen, Gruse minden bizonyosságnál erősebben tudja, hogy nem akar megválni a 2 éves kisfiútól, akit sajátjának tekint azon egyszerű, tiszta és logikus oknál fogva, hogy ő mentette meg és ő nevelte fel Michelt. Korrupt országban korrupt bíró elé kerül az ügy. Hiába a vér kötelékének elsődlegességére hivatkozó ügyvéd cifra szónoklata, az ügyben eljáró Acdak bíró megvesztegethető. Végül is próbát rendel el: krétával egy kört rajzoltat a földre és beleállítja a mit sem sejtő gyermeket, majd azt mondja, az a fiú igazi anyja, akinek van elég ereje ahhoz, hogy kihúzza a körből.

Húzzátok! – kiáltotta a bíró, de Gruse elengedi a gyermeket. Natella kormányzóné erőszakosan magához rántja a gyermeket. Az újabb próbánál Gruse ismét elengedi. Önzetlen, elengedő szeretete itt szó szerint nyilvánul meg: „Én neveltem! Tépjem szét? Nem bírom.” Acdak bírónak azonban ennyi bőven elég ahhoz, hogy eldöntse, kinek ítéli a gyermeket: „A bíróság ezennel megállapítja, ki a valódi anya. (Grusénak) Fogd a gyerekedet, és vidd el innen. Ne maradj vele a városban, ezt tanácsolom.”

Mennyire összecseng ez a szeretetteljes tanácsolás a Szent Józsefnek szóló angyali üzenettel: „Kelj fel, fogd a gyermeket és anyját és menekülj Egyiptomba.” (Mt 2,13)

Testvéreim! Ez a szeretet diadala, vagy ahogy Szent János apostol írja: „Megismertük a szeretet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne (1Jn 4,16). Aki hisz Isten szeretetében, az fenntartás nélkül, teljesen Istennek tudja adni magát, azzal meg is találja élete értelmét.

Így hitt Krisztus szeretetében Szent István első vértanú és átadta magát neki. Egyházunk elsőnek őt állítja a Betlehemi jászol mellé, hogy bemutassa nekünk az Isten szeretetére adott leghitelesebb választ, a vértanúságot.

István (Sztefanosz = koszorú) diakónus vértanúságát feltűnő részletességgel Szent Lukács örökítette meg az Apostolok Cselekedeteiben (6,1-8,2). A 6. és 7. fejezetben Lukács nem annyira a vértanúságot hangsúlyozta, mint inkább azt az üdvtörténeti fordulatot, amelynek dátuma István halálának napja: a fiatal Egyház Jeruzsálemből szétszóródik ,,Júdeába és Szamariába'', majd a pogányok közé is, s ezáltal egyre szélesebb körben terjed az Evangélium.

A hét diakónus közül Lukács kiemeli Istvánt – aki Gamalliel egyik legjobb tanítványa és a rabbinikus bizonyítás mestere - ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit'' mint igazi keresztényt. István a tett, a rend, az akarat embere. Megrázó szónok. Származása és műveltsége miatt alakja jelentőssé és veszélyessé nőtt! Isten nagyobb mértékben tette őt kegyelme eszközévé, mint a másik hatot, ezért művelt csodákat és jeleket a nép körében. Emellett a bölcsesség ajándékából is bőségesebben részesült, ennek köszönhetően hirdette oly nagy erővel Isten igéjét, hogy a zsinagóga hívei, akik „ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.”

Lukács az Egyház története szempontjából látja fontosnak István szerepét, mert az ő halála vezeti be az Egyház elszakadását a jeruzsálemi Templomtól és a zsidóságtól. István személyében és küldetésében világosan láthatóvá válik a lelkek szétválása, hasonlóan ahhoz, ami Jézus körül lejátszódott. Nem véletlenül válik a tanítvány életének vége is hasonlóvá Mesteréhez.

Miként Jézust, Istvánt is a főtanács elé állították - mert rövid időre (Kr.u. 42-ben) gazdátlan volt a helytartói hatalom, ami kapóra jött a tömegszenvedélynek - és ez a jogi hatóság folytatta le a pert. Ugyanazokkal a vádakkal léptek föl ellene, mint Jézus ellen: hamis tanúkat béreltek fel, hogy állítsák: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél!” (ApCsel 6,11-13).

Istvánon beteljesedik Krisztus ígérete: ,,Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és a hatalmasságok elé hurcolnak titeket, ne gondolkodjatok rajta, hogyan védekezzetek és mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít benneteket rá, hogy mit kell mondanotok” (Lk 12,11-12).

Ezért tudja István is, hogy mit kell mondania. Áttekinti Izrael egész történetét, az üdvtörténetet, amelynek során Isten oly sokszor művelt csodákat a nép érdekében. Felsorolja Isten csodatetteit és a nép ellenkezését. Isten elküldi egyszülött Fiát, az Igazat, s a zsidók, mert keménynyakúak és körülmetéletlen a szívük, keresztre feszítették.

István tanúságtevő beszéde a villámok tüzes vonalaival rajzolja ki az üdvtörténetet Ábrahámtól Mózesig, majd Jézusig. A beszéd súlyos vádként hullott a vádlókra, amit azok meg is értettek, azért vicsorították rá a fogukat. István azonban kimondta az ítéletet: ,,Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint ott ül az Isten jobbján!” Igen, a Bírót látta, aki fölment a mennybe, és a saját szava szerint megtagadja azokat, akik megtagadják őt. Elvétetik tőlük az örömhír, s akik most köveket ragadnak, hogy Istvánt elhallgattassák, a végső ítélet előtt állnak.

István a halálával megpecsételte bátor tanúságtételét. Mesteréhez annyira hasonlóan hal meg, nem hiába kiáltja: „Úr Jézus, vedd magadhoz a lelkemet!” (7,59) István vére nem omlott hiába. Úgy tűnik, hogy ez volt a Saul megtéréséért kiontott vér. (Diós és Ijjas nyomán) 

István vértanúsága is egészen az Evangélium terjedésének szolgálatába állt. És ez minden szent életében így van: a személyük egészen eltűnik a szeretettel vállalt szolgálatuk mögött, amit a keresztény közösség, az emberek, a világ és az üdvtörténet javára végeznek.

A szenteknek nem a hatalom kell, hanem az Igazságon alapuló szeretetszolgálat. Maga Jézus is így fogta föl életét: „az Emberfia nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon és odaadja az életét.” (Mk 10,45) Jézusnak és a szenteknek a szeretete még a konyhalányig is elhatol. Így lesz Krisztus igazi tanítványa, szent az, aki szeretetben követi Krisztust. Ámen.

 

 

Hirdetés: 2025. december 28.

1. Szentcsalád vasárnapja, vasárnapi miserendet tartunk. E napi adománygyűjtés a Főegyházmegyei Családpasztoráció javára történik. A 12:30-as szentmisén köszöntjük a 25. és 50. éves jubiláns házaspárokat. Ennek keretében a házassági ígéreteket megújítják. - Az aprószentek ünnepe elmarad, engesztelő nap van az abortuszban megölt gyermekekért.

2. December 31-én, szerdán Szent Szilveszter pápa napján 18 órakor hálaadó szentmise és évvégi beszámoló. Éjfél előtt és után félórás szentségimádás.

3. Új Év, Szűz Mária, Isten Anyja főünnepén 4 szentmisét tartunk: 9:30., 11., 12:30 és 18 órakor.

4. A házszentelést január 2-án, pénteken kezdjük fél 9 órakor. A beosztás az Egyházközségi Apostol 3. oldalán található, valamint a Hirdetőtáblán. A pótházszentelést január 7 és 9 között tartunk, az előzetes bejelentkezés alapján.

5. A csengettyűsök, vidimuszok beosztását január 1-jén az esti szentmisét követően tartjuk.

6. A Krisztus világa decemberi számát ajánljuk híveinknek. A tartalomból: Az örömhír: Isten elküldte a Fiát. – Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk? - Msgr. Tamás József püspök elmélkedése. – Dilexi te - Szerettelek téged, bemutatták XIV. Leó pápa első apostoli buzdítását, aminek témája a szegények iránti szolgálat. – Út a felnőttség felé - tiniknek szóló 10. rész: Mi a hit? –

A boldogság forrásai - Hofher József jezsuita cikke végén a boldogság megteremtéséhez egy tízes listát fűz. – Wass Albert: Karácsonyi mese. Emőd Tamás: Karácsonyi ének - vers. – Virt László, Leó pápa első külföldi útjáról, valamint December hallatán Márton Áronra gondolok villanásai. – Szent Lúcia - élete és kérdések. – Derűs oldal: A skót származású sikeres hegedűművész így dicsekszik az apjának: – Képzelje apám, külföldön már 400 dollárt is kapok egy-egy föllépésért. Tudja mi az? Huronként 100 dollár! – Látod fiam, csak most sajnálom, hogy nem hárfázni taníttattalak! – Keresztrejtvény és Kozma László: Karácsonyi fohász c. versével zár a lap.

7. Akik 2026-ban akarnak házasságot kötni, kérjük hogy mielőbb jelentkezzenek a plébánián.

8. A Kegytárgybolt január 1-jén zárva lesz. Január 2-án és 3-án 9-13 óráig tart nyitva. Január 5-től 9-17 óráig tart nyitva. Az egyházi támogatás ott is befizethető.

A 2026. ÉVI HÁZSZENTELÉS BEOSZTÁSA

Január	Utcák szerint
2. Péntek	1.     Kossuth L. u. páros számú oldal. 2.     Kossuth L.  páratlan, Brassói út 5-7 szám. 3.     Nagy István u. 4.     Márton Áron u., O. Goga u. 5.     Gál Sándor u., Petőfi u., Tudor V. u., Miron Cristea u., Akarat u., Puskaporos u., Dr. Dénes László u., Mikó u., Bérc u., 6.   Szabadság tér.
3. Szombat	1.    Nagyrét u. 2.    Temesvári sugárút Fogászattól (torony blokkok délután). 3.    Temesvári sugárút 53-as tömbházától (45 - 65-ig). 4.    Decemberi forradalom u. (torony blokkok délután). 5.    Nagyrét u. 18-24, Temesvári 53-57 6.    Brassói út sorházak, Ifjúság u., Gólya u., Zöld Péter u., Gábor Áron u., Bolyai u., Hóvirág u.
4.    Vasárnap	1. Hargita u. páros tömbházak 2.  Hargita u. sorházak, garzonok, Búza, Levendula, Olt, Sas u., Remény u. 3. Fűzfa u. 1-11 számig. 4.  Hargita u. páratlan tömbházak, Akác, Gyár, Baromtér és Vadász utca délután  5.  Szécseny 1 csoport 6. Szécseny 2 csoport
5. Hétfő	1.  Brassói út 9, Sadoveanu u., Bălcescu u.  2. Testvériség páros 3. Szász Endre u., Hősök u. 4. Vártér, Testvériség u. páratlan, Mailáth G. K. tér, Körösi Cs. S. u. 5. Piac u., Eminescu u. 6. Mérleg u., Villanytelep u.
6. Kedd Vízkereszt	1. Szív u. páros. 2. Szív u. páratlan. 3. Jégpálya u. páros. 4. Jégpálya u. páratlan. 5. Vörösmarty u., Fürdő u. bal oldalt a Tavasz utcáig és Tavasz u. 6. Fürdő u. jobb oldalt, majd a Tavasz u.-tól, Hajnal u., Halász u.

 

Karácsony ünnepi mise 2025

Márai Sándor Füveskönyvében írja: „Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.” Amikor testben és lélekben készültünk az ünnepre, azért tettük, hogy át tudjuk élni karácsony titkát: közénk jött az Isten, és velünk van az Isten. - Hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait, bánjuk meg bűneinket.

Leszállt az ég dicső királya

    Szent karácsony napján az Úr angyalához hasonlóan nagy örömet hirdetünk: „Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” Minden családban nagy öröm, amikor gyermek születik. A legszebb, legnemesebb emberi öröm a világon, egy új élet. Csak Jézus Krisztusban nem akármilyen gyermek született, hanem az Isten Fia jött a világra.

    Szent János ezt írja: „Az Ige testté lett és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be…” Olyan kincset hozott, ami felülmúl mindent e világon. „Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.”

    1. Jézus Krisztus megszületett, a kegyelem lett az osztályrészünk. (Jn 1,1-18) Ezt jól szemlélteti, egy igaz történet, melynek nyomát fellelhetjük nemcsak a magyar, osztrák és német irodalomban, de a zenében, a színháztörténetben és a délszláv népek kultúrájában.

    A török hódoltság idején nemcsak a nagy váraknak volt jelentősége, sőt a kis váraknak – tarisznyaváraknak, fiókváraknak, őrházaknak, őrhelyeknek – szintén kijutott a védelemből. Ezekből ugyanis a magyarok kirohantak és lecsaptak az ott portyázó törökre. Ilyen törökverő és rabsága révén is ismertté vált férfiú, Szapáry Péter. Tehetséges politikus, katona és gazdálkodó volt, hasonlatosan felmenőihez. Portyázó embereivel 1652-től a Duna-mente fontos hadiútján rendszeresen rajtaütött a vonuló török csapatokon. A budai pasa haragját hamar magára vonta, mint ádáz törökverő. Öt év telt el és 1657. június 28-án Szapáry Péter a Vértes hegység szélénél található Csákvárnál a kegyetlen Hamzsa bég fogságába esett. Ezt követően a bég négy éven át kegyetlenül gyötörte, igába fogta Szapáryt. Szabó Lőrinc, Az irkafedél c. versében állított emléket Szapárynak.

    A meggyötört Szapáryt barátja, Batthyány Ádám váltotta ki pénzzel  és a szultán futáraért. Szapáry kiszabadulása után átvette testvérei javainak kezelését, a pozsonyi országgyűlés küldöttévé választották, majd alországbíró lett. Buda 1686-os ostroma előtt újra elővette régi kardját: még egyszer visszatért benne a hős, s lelkesen küzdött az oszmánokkal Buda alatt. Az utolsó csatában esett magyar fogságba Hamzsa bég, a régi ellenfél, akit személyesen az európai csapatok főparancsnoka, Lotharingiai Károly engedett át Szapárunak. A szétlőtt Budavár utcáit rótta Szapáry és azon tűnődött, hogyan is találkozzon egykori kínzójával. Ez idő elég volt ahhoz, hogy egy jól értesült szolga megvigye Hamzsa bégnek a hírt, aki félve a bosszútól a nála levő lassú mérget bevette. A börtönben lett nyilvánvaló Szapáry lelki nagysága, amikor kijelentette: az igazságtalanságot nem teszi jóvá a bosszú. A magyar főúr megkegyelmezett Hamzsa bégnek és szabadon engedte. Ezt a török nem akarta elfogadni. Mikor rájött tévedésére és megismerte a magyar vitéz jellemét, a legenda szerint Krisztus nevével az ajkán távozott a túlvilágra.
- Kérdezhetné valaki: mi köze ennek a történetnek karácsony ünnepéhez? Nagyon sok.

    2. Isten régen megüzente Izajás próféta által, hogy megszabadítja népét és megváltja. (Iz 52,7–10) Jézus születése előtt az emberiség a tévedések, a bűn, a gonosz hatalma alatt nyögött és bezárult előtte a mennyek országa. Hiába éltek az előtt is igaz, jó emberek, mert nem tudták megnyitni a bezárult Édent. Az ördög rabságában élő emberiségnek mégis királya maradt Isten, gondoskodott és vigasztalt, hogy Fia által mindent újjáteremt. Akkor elkezdődik az öröm korszaka, mert Istenünk megszabadít a bűntől. Minden nemzet, a föld minden határa meglátja, hogy Istenünk szabadulást szerez.

Szapáry, Jézus tanítványaként megszabadult a gyűlölet és a bosszúállás bűnétől, ellenségének megbocsátott és rabjának visszaadta a szabadságát. A Jézus hozta szeretet legyőzte a bűnt. 

Pilinszky János így tett hitet a szeretetről: „A világ rideg ok-okozati zónáját reálisan egyedül a szeretet haladja meg. Egyedül a szeretet számára indokolt maga a lét, egy konkrét ember élete. Semmiféle filozófia nem tudja megindokolni egy konkrét ember konkrét jelenlétének az értelmét. Ez egyedül a szeretet számára indokolt.” (2024 nyarán a Brassói úton gyorshajtásért állított meg a rendőr. Mit csináljak? – Írjon egy Figyelmeztetőt. - És azt írt. Megköszöntem és az eredmény, hogy imádkoztam ezekért a rendőrökért.)

3. Isten Fia által szólt hozzánk és megváltott minket a bűntől. (Zsid 1,1–6) A Zsidókhoz írt levél ezzel indul, hogy Isten a mindenség örököse által, Fia által beszélt hozzánk. Megalázkodott, hogy megváltson minket, megadta minden megbánt bűnünk bocsánatát és Isten kegyelmét, megnyitotta előttünk az örök élet kapuját, hogy meglássuk az Istent. Megváltott minket, helyet foglalt az Atya jobbján, aki őt a mindenség örökösévé tette. Ezért Isten minden angyala leborulva imádja őt. Mindez értünk történt, hogy igazi emberré válhassunk. 

    Nagy problémánk ma, hogy az isteniből alig látunk valamicskét is a világunkban. A kérdés nem új. Évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Az egykori rabbi válaszálnál alig találunk jobbat. Ez a rabbi tanítványa kérdésére válaszolt, aki így gondolkodott: Régen voltak emberek, akik Isten színről színre látták. Miért nincsenek ma ilyen emberek? A rabbi válasza igen rövid volt: Mert ma senki sem képes olyan mélyen meghajolni!

Korunk embere talán semmitől sem irtózik jobban, mint a meghajlástól Nem akar meghajolni sem Isten, sem ember előtt, mert nem hiszi, hogy a valóságos Isten valóságos emberré lett. Ma karácsony arra szólít, hogy próbáljunk meg újra és újra emberré lenni, hogy mélyen meghajlunk és így magunkba tekintünk. Akkor meglátjuk magunkban a véges és tehetetlen teremtményt, megválaszolatlan kérdéseinket és kínzó gondjainkat. Felfedezhetjük Istent, aki sorsunkat Jézus Krisztusban saját magáévá tette, aki az Egyháza kezébe adta az Istennek tetsző élet kulcsát, a szentségeket.

    Megadta a kegyelmet, hogy szentekké legyünk, és Isten országának örökösei. Megtanított arra, hogy földi életünk, nem a siralomvölgye, hanem az örök élet várócsarnoka. Akik hittel szívükbe fogadják Őt, azok egyesülnek vele és Isten gyermekeivé válnak, s így örökölik az isteni életet. Az Isten-ember személye a világ világossága, a legértékesebb karácsonyi ajándék. Szent János evangélista ezt írta le tudós stílusban.

4. Vajon mit adjunk mi, a mi Urunkak, Jézusnak? - Ádvent folyamán nagyon sokan ezt tettük, átadtuk életük törött cserepeit Jézusnak, hogy ami elégtelen volt, ami összetört, ami bűn volt, attól megszabadítson. Akik elmulasztották, ők is igyekezzenek bánatunktól kísérve bűneinket Jézusnak átadni, hogy szívüket megtöltse isteni szeretetével. Azért született közénk és ezért maradt közöttünk az Egyházban, az igéjében és az Oltáriszentségben, hogy istenfiúi életével, amit megszentelő kegyelemnek mondunk, szent életet éljünk és az Ő országának örökösei, dicsőségének részesei legyünk. Ámen.

 

 

Karácsony - Szenteste 2025

Az utcák fényfűzérei a betlehemi puszta világraszóló eseményére emlékeztetnek, hogy 2025 évvel ezelőtt megszületett Jézus, az emberiség Megváltója. Születésének ünnepe azóta lázban tartja az emberiség többségét. Karácsonykor csillognak az emberi szemek és egymást örömmel köszöntik az emberek. Fényárban úsznak a templomok és a krisztushívők ajkáról magasan száll az ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Mindez azért van, mert egykor történelmünk egén eltörölhetetlenül felragyogott az üdvözítő név: Jézus. Ő kisbabaként jött közénk, mint bárki emberfia, akit édesanyja polyába takart, jászolba fektetett. Ő a békesség szerzője, a mennyei Atya ajándéka. Ezzel jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem a gazdagság, a hatalom vagy pillanatnyi dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem a nekünk ajándékozott békéje és szeretete. Az ádventi időben készültünk a karácsonyra, és most templomunkban elkezdődött karácsonyi ünnepünk méltó legyen Jézushoz, mi is legyünk kis fényforrások. Bánjuk meg bűneinket és fogadjuk szívünkbe Jézust.

                Karácsony Isten szívéről beszél

A jászol közelében valahogy más embereknek érezzük magunkat. Tapasztaljuk és átéljük, hogy bennünk él a négy alapérték: az igazság, a jóság, a szépség és a szentség utáni vágy. És ez nem hangulat csupán, hanem valóság, Jézusban istengyermekek lettünk. Kararácsonykor azért lett emberré az Isten Fia, hogy mi Isten gyermekei lehessünk, és részesüljünk Isten életében. Egy indiai vándorpredikátor története, hogymiért lett Isten Fia emberré - évekkel ezelőtt megragadta szívemet, és az elmúlt napokban elolvastam a hithirdető életrajzát, ami mégjobban Jézushoz kötött. Ő Sabdu Sundar Singh (1889–1929).

Sundar 1889. szeptember 3.-án született Rampurban, Patiala államban, Pandsab földjén. Atyja gazdag földbirtokos volt ott, Sundar a legfiatalabb gyermeke. Bátyái régen befolyásos pozíciókat töltenek be India hadseregében vagy állami szolgálatában. A pogány sikh tulajdonképpeni hivatása a katonáskodás. Az angol hadsereg legjobb indiai ezredeit belőlük alkották. Egyrészt támogatták az angol hatalmat, másrészt fenntartják saját örökölt elsőbbségüket Elő-Indiában. Sundar első vallásoktatása alapos és kiadós pogány hittan volt. Elsősorban a szikh-biblia, a Granth. Nemsokára égő kíváncsisággal kutatott a hinduk többi szentkönyveiben is. A sikh fiú a mohamedánok koránját is elővette az összehasonlítás kedvéért, de békességet nem talált. Még megértő anyja sem segíthette tovább annál a pontnál, ameddig ő eljutott. A lélek éhsége már feltámadt benne, amikor apja a helybéli missziói iskolába adta. Itt kötelező volt a vallásoktatás és az iskolai áhítat. Sikh büszkesége és pogány buzgósága felébredt: „Minek olvassam a Bibliát? Én sikh vagyok.” Az újszövetségi Szentírást összetépte és elégette.

