Jót, Dálnok felől!

Dózsa György (Dálnok, 1470 körül – Temesvár, Béga-part 1514. július 20.) az 1514-es parasztháborúba torkollott keresztes hadjárat katonai vezetője. Szapolyai János erdélyi vajda vezette 1513-as török elleni hadjáratában mint lovaskapitány vett részt. Ezután a nándorfehérvári őrségben maradt és itt vívott párbajt 1514. február 28-án a szendrői lovas szpáhik hírhedt vezérével, az epeiroszi Alival. Győzelmével dicsőségre és népszerűségre tett szert. Tettéért II. Ulászló király a lovagrendbe emelte és gazdagon megadományozta. Bakócz Tamás esztergomi érsek április 28-án kihirdette a pápai bullát, azaz a törökök elleni kereszteshadjáratot. Bakócz érsek minden egyházmegyében helynököket nevezett ki a kereszteshad szervezésére. A hadsereg fővezérének pedig Dózsa Györgyöt, a háromszéki dálnoki lófő-családból származó, székely hadnagyot nevezte ki. Május közepére az országban mintegy 40.000 fős paraszti had gyűlt össze, a nemesség pedig egyre növekvő aggodalommal figyelte a parasztok gyülekezését. Sőt, mivel éppen a legsürgősebb mezei munkák idején vesztették el a munkás kezeket, jobbágyaikat erőszakos módon megakadályozták abban, hogy távozhassanak. Ennek hírére az összegyűlt paraszti keresztes sereg lázadásba tört ki, saját nemessége ellen fordult, égetett, pusztított. Erdélyben is a parasztság fegyvert fogott és nemcsak a nemesek udvarházait és kastélyait dúlták fel, hanem lerombolták a valkói és toroczkói várakat és Kolozsvár ellen fordultak. Közben Szapolyai János erdélyi vajda 20000 fős seregével Temesvár előtt a parasztháborút július 15-én leveri, a fővezéreket, Dózsa Györgyöt, Gergelyt és másokat elfogták és válogatott módon kivégezik. Szapolyai egyik vitéz emberét, Tornai Jánost bízta meg, akinek sikerült Kolozsvár alatt a lázadó parasztokat kemény ellenállás után szétvernie. A fogságba esett vezérek sorsa ugyanaz lett, mint Dózsáé és társai volt Temesváron. Az októberi országgyűlés pedig megszüntette a jobbágyság szabad státuszát, s tovább nehezítette a parasztok életét.

A székely nép körében évszázadokon át megmaradt Dózsa emléke, s hogy sorsuk jobbrafordulásának jelét adják, így köszöntek: Jót, Dálnok felől!