A Karácsony éjféli mise
liturgiája elsősorban Isten Fiának időben való születését ünnepli, a Karácsony
napi viszont az Atya kebléről való örök származását. Istennek az időben és az
időn kívül véghez vitt valamennyi tette közül az Ige megtestesülése a
legnagyobb.
„Te igazi Isten, valódi ember lettél!” – mondja Szent Ágoston. Karácsony
a hit szempontjából a világtörténelem legdöntőbb eseménye. Az Ige emberségünk törékeny
mivoltát vette fel, hogy isteni életével megajándékozhasson. Az első Karácsony óta az Isten és az ember
története összefonódik és szétválaszthatatlanul eggyé válik.
Az első
„Jézus-keresők” ajándékot vittek magukkal.
Mi, akik
összejöttünk e szentestén, hogy Jézussal szentségi módon találkozzunk, hoztunk-e
neki valamit? Most a legkedvesebb ajándékunkat adjuk neki, az adventi
készületünket, főleg megtisztult lelkünket és fogadjuk be Őt életünkbe: „mert
szívünk, ha tiszta és ártatlan, kedvesebb az neki, mint az arany.”
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az első Karácsony összes jó
szereplőjében újra és újra megcsodálom azt az egészséges emberi jellemet,
amelyet a mai emberben kevésbé tapasztalunk. Szent Lukács gyermekség-evangéliumában
szereplők személyiségének kialakítását elsősorban három tényező segítette:
- elsőként az Istenbe vetett hit,
- azt táplálta az Istentől kapott ígéret, -
- és megtartotta őket az Isten törvénye szerinti élet.
Mindnyájunk számára ez az első
Karácsony, amikor a magyarság egyharmada majdnem teljesen megéli azt a „benemfogadást”,
amelyet megízlelt 2000 évvel ezelőtt Szent József és Szűz Mária. „Mária
megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem kaptak
helyet a szálláson” (Lk 2, 7).
- Semmi sem történik véletlenül. Most talán fogékonyabbak vagyunk az
Isten megszólítására és az üdvtörténet eseményeit jobban megértjük.
Amikor a választott
nép hazatért a babiloni fogságból, hozzá látott a templom újjáépítéséhez.
Amikor a templomfalában megtalálták a törvénykönyvet, Ezdrás pap és Nehemiás
ünnepet rendezett. A papok felolvastak a törvényből. Amikor az emberek
hallották az Úr üzenetét, fájdalom járta át szívüket, mert felismerték, hogy
hitetlenségük, bizalmatlanságuk és könnyelmű életük juttatta őket a
nyomorúságba. E felismerés után megvigasztalták és haza küldték a népet, hogy ünnepeljenek,
mert „az Úrban való örömünk, a mi erősségünk” – mondták.
1.
Ma örvendenünk kell a jó hír hallatán:
„Ma született a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus!” A próféták már századokkal
előbb megsejtették ezt a napot: Gyermek
születik nekünk, Fiú adatik nekünk (Iz 9, 1-3, 5-6). A Megváltónak nemcsak szűzi
születését jövendölték előre, hanem születésének a helyét is.
Izajás próféta jelképekben jövendöl
a Messiásról. Három képet használ: a sötétben levőknek világosságot hoz, örömre
hangol, mint jó aratáskor, és megszabadít a szolgaságtól, mert leveszi a terhet
és eltörli a felügyelők botját. Azért teheti meg, mert a vállán hatalom van,
isteni erőt hordoz, s ő a béke fejedelme. Krisztus valóban meghozta a hit
világosságát, a szeretet örömét és kiszabadított a bűn szolgaságából. Vertikális
ellentétek csodálatos egybeolvadása játszódik le Karácsonykor. Az Isten
dicsősége és a jóakaratú emberek békessége vált nyilvánvalóvá. Isten és ember
összefonódása. Mindaz folytatódik és teljessé válik, ami a régi időkben Isten
népe kiváltságának számított. Ez a dicsőség most az egyszerű híveket ragyogja
be, nem Izrael vezetőit. Isten adományai megmutatkoznak és általánossá válnak
az emberek között. Jézus az utolsó vacsorán hivatkozik is arra, hogy az Atyától
kapott dicsőséget átadta az embereknek (Jn 17, 22). Ezzel egy új perspektíva kezdődött.
Értünk, miattunk történt a
megtestesülés. Mi lesz a hatása? Horizontálisan a jog és igazság által
megszilárdul a béke, matematikai kifejezéssel igazságosság + szeretet = béke;
majd ember és ember között megteremti a testvériséget, és az Atya gyermekeivé
teszi azokat, akik ajándékba kapták létüket.
2. Megszületett a ti Megváltótok! (Lk 2, 1-14). Jézus születése az
üdvtörténet kimagasló eseménye. Semmi sem
történik véletlenül.
A római Birodalom
előkészítette a természetes keretet a Megváltó eljöveteléhez. Ebben szerepet
kap Augusztus császár. Quirinusz Szíria helytartója. A római birodalomban a 100
éve tartó lázadásokat Augusztus tudta megszüntetni ügyes intézkedéseivel. Az ő
idejében béke honolt a birodalomban. Az összeírást az adózás miatt rendelte el.
A Szentföldön ennek végrehajtója Quirinusz volt. Kötelezett mindenkit, hogy a
törzs eredeti szálláshelyére menjen, ahol a birtoka van. József és Mária
Názáretből kénytelenek Betlehembe menni, 145 km gyalog utat megtenni, mert ott
volt birtokuk. Szent József és Szűz Mária eleget tesznek a parancsnak. Nem
magyarázkodnak, hogy várandós asszonnyal milyen nehéz most útra kelni, hanem ők
bíznak Isten mindenhatóságában.
A kinyilatkoztatást azok kapják,
akik Ábrahám egyszerű hitében élnek, az ígéretek beteljesedését remélik és
készek a felhívásnak engedelmeskedni. Elsősorban Szűz Mária és Szent József. Mindkettőjük esetében mélységes hittel
találkozunk, az Istentől kapott ígéretben megbíznak, és életük magatartása az
Úr törvényéhez igazodik.
Az ígéretek beteljesülésnek tanúi
lesznek az egyszerű pásztorok. Az angyali üzenet olyan jel volt, amelynek
értelméről elgondolkodtak. Hitük és engedelmességük tudatos megfontolás
eredménye. Hitük akkor vált teljessé, amikor megtalálták a gyermeket. Itt
elmondták, hogy milyen üzenet vezette őket ide, s többet is megtudtak a
gyermekről. Hálát adtak a megváltás titkáért.
Isten
kinyilvánította végső tervét: az embernek az ő dicsőségét kell szolgálnia.
Az ember szabadon, szeretettel fordul lényével Isten felé – ezzel dicsőíti meg
Istent, akinek éppen szeretet a lényege. Isten szeretetéről csodálatos dolgokat
mondtak el a próféták (tenyerembe írtalak, örök szeretettel szeretlek), Isten
Fia viszont megtestesíti ezt a szeretetet, saját személyében élőnek és
megtapinthatónak mutatja be (Tamás tedd ide ujjadat, és tapintsd oldalamat).
A bepólyázott és jászolba fektetett
Kisded ezt mondja az embereknek: Isten annyira szereti őket, hogy üdvösségükért
saját Egyszülöttét adta oda. A pásztorok esetében igazolva látjuk, hogy a
Megváltó mindenkié lesz, elsősorban azoké, akik legjobban rászorulnak. De igazolni akarta azt is, hogy életünknek
minden terhét magára veszi, szegénységünket és kiszolgáltatottságunkat is.
Megmutatja, hogy ilyen körülmények között is meg lehet tartani az Isten Fiának
szentségét és méltóságát. Ezt az üzenetet tovább kell adni az embereknek, a
szegényeknek, a kicsiknek, a megvetetteknek, a szenvedőknek. Így tesznek a
pásztorok is. Ugyanakkor az ember számára ez lesz a béke biztosítéka. A béke
elsősorban lelki állapot, amit a jóakaratú emberek tapasztalhatnak meg. Pl.
Aranyszájú Szent János pátriárka életének végén (+407) tett nyilatkozata: hová
száműzhetsz, ahol ne lenne jelen a mindenható Isten!
Az üzenet tovább adása ma már nem az
angyalokra, hanem a keresztényekre vár.
3. Szent Pál ujjongva hirdeti: Megnyilvánul
Isten üdvözítő kegyelme (Tit 2, 11-14). Kivétel nélkül minden ember
számára megjelent az üdvözítés kegyelme Krisztusban, s ez megköveteli a bűnnel
való szakítást, és értelmet ad az életnek. Reménnyel várhatjuk az Urunkkal való
találkozást, ha jótettekben töltöttük el életünk idejét.
Kalkuttai Szent Teréz anya mondta
el: „Egyszer egy kisgyermek jött házunkba. Éjfél körül. Nagyon sírt. Lementem
hozzá. »Elmentem anyukámhoz. Anyukámnak nem kellettem. Elmentem apukámhoz. Neki
sem kellettem. Ugye, magának kellek?! «Mindenütt vannak emberek, akik senkinek
sem kellenek. Akiket senki sem szeret. Ezek az emberek az övéi. Krisztuséi.
Ezek Ő maga. És a miénk. Fivéreink és nővéreink.” Teréz anya szintén az Istenbe vetett hit révén, Isten ígéreteibe
kapaszkodva és Krisztushoz igazítva tetteit, tudott szent lenni.
Jézus születését éjszaka ünnepeljük,
jelezzük ezzel is, hogy magunk mögött hagyjuk a sötétséget, és vár ránk a
hajnal világossága. Mögöttünk a bűnökkel terhelt múlt és előttünk az Istentől
jövő világosság, az új és szent élet reménye.
Ha mi jövőt akarunk, akkor naponta
éljük meg Karácsony misztériumát: - hittel
fogadjuk el, hogy velünk van az Istenember, - Krisztus ígéreteire építsünk, és
életünket „új parancsa” szerint éljük. Ekkor lesz az Úrban való örömünk a
mi erősségünk.
Keressük meg
életünk eseményeiben azokat az erős élményeket, amikor megtapasztaltuk, hogy
velünk van az Isten, és arra építsünk már most. Pl. Ady Az Úr érkezése,
Aranyszájú Szent János, és személyes tapasztalatom.
Ebben az isteni történésben,
amelynek részesei vagyunk, vállaljuk a döntést, hogy megkeressük a magunk
helyét ebben az Istent és embert, embert és embert összekötő folyamatban, úgy,
hogy megfogjuk a Megváltó kezét hittel,
szeretettel és ígéreteiben bízva éljük Istennek tetszőn napjainkat.
Így
lesz a karácsonyi történet a mi életünk örömteli és boldog története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése