Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 12.

A szenvedő lelkek és a haldoklók. A Mindenszentekre virradó éjszakán ezt mondta egy lélek: „Ma, Mindenszentek ünnepén Vorarlbergeben két ember meg fog halni, akiket az örök kárhozat veszélye fenyegeti. Csak akkor lehet őket megmenteni, ha esdeklő imát küldünk értük. Maria imádkozott, és mások is csatlakoztak hozzá. A következő éjszakán egy lélek azzal a hírrel jelentkezett, hogy mindkét ember megmenekült a pokoltól, és a tisztítótűzbe került. Az egyik beteg az utolsó órájában még elfogadta, a másik visszautasította a szentségeket.

A szenvedő lelkek így látják: sokan azért kerülnek a pokolba, mert túl kevés imát mondanak értük. Mondjuk el minden reggel és este a bűnbocsánatért esdeklő imát: „Jézus, Aki a lelkeket oly bensőségesen szereted, könyörögve kérlek a Te Szent Szíved halálküzdelméért és a Te legszentebb anyád fájdalmaiért, tisztítsd meg véreddel a világ minden bűnösét, akik most a halálukon vannak, és még ma megtérnek Hozzád. Jézus Szent Szíve, aki elszenvedted a halálfélelmet, könyörülj a haldoklókon. Ámen.”

Maria Simma egyszer olyan lelkeket is látott, akik egy mérlegen inogtak a pokol és a tisztítótűz között.

Intelmek

A szenvedő lelkek a szívükön viselik az élőknek és Isten Országának az ügyét. Erről tanúskodnak azok az intelmek, amelyeket Maria Simmára bíztak, a feljegyzéseiben például ezeket olvashatjuk: Ne szörnyülködjünk, hogy „micsoda időket élünk!” A szülőknek tudniuk kell, hogy ők a leginkább hibásak ebben. Nem tehetnek rosszabb szolgálatot a gyermeküknek, mint mikor minden kívánságát teljesítik, mindent megadnak neki, csak hogy megnyugodjon, és ne sírjon. Így ültethetjük el bennük a gőg magvait. Aztán mikor iskolába kerül, nem tudja a Miatyánkot, de még keresztet vetni sem. A jó Istenről meg többnyire egyáltalán nem tud semmit. A szülők azzal bújnak ki a felelősség alól, hogy ez a hitoktató, illetve a vallástanár dolga.

Ahol a vallásra nevelés nem kezdődik el már kisgyermekkorban, a hit később sem lesz erős. Tanítsátok meg a gyermeket a lemondásra és az önmegtagadásra! Miért ekkora ma a közömbösség a vallással szemben, és miért ez az erkölcsi romlás? Mert a gyerekek nem tanulták meg a lemondást és az önfegyelmet. Így lesznek aztán belőlük örökké elégedetlen és gátlástalan emberek, akik mindenben benne vannak, mindennek a könnyebbik végét fogják meg. Ezért ilyen mértékű a gátlástalan szex, a fogamzásgátlás és magzatgyilkosság. Ezek a meg nem született gyermekek az égre kiáltanak bosszúért. A megölt magzatok száma sok helyen magasabb, mint a megszületett gyermekeké. Szigorítani kell az abortusztörvényt, hiszen már 14 éves kislányok is élnek az abortusz lehetőségével. Ezért kellene az orvosnak, aki a vizsgálat alkalmával magzatelhajtás nyomait fedezi fel, jelentenie kell ezt az illetékes hatóságnak, különben súlyos felelősséget vesz magára.

Aki gyermekkorában nem tanult meg lemondani, egoista, szeretetlen, uralomra vágyó ember lesz. Ezért áraszt el ma mindent a gyűlölet és a szeretetlenség. Ha jobb világot akarunk, a gyerekek megfelelő nevelésénél kell kezdenünk.

A felebaráti szeretet ellen is sokszor és csúnyán vétkezünk: becsületsértéssel, rágalmazással és csalással. Hol kezdődik mindez? A gondolkodásnál. Meg kell tanulnunk a gyűlölködő gondolatainkat azonnal kikapcsolni. Ezt már gyermekkorban el kell sajátítani. Rögtön vedd fel a harcot a szeretetlen gondolataiddal, mihelyt azok megjelennek – és nem fogsz szeretetlenül ítélkezni.

Minden katolikusnak kötelessége az apostolkodás, az egyiknek a foglalkozása, a másiknak a maga által mutatott jó példa révén. Panaszkodunk, hogy sokakat az erkölcstelen és hitetlen beszédek rontanak meg.

De miért hallgatnak a többiek? A jóknak is hangoztatniuk kellene a véleményüket, megvallani kereszténységüket. Volt-e valaha is az egyház történetében a lelkek és a keresztény kultúra megmentésének az ügye ilyen parancsoló és sürgető erővel a laikusok feladata, mint ma?

A keresztényeknek megint egyre inkább Isten országa felé kellene fordulniuk, annak eljövetelén munkálkodniuk. Különben az emberek egyre kevésbé lesznek képesek arra, hogy felismerjék, hogyan munkálkodik a Gondviselés az életükben. Nem lenne szabad, hogy a lélek ápolását háttérbe szorítsa a test túlzott mértékű ápolása.

1955. január 22-ének éjszakáján hangosan és tisztán ezt hallottam: „Isten vezeklést kíván!” Önként vállalt áldozat és ima által sok bűnt le lehet vezekelni. Ha valaki ezt nem vállalja önként, Isten maga veszi a kezébe a büntetést. De a bűnért bűnhődni kell.

  - folytatjuk - 

Előző részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 9.

 Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 10.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 11.