Ruzicska György: Özvegyek és árvák |
Életünk a
találkozások állandó sorozatában fejlődik. Már az induláshoz két sejt
találkozására volt szükség. A születéskor a levegővel, a szülői szeretettel, a táplálékkal
és sok ezzel-azzal találkozunk. Életünk állandó találkozások sora a valakikkel
és valamikkel. Hitéletünk is az Istennel való találkozások sorozatában alakul,
és Jézus Krisztussal létrejött kapcsolatban bontakozik ki. A Jézussal való
szentségi találkozásnak üdvözítő hatása van. Jézus befogadásával a lét síkján
feljebb kerül az ember, bekerül a kegyelmi életbe és Isten partnere lesz a
szeretet evolúciójában. Igaz, néha nagy áldozatot is kell hozni Istenért vagy
egymásért, de az áldozat mindig hitelesíti szeretetünket. Hasonló
megpróbáltatást élt át Illés próféta. Olvasmányunk (1Kir 17,10-16) az Illés
ciklus egyik epizódja, amikor Illés Kr.e. a 9. század közepén menekült Izrael
gonosz királya, Ácháb elől a Szidon melletti Száreptába. Étlen-szomjan,
elcsigázva egy fiacskájával élő özvegyasszonytól kér segítséget. – Az özvegy az
ószövetségben és Jézus korában a jelentéktelenséget és a védtelenséget
jelentette. Bár a Törvény akárcsak az árvát, az idegent, az özvegyet is úgy
tekintette, mint aki Isten különleges oltalma alatt áll, Isten meghallgatja
panaszát, védelmezője és bosszúállója lesz. A próféták jaj-t kiáltanak azokra,
akik visszaélnek az özvegyek gyengeségeivel.
Az özvegyek imába és bűnbánatban
Istennek szentelik életüket. Lemondva minden szórakozásról, fogékonyak a
felebaráti szeretetre. Erről tanúskodik a száreptai özvegyasszony is, amikor Illés
próféta vizet kér. Mihelyt Illés látja az özvegy jóindulatát, azon nyomban
kenyeret is kér tőle. Erre az özvegy a maga drámai helyzetét ecseteli a marék
liszttel és kevéske olajjal. Majd elkészíti utolsó süteményét, nem kételkedik
Isten ígéretében, hanem hitével lehetőséget ad Istennek, hogy beavatkozzék
életébe. Nagylelkűségét Isten csodával jutalmazta, megmenekült az éhhaláltól. Illés
pedig folytatja életmentő tevékenységét. Jézus is, mint Illés, visszaadja a
naimi özvegy egyetlen fiát.
Az evangéliumi jelenet két eseményről szól. (Mk
12,38-44) Jézus óvja tanítványait az írástudók külső, színlelt vallásosságától,
akik felélik még az özvegyek házát is.
Velük szemben Jézus bemutatja a templom
perselyébe a két utolsó garasát is bedobó özvegyasszony nagylelkűségét. Ennek
az özvegynek mindene Isten, akit hittel és egész szívvel szolgál. Ez a szívből
fakadó lelkület az újszövetségé, melyet Jézus jelenít meg. Ő azért jött a
világba, hogy életet adjon és sokaknak bűnét elvegye. (Zsid 9,24-28) Ő az örök
Főpap és közbenjárónk, hogy életünk is kedves áldozattá váljék a mennyei Atya
előtt. Ha úgy teszünk mint a bibliai özvegyek, akkor megtapasztaljuk Jézus szerető
tekintetét, és megtelik élettel a szürkének hitt hétköznap, a jelentéktelennek
hitt élet.
„Az Úr támogatja az
árvát és az özvegyet.” Zsolt 145,9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése