2014. 01. 08.

Jézust hallgassuk, ne a hamis prófétákat


A keresztény tud őrködni szíve felett és meg tudja különböztetni, hogy mi származik Istentől és mi a hamis prófétáktól – fejtette ki Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában. Január 7-én, kedden reggel Ferenc pápa a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén ismételten leszögezte, hogy Jézus útja a szolgálat és az alázat útja. Ezt kell követnie minden kereszténynek.

„Maradjatok az Úrban” – Ferenc pápa János apostol buzdításából indult ki homíliájában. Ez olyan életre szóló tanács, amelyet János szüntelenül hangoztat. Annak a kereszténynek, aki az Úrban akar maradni, tudnia kell, hogy mi történik saját szívében – ez az egyik magatartásforma, amelyet János apostol megjelöl. Ezért ne higgyünk minden léleknek, hanem tegyük őket próbára. Szükség van a jó és a rossz szellemek közötti megkülönböztetésre.

Fel kell ismernünk, hogy a kérdéses dolog hatására az Úrral maradunk-e, vagy eltávolodunk tőle. Szívünkben mindig vannak vágyak, kívánságok, gondolatok. De fel kell tennünk a kérdést: ezek az Úrtól vannak-e, vagy vannak közöttük olyanok, amelyek eltávolítanak az Úrtól? János apostol ekkor arra buzdít bennünket, hogy tegyük próbára azt, amit gondolunk, és amit kívánunk. Ha ez az Úr vonalát követi, akkor jó, de ha nem…

Tegyétek próbára, vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy megértsétek, valóban Istentől jönnek-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban (vö. 1 Jn 4,1). Próféták vagy próféciák, vagy javaslatok: Én ezt szeretném csinálni! De ez nem vezet el téged az Úrhoz, hanem eltávolít Tőle. Ezért szükséges, hogy éberek legyünk. A keresztény olyan férfi vagy olyan nő, aki tud éberen őrködni szívén. Nagyon sokszor szívünkben jönnek-mennek a dolgok; egy kispiachoz hasonlít, mindent megtalálsz benne. De ez nem lehetséges! Ahhoz, hogy az Úrban maradjunk, különbséget kell tennünk: – ez az Úrtól van, ez pedig nem.

Mi tehát a kritériuma annak, hogy megértsük: ez a dolog Krisztustól vagy az antikrisztustól jön? Szent János gondolata világos, egyszerű: „Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való”. (Jn 4,2-3). Tehát az antikrisztus szelleme. Mit jelent azonban az, hogy elismerjük, hogy az Ige Testben jött el? Azt jelenti, hogy elismerjük Jézus Krisztus útját, elismerjük, hogy Ő, Isten létére lealacsonyodott, megalázta önmagát, egészen a kereszthalálig.

Ez Jézus Krisztus útja: a lealacsonyodás, a teljes megaláztatás. Ha egy gondolat, egy vágy az alázatnak, a lealacsonyodásnak, a mások szolgálatának útjára visz, akkor Jézus útja. Ha azonban az önteltség, a hiúság, a gőg, egy elvont gondolat útjára visz, akkor nem Jézusé. Gondoljunk Jézus megkísértésére a pusztában: a sátánnak mind a három javaslata el akarta távolítani Jézust ettől az úttól, a szolgálat, az alázat, a megaláztatás, a szeretet útjáról. Azonban Jézus életével hajtott végre karitatív cselekedetet. A három kísértésre Jézus nemet mond: Nem, nem ez az én utam!

A pápa ezután mindenkit arra szólított fel: gondolkozzon el arról, hogy mi megy végbe szívében. Mire gondolunk, mit érzünk, mit akarunk, mérlegeljük-e a lelkeket? Tegyük fel magunknak a kérdést: mérlegelem-e, amit gondolok, amit akarok, amit kívánok – vagy mindent elfogadok?

Gyakran a szívünk egy utca, ahol mindenki fel-alá jár. Vajon mindig azokat a dolgokat választom-e, amelyek Istentől jönnek? Tudom-e, hogy melyek azok, amelyek Istentől jönnek? Ismerem-e gondolataim, vágyaim megítélésének valódi kritériumait? Gondoljunk erre és ne feledjük, hogy a szempont az Ige Megtestesülése. Az Ige testben jött el: ez Jézus Krisztus! Jézus Krisztus emberré lett, Isten emberré lett, lealacsonyította magát, megalázta magát szeretetből, hogy mindnyájunkat szolgáljon. János apostol megadja nekünk a kegyelmet, hogy megismerjük, mi megy végbe szívünkben és a bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni, mi az, ami Istentől származik és mi az, ami nem.

(vm) VR



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése