Nagycsütörtök - Ő lát engem

Nagycsütörtök este az Eucharisztia szerzését, Jézus új és örök, felbonthatatlan szeretetszövetségét ünnepeljük. Az apostolok az Úr Jézus halottaiból való feltámadása után visszatekintve érezték át ennek az estének és történéseinek egyedülálló voltát. Így vagyunk most mi is, földi zarándokok, hogy Istennek ezt a gyöngéd szeretetét, ezt a szent misztériumot, ahogyan nekünk adja magát, szóval kifejezni nem nagyon tudjuk, csak megsejteni engedi az Úr annak, aki helyes lelkülettel ünnepli e közösségteremtő szentséget. A Jézust szerető lelkek felismerik Urunkat e szentségben, aki belülről tanítja és vezeti választottjait. Isten szolgája Prohászka Ottokár püspök idézi az Élet igéiben Bona kardinálist: „Quid possunt docere libri, quod Deus praesens melior non doceat!” Mit taníthatnak a könyvek, amit a jelenlévő Isten jobban nem taníthatna. Ez a felismerés a hit ajándéka. 
A franciaországi Ars faluban, a gyümölcsösök közé rejtőzködő községben élt Vianney Szent János plébános. Egy alkalommal meglátott a templom előtt egy földművest, aki mindig beszokott oda térni rövid imádságra. A szerszámot a az ajtóhoz támasztotta s néha tovább is időzött bent. Ez nagyon tetszett a plébánosnak. egyet azonban nem értett. Még sohasem látta, hogy ez az ember imádság közben az ajkait mozgatta volna. - "Barátom, mondja csak, mit szokott mondani az Üdvözítőnek, ha annyi ideig előtte térdel mindennap, sőt napjában többször is?" - kérdezte tőle.
-  "Nem mondok neki semmit - felelte -, csak nézem őt és Ő néz engem."