Krisztus nem diplomata

Ferenc pápa és a diplomaták

A diplomácia az államok nemzetközi kapcsolatainak ápolására irányuló szervezett tevékenység. Fő céljai földiek: hivatalos kapcsolatok fenntartása más államokkal; az állam és polgárai érdekeinek képviselete, védelme; információszerzés; a saját országról szóló ismeretek terjesztése. Az ókori Görögországban rakták le a nemzetközi jog alapjait. Ez a tevékenység a középkor végéig legtöbbször követjárás volt. Az első hivatásos diplomatákat a Bizánci Birodalomban alkalmazták a 12. századtól. Európában  az állandó jellegű diplomáciai képviseletek, a középkor végén alakultak ki, ebben vezető szerepe a Pápai Államnak volt. A modern diplomáciai tevékenység alapjait, elveit, formáit, módszereit, jogi kereteit az 1815-ös bécsi kongresszus fektette le. A II. világháború után az új történelmi viszonyoknak megfelelő jogi alapokat a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi egyezmény rögzítette. A 20. század végén egyre inkább előtérbe kerül a felső szintű diplomácia, amelyben az államok első számú vezetői – az új kommunikációs lehetőségeket felhasználva – közvetlenül tárgyalnak egymással. A kétoldalú, bilaterális diplomáciai kapcsolatok mellett egyre fontosabb a multilaterális diplomácia, a nemzetközi szervezetekben végzett tevékenység. Így cselekedett a román államfő is január 16-án Brüsszelben, ahol Románia schengeni csatlakozását sürgette. 20-án már Jeruzsálemben így nyilatkozott: „Az izraeli román közösség egyik legfontosabb ügye természetesen a kommunista román vezetés által államosított ingatlanjaik kérdése. Hiszek benne, hogy tíz éven belül minden jogosult hozzájut méltányos földbeli vagy pénzbeli kárpótlásához” - ígérte Băsescu. Különös, hogy 23 év alatt az itthoni visszaszolgáltatás még zötyög. Az államfők érdekből az államfőket szokták meglátogatni. Ez diplomácia. 

Isten gyakorlatában nem így van. Ő az utolsó embert is boldogítani akarja, akár csak az előkelőt. Jézus megtestesülése óta a „lét alázatát” éli dicsőséges eljöveteléig, hogy az Atya szeretetét minél jobban megéreztesse. Valóra váltja az Atya ígéretét: fényt gyújt azoknak, akik sötétben vannak (Iz 8, 23b – 9, 3). Ezért nem zavarta sem működésének színtere, sem az egyes emberek magatartása, mert tudta, hogy ő fogja kiteljesíteni Isten országát, amely Keresztelő Jánossal elkezdődött (Mt 4, 12-23). A kegyelmet megkaptuk a keresztséggel, ezért Jézus elvárja, hogy az Atya gyermekeihez illően éljünk (1 Kor 1, 10-13. 17). Vagyis egyetértésben éljünk, és ugyanazt a lelkületet ápoljuk, ami Jézus Krisztusban volt, és tőle várjuk a kegyelmet, s nem az emberektől. Csak így lehetünk egyenként és közösen Krisztus világossága a halál árnyékában sodródó világnak. Ferenc pápa szavaival kifejezve: „Ha Krisztus az életünk középpontja, akkor Ő jelen van mindabban, amit teszünk”.

„Meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.” Mt 4,23