A legnagyobb kincsre találhatunk

„Ne akarj sikeres lenni – minél inkább célul tűzöd ki a sikert, annál biztosabban elkerül. A sikert nem lehet üldözőbe venni, ahogy a boldogságot sem: a sikernek magának mintegy mellékhatásként, önkéntelenül kell jelentkezni, mikor az ember valamely önmagánál nagyobb ügynek szenteli magát” – írta Viktor Frankl. 

Nagyszentmiklósi avar kincs

Ez a nagyobb ügy az életcél, a kincs  ami által el akarjuk érni földi életünk teljességét. Jézus kijelenti, hogy a legnagyobb érték, amire rátalálhatunk: Isten országa (Mt 13,44-52). A három rövid példabeszédben - a rejtet kincs, a drágagyöngy, és a hálóbeli halak megválogatásával - Isten országának egyedülálló értékét emeli ki, amivel mindent meg lehet nyerni, és nélküle mindent el lehet veszíteni. 

A hit vezetése alatt meg kell tanulnunk, hogy az üdvösséget (kincs) és Isten dicsőségét (gyöngy) a legnagyobb értéknek tekintsük, és annak keresésével egy pillanatra se hagyjunk fel. Hiszen olyan kincsről van szó, amiért érdemes mindent eladni és minden áldozatot meghozni. E kincs el van rejtve a földi élet szántóföldjében, mindennapjaink körülményeiben és kapcsolataink szövetében, ha kötelességünket teljesítjük és nem szűnünk meg Istenre figyelni, biztosan rátalálunk.

A pogányságot jelentő szolga, munkája végzése közben rátalál a kincsre. Számára a kincs megtalálása „szerencse”, de azután mindent fel kell áldoznia érte. Azért bukkan rá a kincsre, mert Isten öröktől fogva elhatározta, hogy örök életében részesíti. Segíti, sőt rávezeti, hogy mindig megtalálhassa Őt. 

A mennyek országa a rejtett és a világban jelenlévő kincs. Sokan vannak egészen a közelében és mégsem fedezik fel, vagy ha megtalálták nem becsülik értéke szerint, és a földi országnak adják az elsőbbséget. Csak az Istenre hallgató szív képes felismerni a valódi értéket; csak az Istenre figyelő szív tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, az örökkévalót a mulandótól, a látszatot a lényegestől; s csak az Istenre hallgató bölcs szív, amilyet Salamon kért (1Kir 3,7-12) tud mindent feláldozni, hogy az örökkévalót elnyerje. Jézus az Atya Bölcsessége a teljes Isten-ismeretet és bölcsességet biztosítja mindenkinek, aki váratlanul vagy tudatosan rátalál Isten országára, s hajlandó mindent feláldozni érte. Most már bármi történjék is ebben az állapotban, az csak az ember javára válhat (Róm 8,28-30). 

André Kostolany mondta: „Az optimista két garassal a zsebében is úr. A pesszimista tele páncélszekrénnyel is senki.” 

A hívőnek az áldozat igazából nem jár veszteséggel, mert az eladott értéket magasabb szinten viszontlátja. Jézus Isten országa elnyeréséért mindent kér, de mindent is ígér. Ezért az Istenre hallgató szívű ember attól sem fél, hogy Isten szeretetének hálója bekeríti. Sőt könnyen felismeri a rá nehezedő helyzetekben Isten jelenlétét, s azt is, hogy minden átváltozik teste és lelke javára, felbecsülhetetlen kinccsé. 

A háló hasonlata az ítéletre is figyelmeztet. Egyszer majd megtörténik a különválasztás, ezért környezetünkben kell állást foglalnunk, hogy milyenné akarunk válni, és kihez akarunk tartózni.

„Eleve arra rendelt, hogy Fiának képmását öltsük magunkra.” (Róm 8,29)