Ugyanazzal a buzgósággal, mellyel ellenállt az evangéliumnak, egy jóga iskolába ment és bele vetette magát a jóga gyakorlatokba, melynek segítségével egészen független akart lenni a testétől. Ezek a gyakorlatok idegeit is megtámadták s egészsége nagyon leromlott. Ekkor édesapja visszavitte a missziós iskolába. A büszke sikhnek nem ment, hogy kicsinnyé, alázatosnak kell lenni. Viszont az élet kérdései  között gyötrődött. Egy alkalommal megvillant előtte, talán a keresztények könyvében van a békesség igazgyöngye elrejtve, az a békesség, melyről édesanyja beszélt neki. Balzsamként hatottak sebzett szívére Jézus igéi: „Gyertek ide hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve és én felüdítlek titeket.” (Mt 11,28) Ezek a szavak belemarkoltak lelkébe, majd Jézus kereszthalálának története egészen rabul ejtette gondolatait. És János evangéliuma nála sem tévesztette el hatását lelkébe. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Ekkor kételyei kínozták: - Vajon nekem is szól ez? Én is azok közé tartozok-e, akiket Isten szeret? - Tudni még nem tudta és hinni még nem hihette. - Hát örökké fognak kínozni a kételyeim? Vagy vessek véget ennek erőszakkal? - Elhatározta, hogyha ezen az éjszakán nem találja meg lelke békességét, a szürkületben a sínekre dobja magát a vonat elé. A pogány nem látott ebben semmi bűnt. Megfürdött, azután szobájába ment az Újszövetséggel, olvasta és imádkozott. Vívódva, Istenhez kiáltva térdelt a földön. S ekkor, éppen, mikor derengeni kezdett odakinn a hajnal, egy világos felhő töltötte be a helyet s benne ott tündöklött a töviskoronás Jézus Krisztus alakja. Hallotta, hogy a jelenés hindusztáni nyelven így szól hozzá: „Miért üldözöl engem? (ApCsel 9,4), Gondold meg, hogy a kereszten odaadtam érted az életemet.” Ennek az arcnak isteni szeretettel és irgalommal teljes tekintete minden ellenségeskedését örökre semmivé tette. Benső erővel vette birtokába a lelkét az a bizonyosság, hogy bűnbocsánatot nyert és Jézus elfogadta őt. Ebben a pillanatban szívébe sugárzott az a nagy békesség, amit olyan régen keresett. A kert alatt elrobogott a gyorsvonat.

    Mikor térdeiről felemelkedett, a látás eltűnt, azonban Krisztus és az Ő üdvössége megmaradt benne. Túláradó szívvel felkereste az édesapját, hogy megmondja neki, hogy kereszténnyé lett. Apja nem tudta elhinni, hogy fia komolyan beszél. De a dolgon már nem lehetett változtatni. Sundar a Mesterére talált. Ez 1903-ban történt, amikor még csak tizennégy éves volt. Még nem űzték ki a szülői házból. Az indiai törvény szerint ez csak akkor következhet be, amikor betölti a 16. életévét és felveszi az életközösséget a keresztyénekkel és végleg szakít a pogánysággal. Az övéi iránt érzett szeretete forró és tiszta volt akkor is, ha ők nem értették meg őt. Hiszen ő nem akarta elhagyni őket. De nem tehetett mást, minthogy hű maradt Krisztushoz, aki kiválasztotta és elhívta. Komolyan vette a Mester felhívását: „Aki jobban kedveli apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,37). Megkeresztelkedése előtt elbúcsúzott családjától, és nagybátyja – a keresztények iránti gyűlöletből halálos mérget tett ételébe. Mikor eltávozott, útközben  beteg lett, egy ismerőséhez ment be, de életben maradt. 1905. október 6-án, 16 éves korában az anglikán kápolnában megkeresztelkedett. Megkeresztelése után harminchárom nappal felöltötte azt a sáfránysárga ruhát, melyet egész Indiában a zarándokok viselnek megkülönböztetésül. Könyveit, s amije még volt, hamar szétosztotta. Attól kezdve mezítláb, pénz és táska nélkül kezdte meg keresztyén zarándokútját. Sadhu Sundar Singh, akinek Jézus megjelent keresztény vándorprédikátorként járta az országot. Elment Láhszába, ahol a buddhisták a halálkútba dobták. A halálkút fedelét lelakatolták és azt az egyetlen kulcsot a tibeti láma derekán hordta. Sundar a csontok és a bomló testek között, törött karral Jézushoz imádkozott, és egyszer mennyei fény árasztotta el, és félkézzel a leereszkedő kötélbe kapaszkodott. Felhúzták, de nem látott senkit a halálkútnál. Ekkor elment a piacra és hirdette Krisztust. Jelentették a lámának, akinél a halálkút kulcsa volt, maga elé hozatta Sundart. A láma felismerte, hogy olyan nagy hatalommal áll szemben, akivel nem tud ellekezni, ezért távozásra kérte Sundart. Ez a hithirdető 1929-ben 40 évesen elindult Tibetbe, és nyomtalanul eltűnt. Ő mondta el az alábbi történetet.

Egy királynak nagyon művelt minisztere, aki megtért, az ország népe előtt bátran megvallotta, hogy hisz Jézus Krisztusban, aki azért jött a világba, hogy megmentsen bennünket a bűntől és a haláltól.

A király azonban ezt nem értette. Okoskodva megkérdezte: „Ha valamit akarok, akkor parancsot adok szolgáimnak, és ez elegendő. Miért kell Istennek, a Királyok királyának személyesen eljönnie e világra?” A király el akarta bocsátani kereszténnyé lett miniszterét. De mivel nagyon tisztelte, megígérte, hogy megkegyelmez neki, ha kérdésére meg tud válaszolni.

A miniszter 24 órát kért és azt ígérte, hogy meg lesz a válasza. A király rábólintott. A miniszter magához hívatott egy ügyes fafaragó mestert. Megbízta azzal, hogy gyorsan készítsen egy bábut, de ügyeljen arra, hogy pontosan olyan ruhába öltöztesse, mint amilyenbe a kétéves királyfi jár. Másnap a király és kísérete sétahajózásra indult. A fafaragó a miniszter utasítására a bábut a folyóba dobta. A király abban a hitben, hogy a fia esett a vízbe, utána ugrott.

A miniszter erre megkérdezte, miért akarta a saját kezével kimenteni a fiát, hiszen egyetlen utasítására kimentették volna a szolgák?

„Mert az apai szív nem tehetett mást” – hangzott a felelt.

„Isten nem elégedett meg azzal, hogy csak üzenetet küldjön az embereknek – magyarázta a miniszter -, végtelen szeretete arra késztette, hogy megmentésünk végett személyesen jöjjön le a mennyből.” Eddig a történet.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen!” (Jn 3,16). „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Mindezt értünk emberekért tette Jézus, mert az isteni szív nem tehetett mást! Az Ige lett emberré és ő lett az Atya üzenete számunkra. Benne egészen tükröződik az Atya teremtő és üdvözítő terve. Ezért Krisztus világosság a világ számára. Akik hittel elfogadják őt, azok egyesülnek vele és Isten gyermekeivé válnak, s így öröklik az isteni életet is. „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk (Jn 1,1-18).

Testvéreim! Ilyen nagy szeretet láttán, senki kétségbe nem eshet. Hitetlenségre senkinek nem lehet oka, mert Isten nagyon szeret minket. Ha sorsunk néha nem úgy alakul, ahogy azt mi szeretnék, egy pillanatra se veszítsük el a reményünket, mert dolgaink nélkül is szeret az Isten. Ha az életünk a szeretetlenségek miatt elviselhetetlennek tűnne, akkor is öröm töltsön el, hogy így is, szenvedve is, de mindig szeret az Isten, és megosztja velünk életét, hogy örök életünk legyen.