Főtisztelendő Plébános atyák! Gyászoló Család! Gyászoló Testvéreim!
Gyászoló
Család! Gyászoló Testvéreim! Anyaszentegyházunk
a beavatás szentségénél hit válaszunkat kéri, amit a kisgyermekek esetében a
szülők és keresztszülők tesznek, a megkeresztelt majd az elsőáldozáskor és a
bérmáláskor öntudatosan tesz hitvallást. A liturgiában minden vasár- és
ünnepnak elhangzik a helyi egyház tagjainak közös hitvallása. A temetési szertartásunkban
újra hitvallást teszünk: Hiszünk az Atyában, aki teremtett, hiszünk a Fiúban
aki megváltott, hiszünk a Szentlélekben aki megszentelt. Hiszünk a Krisztus
alapított egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, de a Credo
tetőpontját akkor éri el, amikor meghirdeti a halottak föltámadását az idők
végén és az örök életet.
Testvéreim! Amikor
koporsót látunk az eredeti bűn következményét, a halált is látjuk. Fáj, hogy ő,
aki hozzánk tartozott, akit szerettünk, most élettelenül koporsóban fekszik. Ilyekor
sokféle kérdés támad bennünk, melynek végén kikristályosodik a válasz: sic
transit gloria mundi – így múlik el a világ dicsősége!, de a mi hazánk a mennyben van!
A ma embere két világnézettel szembesül, az egyik hamis, a másik igaz. József Attila is azt mondja a Thomas Mann üdvözlése című versében, hogy „…az igazat mondd, ne csak a valódit”, azaz beszélj a dolgok leírhatóságán túli jelentéséről, a dolgok szelleméről is, a kép csak így teljes.
Két
fotót hoztam, két székely művész üzenetével, amely két világnézetet mutat be.
Az egyik a mindennapok felszínét láttatja, az értelmetlen emberi munkával,
1. A kereszthalálra készülő Jézus apostolaival közölte: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony bizony,
mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad,
de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,23-24).
2. Már sokszor láttuk
beteljesedni Jézus szavait: „Aki szereti életét, az elveszíti, de aki
kevésbé szereti életét ebben a világban, az megmenti az örök életre” (Jn
12,25).
Az Üdvözítő itt a keresztény életről beszél, amely sok lemondással
jár. Hány ember menekül előle. Hány ember összetöri a tízparancsolat kőtábláit.
Menti... menti az életét, és egyszer csak azt veszi észre, hogy elveszítette. Zinovjev
Sztalin embere, amikor kegyvesztett lett
1936.
augusztus 25-én Moszkvában a sírgödör elé állították, felkiáltott: Hallad,
Izael, az Úr, a mi istenünk az egyetlen Úr…” Kivégezték.
Özv. Báró Apor Csaba életútja: 1921. szeptember
21-én látta meg a napvilágot a Maros megyei Dedrádszéplakon. 1924-ben került
Torjára, az Apor család birtokára, itt járt három elemit, a negyediket már
Marosvásárhelyen a ferenceseknél járta ki. Középiskolai tanulmányait
Kolozsváron a piaristáknál, majd a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte.
1940 júniusában érettségizett Brassóban.
Hivatásos
katona, repülős szeretett volna lenni, de édesapja, id. Báró Apor Péter azt
mondta: „édes fiam, olyan pályára kell menni, amiből békeidőben is meg
lehet élni”. Már gimnazista diák korában nagybátyjától, Vilmos bácsitól megkapta a politikai felkészítőt.
A bécsi döntés után, szeptemberben beiratkozott a kolozsvári Mezőgazdasági
Főiskolára, és 1944. április 24-én diplomázott
agrármérnökként. 1944 októberében be kellett volna vonulnia katonának, de nem
vitte rá a lelkiismerete, hogy Szálasira letegye az esküt. Elmentek
Vilmos bácsihoz a győri pp-höz, és a közeli Szanyba húzták meg magukat. Onnan
Debrecenbe és megfogadta gróf Haller István tanácsát: »Itt kell maradni
Erdélyben! Te légy a legjobb suszterként vagy mérnökként, de itt, Erdélyben«”. 1945.
január 16-án hazatért Torjára, ahol mindent kifosztva talált. Amit meghagytak a
németek, azt elvitték az oroszok. Január volt, hideg, tél és szegénység. Bár nyomorúság fogadta
itthon, de kékebb volt az ég, és szebbek a hegyek.
Szülei
is hazakerültek. Nekiálltak és keményen dolgoztak. Közben végig kellett tűrni
és elviselni a sok zaklatást, letartoztatást. 1949. március 2-án elkezdődött a
család még nagyobb kálváriája. A kommunista hatalom az elsők között kényszerlakhely
vitte: egy évet Sepsiszentgyörgyön és tizenhárom évet Balázsfalván töltöttek.
Indok: akadályozták a kollektív gazdaságok létrehozását. A dél-erdélyi Küküllőszegre,
azaz Balázsfalvára érkezésük után néhány hónappal, 1950 februárjában alakult a
településen egy zöldségkertészet, és százhektárnyi zöldséges gondozását bízták
Apor mérnökre, ősszel már mintakertészetként szerepeltek a filmhíradóban. Majd Sáromberkére az
állatfarmra került, hogy rendbehozza a gazdaságot.
1955-ben
megnősült, feleségül vette a csíkszeredai dr. Pál Gábor (1883-1968) ügyvéd,
publicista, szenátor (román) és országgyűlési képviselő (magyar) lányát, Pál Verát, aki hűséges sorstársa lett.
Őket Isten három gyerekkel áldotta meg. Több
állami
gazdaságnál a szakmájában dolgozhatott, így
Nyárádtőn is. Ott ismertem meg 1981-ben. Nyugdíjazásakor Marosvásárhelyen
telepedett le. A
’89-es rendszerváltást ott élte meg, ahonnan rövid időn belül, 1990 márciusában
visszatért ősei birtokára, és elkezdte kitartó és fáradhatatlan küzdelmét, az
1991-ben napvilágot látott 18-as földtörvény alapján, a perek sokaságát az
egykori Apor-birtok visszaszerzéséért. Az erdélyi magyar történelmi családok
közül neki sikerült a legnagyobb arányban
visszaszereznie az 1949-ben államosított nemesi birtokot. Az
első 40 hektáron kezdett dolgozni, s több mint húsz éven át maga vezette a
gazdaságot.
Báró
Apor Csaba négy évig Torja önkormányzati képviselője volt, és 2007. szeptember
10-én Torjáért-díjban is részesült. Ő volt az erdélyi magyar történelmi
családok szervezetének, a Castellum Alapítványnak az első elnöke. Élete utolsó
éveit feleségével együtt már nem Torján, hanem Marosvásárhelyen töltötte, ahol
megérték házasságuk 67 évét. 2022. áprilisa óta özvegyként Vilmos fia családja
szeretetében élt. A tavaly nyáron beszélgetéseinkben arra kért, hogy legyek
segítségére Boldog Apor Vilmos püspök 1944. július 29-én kelt Végrendeletének végrehajtásában.
Úgyanis az első boldoggá avatott székely, Apor Vilmos győri vértanú püspök
végrendeletileg általános örökösévé a mérnök urat tette meg. Idézem:“Minden
családi ingatlan vagyonomnak általános örökösévé altorjai Báró Apor Csaba
torjai lakost, id. Báró Apor Péter torjai (Háromszék vm) lakos másodszülött
fiát teszem meg, fenntartva azonban testvéreimnek a holtukig való
haszonélvezetet.” Nagy megtiszteltetés volt ez akkor egy 23 éves unoka öcssnek,
ugyanakkor az ifjú emberi kvalitásainak is az elismerése. Életelve volt: ha életünk legfőbb
törvénye a Tízparancsolat, nagy baj nem lehet. A földi bajok február 10-én
véget értek, és végakarata szerint földi maradványai itt, a
középtorjai Mária-kápolnában fognak pihenni, az Apor család számos tagja
közelében.
Kedves Mérnök
úr, vagy Báró úr, vagy Csaba bácsi ahogyan szólítottunk: köszönjük példás életed, nem könnyű, de
helytálló katolikus, magyar szolgálatodat.
A jézusi szeretet gyakorlásának utolsó aktusa volt,
hogy életkorod keresztjeit és szenvedésedet egyesítetted Jézus szenvedésével.
Szentségekkel ellátva költözött át lelked a mennyei hazába, de tested itt pihen
a torjai földön. Mindnyájunkat és a téged gyászolókat, megvigasztal az Úr Jézus
ígérete: „eljön az óra, amikor mindnyájan,
akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek
az élett feltámadására...” (Jn 5,28).
Most
búcsút veszünk tőle. Búcsúznak gyermekei: Vera, Vilmos, Csaba és családjuk, a 4
unoka és a 3 dédunoka, közeli és távoli rokonok, ismerősök, szomszédok és nem
utolsó sorban Torja község lakói.
Gy. T.! Fönséges, szép és csodálatos az ember misztériuma a krisztusi kinyilatkoztatás fényében. Krisztus által és Krisztusban világosság derül a szenvedés és a halál rejtélyére, amely Jézus evangéliuma nélkül összezúzna minket. Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és lelki békével, örök élettel ajándékozott meg, hogy mint fiak a Fiúban, kiáltsuk a Szentlélek ösztönzésére: Abba, Atya! (Róm 8,15)
Krisztusban megboldogult Csaba testvérünk, Isten veled, a viszontlátásra a mennyországban! Ámen.
Elmondta: Ft. dr. Darvas-Kozma József
Torja, 2023. június 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése