Németh Lajos Paszkál sümegi ferences lelkipásztor,
sokak szeretett lelki vezetője és gyóntatója életének 87. évében, július
4-én, szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét a Teremtőnek –
tájékoztatta szerkesztőségünket a Ferences Sajtóközpont.
Paszkál atya életútja a csendes hűség és a természetes emberi
kedvesség jegyében telt. A mindig jó kedélyű, mindenki iránt figyelmes
szerzetes 1927. augusztus 14-én Székesfehérvárott született vallásos,
ötgyermekes család negyedik sarjaként. Érettségi után kérte felvételét a
ferences rendbe. 1950-ben, mikor a rendet feloszlatták, egyszerű
fogadalmas ferences klerikus volt Esztergomban.
Rendjétől megfosztottan, a civil életbe visszacsöppenve az ötvenes
években megtapasztalta a klerikális múltja miatti hátrányos
megkülönböztetést, de minden megpróbáltatást derűs nyugalommal viselt,
ami sokakban tiszteletet váltott ki. A Volán vállalatnál dolgozott
sülővárosában különböző beosztásokban egészen nyugdíjba vonulásáig.
A rendszerváltozás után megragadta a lehetőséget, hogy ifjúkori álmát
megvalósítsa, és újra jelentkezett a ferences rendbe. Kovács Bánk,
egykori növendéktársa, aki akkor a mariánus tartomány főnöke volt, nagy
szeretettel fogadta. Paszkál atya ismét elvégezte a noviciátust, majd –
már idős fejjel – a Sapientia Hittudományi Főiskolát, és 2004-ben Szendi
József veszprémi érsek, akit fiatal kora óta jól ismert, pappá
szentelte.
Első szentmiséjét Sümegen mutatta be 2004. július 10-én. Újmisés
papként elment azokra a helyekre, amelyek évtizedekkel korábban, fiatal
szerzetesi életében fontos szerepet játszottak. Többek között a pápai
ferences templomban is tartott primíciát. Ez a rendház volt egykor a
mariánusok újoncháza, és Paszkál atyát az ostrom alatt Székesfehérvárott
szerzett sérülése után gyógyulni küldték ide. Szentelésétől haláláig a
sümegi ferences rendház és templom volt működési területe. Pappá
szentelési jelmondatát a 66. zsoltárból választotta. Az idézet magában
rejti Paszkál atya csendes, szép és a hűség erényében bővelkedő
szerzetesi és papi életét: „Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem
vetette el…”
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése