A bíborosi kollégium dékánja, Angelo Sodano bíboros a 88. zsoltár
szavaival kezdte szentbeszédét a pro eligendo Pontifice szentmisén: „Az
Úr kegyelméről énekelek örökkön örökké.”
Ez a Péter apostol sírjánál felcsendülő ének Krisztus Szent Egyháza
történelmének fontos pillanatát idézi, elvezet bennünket annak
szemlélésére, aki mindenkor szeretettel őrködik egyháza felett,
támogatja zarándokútján a századokon át és élteti Szentlelkével.
A
bíboros dékán mindenekelőtt köszönetet mondott az Úrnak Péter apostol
265. utóda, a „szeretett és tisztelt” XVI. Benedek ragyogó pápaságáért
és mindenki nevében a hála szavait ismételte.
„Ma ugyanakkor azt
kérjük az Úrtól, hogy a bíboros atyák lelkipásztori gondoskodása által
adjon hamar Szent Egyházának egy másik Jó Pásztort – mondta a bíboros
dékán. Bizonyos, hogy ebben a pillanatban támaszunk az a hit, hogy
Krisztus ígérete szerint az egyház csorbíthatatlan. Jézus ugyanis ezt
mondta Péternek: „Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat és a
pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18).
A bíboros a
szentmisén elhangzott olvasmányokról elmélkedve arról az üzenetről
beszélt, amelyet Krisztus Péterre és utódaira bízott, nevezetesen arról,
hogy legyen a szeretet és az egység hírnöke.
Az első olvasmány
Izajás könyvének egy híres messiási jövendöléséről szól, amelyet a
Vigasztalások Könyvének neveznek (Iz. 40-66). A jövendölés Izrael
babiloni fogságban szenvedő népének szól. Isten azt hirdeti számukra,
hogy elküldi a Messiást, aki ezt mondhatja: „Az Úr lelke nyugszik
rajtam… Aki elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást
hirdessek a foglyoknak, szabadságot a börtönök lakóinak és hirdessem az
Úr kegyelmének esztendejét” (Iz. 61, 1-3). Ez a jövendölés Jézusban
teljesedett be, aki azért jött el a világba, hogy jelenvalóvá tegye az
Atya emberek iránti szeretetét. Erre a szeretetre különösen akkor
figyelünk fel, amikor kapcsolatba lép a szenvedéssel, az
igazságtalansággal, a szegénységgel, az ember fizikai és morális
esendőségével. Sodano bíboros homíliájában itt II. János Pál Dives in
misericordia enciklikájának szavaira utalt, miszerint a szeretet
megnyilvánulását a bibliai nyelvezetben kegyelemnek hívják.
A
kegyelem küldetését Krisztus az Egyház pásztoraira bízta. Ez a küldetés
elkötelezettség minden pap és püspök és főként Róma püspöke, az
egyetemes pásztor számára. Jézus ezt a küldetést bízta Péterre:
„Legeltesd juhaimat” (Jn 21,15). Valóban a szeretet ösztökéli az Egyház
pásztorait, hogy minden idők emberei javára teljesítsék küldetésüket. Ez
vonatkozik a közvetlen karitatív szolgálatra és a magasabb rendű
szolgálatra, azaz arra, hogy felajánlják az embereknek az evangélium
világosságát és a kegyelem erejét. XVI. Benedek nagyböjti üzenetében
írta: „Emlékezzünk arra, hogy a szeretet legnagyobb tette az
evangelizálás, azaz az Ige szolgálata.” Sodano bíboros idézte még VI.
Pál pápa Populorum progressio enciklikájának szavait: „Krisztus
hirdetése a fejlődés első és legfőbb tényezője.”
A pro eligendo
Pontifice szentmisén a második olvasmányt az Efezusiakhoz írt levélből
választották. Pál apostol ezt a levelet itt Rómában írta első fogsága
idején. Ebben a emelkedett levelében Szent Pál megvilágítja Krisztus és
az Egyház misztériumát. Az első rész inkább a tanbeli jellegű, a második
rész lelkipásztori hangvételű. Ebben a szentmisén is elhangzott részben
Pál apostol az egyetértésre buzdít. „Viseljétek el egymást szeretettel.
Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki
egységet (Ef 4, 3). Az apostol megmagyarázza azt is, hogy az egység az
adományok különbözőségében valósul meg, a Krisztustól ajándékba kapott
kegyelmek szerint. Ez a különbözőség Krisztus egyetlen teste építését
szolgálja. Krisztus Misztikus Teste egységéért küldte el Szentlelkét és
ugyanakkor elrendelte, hogy az apostolok között Péter legyen az első,
mint az egyház egységének látható alapja. Szent Pál arra is tanít
bennünket, hogy az Egyház egységének megvalósításához szükség van
„minden tag arányos együttműködésére” (Ef 4,16).
Angelo Sodano, a
bíborosi testület dékánja szentbeszéde befejező részét a mindenkori
pápa küldetésének szentelte. Az elhangzott evangéliumi szakasz az utolsó
vacsorát idézi fel, amikor az Úr Jézus ezt mondta apostolainak: „Ez az
én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket”
(Jn 15,12). A szeretet sürget bennünket arra, hogy életünket felajánljuk
testvéreinkért. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki
életét adja barátaiért” (Jn 15,12). Minden egyes Jó Pásztor alapvető
magatartása tehát az, hogy életét adja juhaiért. Ez elsősorban Péter
utódára, az egyetemes Egyház pásztorára vonatkozik. Minél magasabb és
egyetemesebb a lelkipásztori hivatal, annál nagyobbnak kell lennie a
Pásztor szeretetének. Ezért Péter minden utódának szívében felhangzottak
az Isteni Mester szavai, melyeket egykor az egyszerű galileai halászhoz
intézett: „Diligis me plus his? Jobban szeretsz, mint ezek? …Legeltesd
bárányaimat” (Jn 21, 15).
Az Egyház és az egész emberiség iránti
szolgáló szeretet nyomában az utóbbi pápák számtalan áldásos
kezdeményezést valósítottak meg a népek, a nemzetközi közösség iránt,
elősegítve a béke és az igazságosság ügyét. Imádkozzunk, hogy a leendő
pápa is folytatni tudja világszinten ezt a folytonos tevékenységet. Ez a
szeretetből fakadó szolgálat hozzátartozik az Egyház belső
természetéhez. Erre emlékeztetett XVI. Benedek pápa amikor ezt írta: „A
szeretetszolgálat is alapító dimenziója az Egyház küldetésének és
lényének visszavonhatatlan kifejeződése” (Intima Ecclesia natura Motu
proprio, 2012. november 11). A szeretetből forrásozó küldetés az Egyház
sajátossága és különös módon a római Egyházé, amely Antióchiai Szent
Ignác szép szavaival „praesidet caritati”, elöljár a szeretetben.
A
Bíborosi Kollégium dékánja ezekkel a szavakkal zárta le homíliáját a
pro eligendo Pontifice – a pápaválasztásért bemutatott szentmisén:
„Kedves Testvérek, imádkozzunk, hogy az Úr olyan pápát adjon nekünk, aki
odaadó szívvel végzi nemes küldetését. Ezt kérjük a Legszentebb Szűz
Mária, az Apostolok Királynéja, minden vértanú és szent közbenjárására,
akik századokon át dicsőséget szereztek Róma egyházának. Ámen.
VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése