Egy fiú karácsonyi története

Mit adjunk viszonzásul Jézusnak? - erre a kérdésre egy kis történetben megkapjuk a választ. Élt valahol a hegyek között egy székely ezermester. Sosem unatkozott, még télen sem, mert mihelyt lehavazott és beszorult a házba, azonnal faragni kezdett. A betlehemest készítgetett különböző méretekben. Faragás közben is szívesen mesélt. Unokái nagyon szerették és örömest mentek hozzá. A vakáció első napján már egyik unokája, Balázska meg is érkezett. Számba vette a nagyapa munkáját. Nézegette a betlehemes figurákat, de neki a jászolban fekvő kis Jézus tetszett. Nézegette, nézegette és azon gondolkozott, hogy milyen ajándékot hozott ő Jézusnak. 

Semmit – mondta magában és megtelt könnyel a szeme. 

Ekkor valami különös történt. A jászolban fekvő kis Jézus hangját hallotta: Balázs, szeretnék tőled valamit kapni. 

- Megyek és elhozom a kis vasutamat, a legómat, a helikopteremet – gondolta Balázs. 

- Minderre nincs szükségem – mondta a kis Jézus. Inkább ajándékozd nekem a legutolsó felmérődet.

Erre Balázs zavarba jött, és oda súgta Jézusnak: arra a dolgozatra elégtelent kaptam. 

- Éppen ezért akarom, hogy nekem add – mondta Jézus –, mindig azt add nekem, ami nem sikerült. Jézusnak volt egy másik kérése is: add nekem a tejes csészédet. 

- De az éppen ma törött el – mondta Balázs. 

- Éppen ezért akarom, mindent adj nekem, ami összetört életedben – mondta Jézus. 

Majd a harmadik kérését is elmondta: add nekem azt a választ, amit édesanyád kérdésére, hogyan törött el a csésze, feleltél. 

Szomorú lett Balázs, mert azt hazudta, hogy véletlenül törött el, pedig haragjában ő vágta földhöz. 

- Jézus ezt mondta, jól tudom, mit mondtál. Éppen ezért add nekem minden bűnödet, hogy meggyógyítsam általuk megsebzett lelkedet. Kezembe akarom venni életedet, hogy helyes útra vezesselek.

Advent folyamán nagyon sokan ezt tettük, átadtuk életük törött cserepeit Jézusnak, hogy ami elégtelen volt, ami összetört, ami szeretetlen volt, attól megszabadítson. 
Akik elmulasztották, ők is igyekezzenek bánatunktól kísérve bűneinket Jézusnak átadni, hogy megtöltse szívüket isteni szeretetével. 
Azért született közénk és ezért maradt közöttünk az Oltáriszentségben, hogy szeretete által - amit megszentelő kegyelemnek mondunk -, szentekké legyünk, Isten országának örökösei.