1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján gyászosan szóltak az
ezeréves Magyarország harangjai, és 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés.
Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Az elszakított országrészek
lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem
örökre.”
Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum
kitörölhetetlen és feldolgozatlan sebet hagyott Közép-Európa nemzeteinek
tudatában. Mádl Ferenc köztársasági elnök 2003. október 28-án a csíkszeredai
Millenniumi templomban tett látogatásakor kijelentette: „A lelki sebeknek a lelkekben kell begyógyulniuk!”
A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet
viselő törvényjavaslatot 2010. május 31-én a Magyar
Országgyűlés megszavazta, ami június 4-én hatályba is
lépett. Az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett
magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek
államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és
közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
Az Összetartozás napjának célja: „A nemzeti
emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai
értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon
döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is,
hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e
történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi
feladatok megoldására.”
Kérjük
Isten áldását népünkre, hogy hitben, vagyonilag, társadalmilag, kulturálisan jobban
szerveződjünk és megerősödjünk.Reményik Sándor - Mohács után
A király szőke fején a sisak,
Tomory vasmarkában a kereszt,
Maroknyi had halálra szánt szíve:
Irgalmat nem találtak.
Mohács felett olyan csillagok álltak.
Tomory vasmarkában a kereszt,
Maroknyi had halálra szánt szíve:
Irgalmat nem találtak.
Mohács felett olyan csillagok álltak.
Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás,
Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?
Mindenki bűnös volt és senki sem,
Hidegen hirdették a csillagok:
E nemzedéknek nincsen kegyelem.
Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?
Mindenki bűnös volt és senki sem,
Hidegen hirdették a csillagok:
E nemzedéknek nincsen kegyelem.
E nemzedék lelkében meghasonlott,
És azért érett meg a lehullásra:
Teste darabokra vágattassék,
Szegeztessék az idő kapujára.
Órája ütött és napja leszállt.
És azért érett meg a lehullásra:
Teste darabokra vágattassék,
Szegeztessék az idő kapujára.
Órája ütött és napja leszállt.
Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.
Mert változnak a csillagok felette.
Kolozsvár, 1926 augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése