Emberi méltóság, gazdasági élet a közjó szolgálatában, társadalmi befogadás, harc az éhség ellen, a menekültek helyzetének javítása – ezek a fő témái annak az üzenetnek, amelyet Ferenc pápa küldött a találkozó mintegy 2500 résztvevőjéhez. Közöttük jelen van mintegy 40 állam- és kormányfő, Ban Ki-moon ENSZ főtitkár, Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke.
A Fórum alapítójának és ügyvezető elnökének címzett pápai üzenetet Peter Turkson bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke olvasta fel.
A pápa megköszönte a kedves felkérést, hogy üzenetben forduljon a Világgazdasági Fórum éves üléséhez, amelyet szokás szerint Davos-Klosters-ben tartanak a hónap végén. „Bízom abban, hogy a találkozó alkalmat nyújt arra, hogy a résztvevők elmélyítsék megfontolásaikat, amelyek az utóbbi években az egész világot sújtó gazdasági válság okaira irányulnak” – írja levelében a pápa, majd így folytatja:
„Szeretnék néhány észrevételt tenni, abban a reményben, hogy azok gazdagíthatják a Fórumon zajló vitát és hasznosan hozzájárulhatnak fontos munkájához.
Különböző területeken számottevő változások és jelentős haladás korát éljük, amelyek fontos következményekkel járnak az emberiség életét illetően. Valóban, „dicséretre méltók azok a lépések, amelyek az emberek jólétének javítására irányulnak olyan területeken, mint az egészségügyi ellátás, oktatás és kommunikáció” – idéz a pápa az Evangelii gaudium k. apostoli buzdítása 52. pontjából.
El kell ismernünk, hogy a modern vállalkozói tevékenység alapvető szerepet játszott ezeknek a változásoknak a megvalósításában, ösztönözve és fejlesztve az emberi intelligencia hatalmas erőforrásait. Ennek ellenére az elért sikerek, bár sok ember számára csökkentették a szegénységet, gyakran széleskörű szociális kirekesztéshez vezettek. Valóban, korunk embereinek nagy része továbbra is megtapasztalja nap, mint nap a bizonytalanságot, annak gyakran drámai következményeit.
A találkozó keretében szeretném hangsúlyozni annak a jelentőségét, amellyel a különféle politikai és gazdasági szektorok rendelkeznek, hogy előmozdítsanak egy mindenkit befogadó megközelítést, amely figyelembe veszi minden ember méltóságát és a közjót. Egy olyan megfontolásra utalok, amelynek jelen kellene lennie minden politikai és gazdasági döntésben, de amely időnként alig látszik valamivel többnek, mint egy mellékes gondolat.
Mindazok, akik ezekben a szektorokban dolgoznak, konkrét felelősséggel tartoznak mások iránt, különös tekintettel azokra, akik a legtörékenyebbek, leggyengébbek és legsebezhetőbbek. Tűrhetetlen, hogy emberek ezrei továbbra is naponta éhen halnak, holott rendelkezésre áll nagy mennyiségű élelmiszer, amelyet gyakran elpazarolnak.
Ehhez hasonlóan nem maradhatunk közömbösek a sok menekülttel szemben, akik minimális emberhez méltó életkörülményeket keresnek, és akik nemcsak, hogy nem találnak befogadásra, de gyakran tragikus körülmények között életüket veszítik, miközben egyik helyről a másikra igyekeznek.
Tudom, hogy ezek erőteljes, sőt drámai szavak, de az a céljuk, hogy egyrészt megerősítsék, másrészt ösztönözzék ezt a közgyűlést a dolgok megváltoztatására. Valóban, azok, akik bebizonyították képességüket arra, hogy újítsanak és megjavítsák sok ember életét találékonyságuk és professzionális szaktudásuk révén, a továbbiakban is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy szakképzettségüket azoknak a szolgálatába állítsák, akik még mindig mélyszegénységben élnek.
Szükség van egy megújult, mély és szélesebb értelemben vett felelősségre mindenki részéről. „Az üzleti vállalkozás – valójában – hivatás, egy nemes hivatás, feltéve, ha az érdekelt személy felteszi magának a kérdést az élet szélesebb körű jelentésére vonatkozóan” (Evangelii gaudium, 203). Ezek a férfiak és nők hatékonyabban szolgálhatják a közjót és hozzáférhetőbbé teszik a világ javait mindenki számára. Ennek ellenére, az egyenlőségben való növekedés valami többletet igényel, mint a gazdasági növekedés, bár feltételezi azt.
Mindenekelőtt igényli „a személy transzcendens szemléletét” (XVI. Benedek, Caritas in veritate, 11), mivel „az örök élet távlata nélkül az evilági fejlődés légüres térbe kerül” (ibid). Felszólít továbbá olyan döntésekre, mechanizmusokra és folyamatokra, amelyek a javak jobb elosztására, foglalkoztatási erőforrások megteremtésére irányulnak és elősegítik a szegények átfogó előmozdítását, ami túlmutat a pusztán jóléti, a szociális ellátás biztosítására irányuló gondolkodásmódon.
Meg vagyok győződve, hogy a természetfeletti felé való nyitottságból kiindulva kialakulhatna egy új politikai és üzleti mentalitás, amely képes arra, hogy minden gazdasági és pénzügyi tevékenységet a valóban humánus etika szemszögéből közelítsen meg. A nemzetközi vállalkozói közösség számíthat sok nagyon becsületes és következetes egyéniségű férfire és nőre, akinek a munkáját az igazságosság, a nagylelkűség magas rendű eszményképei ihletik és irányítják, valamint aggodalmat éreznek az emberi család hiteles fejlődése iránt.
Arra bátorítalak tehát benneteket, hogy merítsetek ezekből a nagy erkölcsi és emberi erőforrásokból; határozottan és előrelátóan nézzetek szembe ezzel a kihívással. Természetesen anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk minden kontextus tudományos és szakmabeli sajátos igényeit, arra kérlek benneteket: cselekedjetek úgy, hogy a javak szolgálják, ne pedig uralják az emberiséget.
Elnök úr, kedves barátaim!
Bízva abban, hogy rövid üzenetemben a lelkipásztori gondoskodás jelét látjátok és egy építő hozzájárulást ahhoz, hogy tevékenységetek legyen mindig egyre nemesebb és termékenyebb, szeretném megismételni jókívánságaimat a találkozó sikeréért, miközben Isten áldásáért fohászkodom az Ön számára, a Fórum résztvevőire, valamint családjaikra és tevékenységükre” – írja a Világgazdasági Fórum elnökéhez és résztvevőihez intézett levelében Ferenc pápa.
(vm-sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése