Így megkötözve és benned felállítva

Paul Claudel (1868-1955) francia katolikus költő, drámaíró, diplomata a „Selyemcipő” bevezető jelenetében a hívő szituációját hatalmas és meggyőző látomásban varázsolja elénk. Egy jezsuita hittérítő, a hős Rodrigonak, a világpolgárnak, az Isten és világ között bolyongó, kósza kalandornak testvére, mint hajótörött jelenik meg. Hajóját kalózok süllyesztették el, őt magát az elsüllyedt hajó egyik gerendájához kötözték, most így hányódik egy darab fán az óceán háborgó vize fölött. A dráma az élettől búcsúzó ember utolsó imájával kezdődik: „Köszönöm, Uram, hogy így megkötöztél. Ismételten megtörtént, hogy parancsaidat fárasztónak éreztem, és törvényeddel szemben akaratom tétova és gyönge volt. De most nem is lehetnék szorosabban hozzád kötözve, mint ahogy vagyok, sorra vehetem tagjaimat: mégoly kevéssé sem tudnának eltávolodni tőled, egyetlen egy sem. És így valóban keresztedhez vagyok szegezve, a kereszt azonban, amelyen függök, nincsen hozzáerősítve semmihez. Csak hányódik a tengeren.” 

Kereszthez szegezve – a tenger színén lebegő keresztet pedig nem tartja semmi. A mai hívő szituációját aligha lehetne mélyebben és hűségesebben leírni. Úgy tűnik, hogy csak egy, a semmi fölött imbolygó gerenda tartja fenn, úgy látszik, meg vannak számolva percei az elmerülésig. Csak egy bizonytalan fadarab köti őt Istenhez, mégis; elválaszthatatlanul tartja, és végül tudnia kell, hogy ez a fa erősebb, mint az alatta örvénylő semmi, – bár ez a semmi az, mely Isten félelmes hatalmát és erejét jelképezi. (Joseph Ratzinger, Bevezetés a keresztény hitbe) 

Számunkra ez a gerenda nem akármilyen fa, hanem Krisztusnak a megváltó keresztfája, illetve boldogságunkat hirdető evangéliuma. A keresztfa adhat reményt ebben a boldogtalanul szorongó világnak.  

„A Golgota keresztje nem szabadíthat meg a gonosztól, csak, ha benned van felállítva” - tanítja Angelus Silesius (Johannes Scheffler 1624-1677) német minorita szerzetes, katolikus költő és misztikus teológus, a barokk katolikus líra mestere.