Basilica minor

       Az 1396. évi nikápolyi csatavesztést követően a török betörések Erdélybe rendszeressé kezdtek válni. Az első nagy pusztítás Csíkban 1421-ben következett be, amikor Murád vezetésével a török és tatár seregek a békeszerződést megszegve Brassót felégették, a Barcaságtól Háromszéken át Csíkig mindent feldúltak, akár csak Fogaras vidékén. A csíksomlyói pálos monostort (alapítása 1352 körül) ekkor elrontották és lakóit legyilkolták. Csak a Szálvátor remeteség élte túl a súlyos csapást. A pusztítást se Csíkban, se Háromszéken nem tudta kiheverni a szerzetesrend. Nem volt se kellő anyagi alapja, se szerzetesi állománya. Azután is megismétlődtek a török betörések. A legsúlyosabb 1432-ben történt, mikor a török és román csapatok a Szászföldön és a Székelyföldön is súlyos károkat okoztak emberéletben és anyagiakban egyaránt. 

      Hunyadi János erdélyi vajda és Újlaki Dénes pápai követ 1442-ben a csíki romos kolostort átadta az obszerváns ferenceseknek. Ehhez külön engedély se kellett. A ferenceseknek elegendő volt hat év arra, hogy a hívek támogatásával mindent újra építsenek és a hitélet további megerősítését szolgálják ott, „ahova a hívek roppant nagysokasága szokott összeseregleni ájtatoskodni, naponta is.” (IV. Jenő pápa, 1444) A ferences konvent segítségére Hunyadi 32 konfrátert nevezett ki, akiket mentesített mindenféle adó kötelezettség alól.
       A hitélet és középfokú oktatás 1448-ban elindult a csíki konventben. A nagy múltú kolostortemplomot fennállása 500. évfordulójára 1948. február 23-án XII. Pius pápa basilica minor méltóságra emelte örökre. Ezt a címet a mindenkori pápa adhatja meg és kiváltságokkal jár. Így teljes búcsú nyerhető a Kisbazilika meglátogatásával a templom felszentelésének napján, titulusának ünnepén (júl. 2.) Szent Péter és Pál apostolok ünnepén, a basilica minor cím megadásának évfordulóján (febr. 23.), a  helyi ordinárius által meghatározott napon, és egy tetszőleges napon, amelyet a látogató zarándok választhat ki magának.
       Február 23-án és máskor is látogassuk meg e szenthelyet, ahol a Szenttel találkozhatunk. Ahol a lélek békére lel.
A lélek békéjét csak Isten tudja megadni: ő bizalmat előlegez és újjáteremt, mert nagylelkűen szeret minket (Iz 43, 18-19. 21-22. 24b-25). Ez a teremtő szeretet új szabadulást és Isten dicsőségét adja. Jézus Krisztus lelki javakat és az üdvösséget hozta el (Mk 2,1-12). Ő az Egyház központja: megbocsátja bűneinket, meggyógyítja sebeinket és új lelkületet önt belénk. Az emberek elcsodálkoztak a bűn eltörlésének eme módja felett, dicsőítették Istent és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet soha!” 

Mi pedig nem csodálkozunk, hanem átéljük e csodát a bűnbocsánatban, mert Jézus Krisztusban „Isten valamennyi ígérete ’Igen’-né vált” (2 Kor 1,18-22).  Ő az Ámen, az Igen, sziklaszilárdságot is jelent. Amit mond, az megtartja; amit ígér, azt megadja. Ha befogadjuk, akkor a Szentlélek temploma vagyunk.

„Az Úr elküldött, hogy a bűn rabjainak szabad életet hirdessek.” Lk4,18.