Gian Francesco Gamurrini olasz tudós 1884-ben
az Arezzói szerzetesi könyvtárban egy latinul írt kéziratot fedezett fel, a Codex Aretinus-t, másnéven Egeria útinaplója. Egeria galliai származású apátnő, kimeríthetetlen érdeklődéssel,
fáradhatatlan lelkesedéssel és buzgósággal járta végig 381 és 384
között mindazokat a helyeket, amelyek az Ó- és az Újszövetség szent
eseményeinek voltak tanúi. Zarándoklatát egyedül a vallásos cél, a szent helyek
látása iránti vágyódás vezette. Útinaplójában említés tesz a mai evangéliumi
szakaszunk eseményének helyéről, Tabhgáról:
„Nem messze Kafarnaumtól találhatók azok a kőlépcsők, amelyeken az Úr állt.
Itt a tenger fölött egy füves rét sok zölddel és sok pálmával, amelyek mellett
hét forrás ontja bőséges vizét. Az Úr ezen a mezőn törte meg az öt kenyeret és
adta át a halat a népnek. A kő, amelyre az Úr a kenyeret helyezte, oltárrá lett
alakítva...” Ezt a helyet a
zarándokok ma is felkeresik.
Keresztelő János lefejezésekor Jézus ide vonult vissza, hogy Heródes Antipász
figyelmét elterelje magáról. A tömeg azonban utána ment. Megszánta őket,
tanította Isten országáról, betegeiket meggyógyította. Majd figyelmes
tanítványait felszólította: Ti adjatok nekik enni. De ezt felelték: Nincs itt
egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Erre így szólt: Hozzátok ide. Ekkor
hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, azok meg a tömegnek. Ekkor
következik be a csoda: törik a kenyeret és nem fogyott el. Mindenki evett és
jóllakott. Az ötezer férfin kívül asszonyok és gyerekek is voltak. Végül tizenkét
kosár maradékot szedtek össze. (Mt 14, 13-21)
Jézus azt akarja, hogy
Egyháza szeretetközösség legyen. Kegyelmi adományainak osztogatásába is
bekapcsolja papjait, sőt mindenkit, aki hisz benne, persze, más-más módon.
Nekünk is vállalkoznunk kell készséges szívvel erre a feladatra. Az Úr által
ingyen, érdemeinket megelőzően felkínált ajándékokat igyekeznünk kell minél
több emberhez eljuttatni. Hiszen mindnyájan éhezik ezt, csak nem tudják, mi
hiányzik nekik. Nagy fáradsággal sok mindent beszereznek, ami igazában elveri
az éhséget, de erőt nem ad, az életet nem tartja fenn. A sok minden olyan, mint
egy dúsan terített asztal, mint az ószövetség számtalan törvénye, de a lélek
igényeit csak az élő Isten tudja kielégíteni (Iz 55,1-3). Ezért elegendő Jézus
szeretete, amely egyetlen szó, amely betölti a lelket, megbékíti a szívet, de
jól lakhatnak azok is, akik nem voltak jelen azon a napon. A jézusi kenyér nem
fogy el soha. Osszátok el ezrek között, és mégis mindig van belőle. Ő a
szeretet szentsége az Eucharisztiában, és mindörökre meg tud tartani magának
(Róm 8, 35. 37-39). Ő kapcsol bennünket magához, az Atyához és egymáshoz, hogy
életünk legyen, és bőségben legyen.
„Ki szakíthat el bennünket Krisztus
szeretetétől?” Róm 8,35
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése